Főoldal / Magyar Tartomány / Napról napra Don Boscóval - Miért vagy ezekkel a fiúkkal?
Napról napra Don Boscóval - Miért vagy ezekkel a fiúkkal?
2022-01-05 Szerda | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
János bár még alig volt négyéves, már nagy kitartással szálazta a kendert, édesanyja mindig egy adott mennyiségű vesszőt adott neki, hogy szálaira bontsa. Mikor a feladattal végzett, kedvtelésének szentelte magát.
Ennyi idős korában már tudott faragni, és fából golyót és pálcikákat faragott, a galla nevű játékhoz.
Ez a játék abból áll, hogy egy pálcikával vissza kell ütni a golyót, amit dobnak. János ezzel a játékkal múlatta az időt, ami persze nem volt vita és veszekedés nélkül, mint ahogy az ilyen szórakozásnál lenni szokott. Ilyenkor mindig neki jutott a békéltető szerepe, mindig közbelépett, hogy az indulatokat lecsillapítsa.
Többször megesett, hogy a labda, mikor járatlan és meggondolatlan fiúk dobták, fejen vagy arcon találta, úgy, hogy vérzett. Ilyenkor Margit mamához szaladt, hogy orvosolja a sebet. A jó Margit, amikor így meglátta, felkiáltott:
– De hát miért vagy ezekkel a fiúkkal? Nem látod, hogy rosszak?
– Éppen ez az, amiért velük vagyok. Ha én ott vagyok, jobbak, nem használnak csúnya szavakat, és nem civakodnak tovább.
– Igen. Aztán meg hazajössz összetört fejjel.
– Csak baleset volt.
– Na jó, értem már, hogy máskor is fogsz jönni, hogy meggyógyítsam a sebedet, de – fejezte be összeszorított foggal – vigyázz, mert rosszak.
János pedig, mozdulatlanul megvárta anyja utolsó szavait, ő pedig, egy kis gondolkodás után, mintha félne, hogy valami jót akadályoz meg, azt mondta:
– Na jó, menj.
(vö. Memorie Biografiche, I. 48.)
Forrás: Michele Molineris - Napról napra Don Boscóval, Don Bosco Kiadó, 2008
