Főoldal / Magyar Tartomány / Napról napra Don Boscóval - Mama, bocsánatot kérek!
Napról napra Don Boscóval - Mama, bocsánatot kérek!
2022-01-08 Szombat | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
János még csak négyéves volt, mikor egy nap a testvérével, Józseffel majd meghalva a szomjúságtól hazajöttek a sétából. A mama ment, hogy vizet hozzon, és először Józsefnek adott inni. János, látva a kivételezést, mikor édesanyja neki nyújtotta a vizet, egy kicsit sértődötten olyan mozdulatot tett, hogy már nem is kér inni.
A mama szó nélkül fogta a vizet és elvitte.
János egy pillanatig még állt, aztán félénken szólt:
– Mama!
– Nos?
– Tetszik nekem is adni vizet?
– Azt hittem, nem vagy szomjas.
– Mama, bocsánatot kérek!
– Így már jól van. – Ment, hogy vizet hozzon, és mosolyogva odaadta neki.
Egy másik alkalommal János engedett a korából fakadó elevenségnek és a türelmetlenségnek, amivel egyébként természeténél fogva is rendelkezett. Margit magához hívta, János odaszaladt hozzá.
– János, látod azt a pálcát? – és rámutatott a pálcára, ami a fal mellé volt támasztva a szoba sarkában.
– Persze, hogy látom. – mondta a fiú, egy kicsit messzebb húzódva.
– Akkor fogd és hozd ide nekem!
– Mit akar vele tenni, Mama?
– Hozd ide, és meglátod.
János odament, fogta a pálcát, odavitte, és közben ezt mondta:
– A hátamhoz akarja használni?
– És miért ne, hogyha ilyen meggondolatlanul viselkedsz?
– Mama, akkor többet nem csinálok ilyet. – és János mosolygott édesanyja soha el nem tűnő mosolyán.
(vö. Memorie Biografiche, I. 58.)
Forrás: Michele Molineris - Napról napra Don Boscóval, Don Bosco Kiadó, 2008
