Főoldal / Magyar Tartomány / Napról napra Don Boscóval - Sok hűhó semmiért
Napról napra Don Boscóval - Sok hűhó semmiért
2022-01-03 Hétfő | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
János minden ősszel elment szüretre a nagyszüleihez Capriglióba. Egyik évben, 1820-ban, miközben arra vártak, hogy a vacsora elkészüljön, valaki azt kezdte mesélni, hogy a régi időkben a szárítópadlásról furcsa zajok hallatszódtak le, hol hosszan, hol röviden, de mindig nagyon ijesztőek voltak. Mindenki azt gondolta, hogy csak az ördög lehetett, így ijesztgette az embereket.
A szobának, ahol beszélgettek, gerendából volt a mennyezete, ami egy nagy padlásnak volt a padlója, ahol a gabonát, és más terményeket tárolták.
A mennyezet egyik részén hirtelen nagy csörömpölés hallatszott: mintha valami leesett volna, aztán valami tompa zaj, ami a fejük fölött vándorolt a padlás egyik sarkából a másikba.
Mindenki abbahagyta a beszédet, és mély csönd lett. János elszántan felállt, meggyújtott egy gyertyát, és azt mondta:
– Menjünk, nézzük meg, mi az.
Ezzel elindult felfelé a falépcsőn, ami a padlásra vezetett. A többiek, mind egy-egy égő gyertyával, meg egy bottal a kezükben, reszketve és fojtott hangon beszélve mentek utána. János belökte a padlásajtót: nem láttak ott senkit. Minden csendes volt. Rokonai bekukkantottak az ajtón, de csak egy-kettő mert belépni a padlásra.
Aztán hirtelen mindenki kiabálni kezdett, és futásnak eredt: a sarokban egy szita magától mozogni kezdett, és feléjük indult…. Aztán megállt János lábai előtt, ő pedig fölemelte a szitát. …. Nagy nevetés támadt: a szita alatt ugyanis egy óriási tyúk volt!
Margit fogta a tyúkot, kitekerte a nyakát, megkopasztotta, és föltette főni. Pompás vacsora lett belőle.
(vö. Memorie Biografiche, I. 85.)
Forrás: Michele Molineris - Napról napra Don Boscóval, Don Bosco Kiadó, 2008
