Főoldal / Magyar Tartomány / Napról napra Don Boscóval - Egy nagy kutya
Napról napra Don Boscóval - Egy nagy kutya
2022-01-14 Péntek | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Egyszer Bosco Becchibe kísért fiúkat. Séta közben elmesélt nekik egy történetet, ami akkor esett meg vele, mikor olyan korú lehetett, mint ők. Éppen a mezőn járt egy eperfákkal szegélyezett úton. Észrevette, hogy egy barázda mentén felé fut valami, egy hatalmas nagy kutya.
– Úgy láttam, hogy pont felém fut. Mélyen lesunyva tartotta a fejét, lógott a farka, és tűzben égtek a szemei. Néztem őt, és hogy megpróbáljam kikerülni, megdupláztam a lépteimet, de már ott is volt a sarkamban. Megláttam egy eperfasort, átugrottam egy kis árkot, és olyan gyorsan felmásztam az egyikre, mint egy mókus. A kutya kétszer-háromszor megkerülte a fát, majd belevágta a körmeit, hogy felkapaszkodjon, de pár lépés után visszaesett, vonyítva és szűkölve, mintha megijedt volna.
Végre, miután Az Őrangyalom és Szűz Mária oltalmába ajánlottam magamat, messziről megláttam egy embert, aki éppen a mezőre ment dolgozni. Odakiáltottam neki. Odajött és megállt a fa lábánál. A kutya nem mozdult, csak a pofáját fordította felé, megmutatta a fogait, és várta, hogy mi lesz. Amikor a paraszt egy határozott mozdulattal felemelte a kapáját, a bestia elkotródott.
Don Bosco ezzel fejezte be a történetet:
– Ha akkor ott lett volna a szürkém… soha nem volt annyira szükségem rá, mint akkor.
Valaki a fiúk közül megjegyezte:
– Az a kutya az ördög volt.
– Hallgass – szólt rá egy másik – nehogy valaki meghallja.
(vö. Francesia: Don Bosco e le sue passeggiate autunnali, 24.)
Forrás: Michele Molineris - Napról napra Don Boscóval, Don Bosco Kiadó 2008
Szaléziak.HU
