Főoldal / Magyar Tartomány / Nyergesújfalu – Tartományi Don Bosco ünnep a remény jegyében
Nyergesújfalu – Tartományi Don Bosco ünnep a remény jegyében
2025-02-02 Vasárnap | #Magyar Tartomány | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Don Bosco • ünnep • Nyergesújfalu •
Ismét egy felemelő szalézi ünnep tanúja volt a nyergesújfalui Szent Mihály-templom, ugyanis február 1-én, szombaton itt ünnepelte a Magyar Szalézi Tartomány a rend alapítója, Bosco Szent János ünnepét.
Ilyenkor útra kelnek a Szalézi Család tagjai és a legeltökéltebb Don Bosco-tisztelők, a leglelkesebb fiatalok, hogy a téli időjárás ellenére együtt ünnepeljenek. A szalézi családias érzés megfoghatóvá válik, hiszen mindenki kedves, jó ismerősként köszönti a másikat, örülnek a találkozásnak.
A megérkezés után az ünnep első eseménye mindig a szentmise, és bármilyen tágas legyen is a templom, amely ekkor befogadja Don Bosco családját, mindig megtelik. Ismerős dallamok keringnek a boltívek alatt, a „szalézi zenekekar”, amelynek tagjai különböző helyekről érkeztek és talán még soha nem gyakoroltak együtt, mégis egyként szólaltatják meg a szentmise énekeit, kiválóan látják el a zenei szolgálatot Sándor Donát szalézi munkatárs és Fülöp Tibor szalézi testvér vezetésével.
A szentmisét Votális Gábor tartományfőnök atya mutatja be mintegy 15 paptársával, népes ministráns csapattal kísérve.
- Mindenki emelje fel a kezét! – hangzik el a felszólítás a prédikáció elején. A padsorokban lassan, kicsit kelletlenül emelkednek fel a kezek.
- Magasabbra! – szól a mosolyogva, de ellentmondást nem tűrően kimondott felszólítás a fiatal tartományfőnök részéről, és most már mindenki engedelmesen emeli karját a magasba.
- Miért nem adtunk bele elsőre mindent? – teszi fel a kérdést - Mennyire törekszünk valóban a legmagasabb, az örök cél, a Paradicsom felé! – és előkerül Don Bosco példája, aki a díszes üvegablakról néz le az őt ünneplő tömegre, kezével az ég felé mutatva (ennek az ablaknak is megvan a maga története…).
A tartományfőnök kiemeli, hogy Don Bosco sohasem kételkedett, soha nem volt bizonytalan, soha nem nyugtalankodott Isten iránta tanúsított jósága és irgalma miatt. Mindig lelkesen és örömmel beszélt a Paradicsomról, hogy azzal mindenkit magával ragadott, aki hallgatta, úgy beszélt óla, mint gyermek az apja házáról, és ha valaki váratlanul megkérdezte volna tőle. „Merre tart, Don Bosco?” – azt válaszolta volna. „A Paradicsomba megyünk!”
És tovább idézi az eseményeket Don Bosco életéből, amelyek azt bizonyítják, hogy a remény nem passzív várakozás, hanem állandó, cselekvő hozzáállás, a Paradicsom felé vezető út pedig azzal kezdődik, hogy másokat is boldoggá teszünk. Don Bosco tudta, hogy minden nehézség egy lépcsőfo9k a Paradicsom felé, a remény és a cél tudata pedig erőt az az embereknek még a legnehezebb pillanatokban is.
- A remény kötele az égbe, Isten karjaiba vezet – mutat rá Gábor atya –, ha ebbe kapaszkodunk, az élet hullámzó tengerén stabilitást ad, biztos cél felé mutat, a kötél végén pedig az Atya vár ránk, aki örök boldogsággal fogad minket. Vajon mennyire szorítjuk ezt a kötelet? – Teszi fel a kérdést, majd ismét arra kér mindenkit, hogy emeljék fel a kezüket, még magasabbra, teljese szívvel, mint akik valóban a Paradicsom felé törekednek!
A beszéd végén elhangzik a bátorítás, hogy Don Bosco életének reménye legyen példa, amely bennünket Krisztushoz, az örök boldogságba vezet!
A padsorokban még szívesen elmerengnének az elhangzottakon, de már a két új rendházigazgató beiktatásának tanúi, akikkel együtt mondják a Miatyánkot: Ábrahám Béla atyát ide, Nyergesújfalura hívja plébánosnak a kötelesség, eddigi helyére, Kazincbarcikára pedig Kővári László atya kerül.
A szentmise után a Zafféry Károly Szalézi Középiskolába özönlik a tömeg, ahol már az előtérben lecsaphatnak a Don Bosco Kiadó újdonságaira, a házigazdák pedig friss pogácsával, forró kávéval várják őket. Mosolygós diákok veszik át a télikabátokat a ruhatárban, kínálják a frissítőt, kalauzolják a vendégeket a nézőtérré alakított tornaterem felé.
A műsorban aztán a fiataloknak alkalmuk nyílik felvonultatni és megcsillogtatni sokszínű tehetségüket a hálás közönségnek: ének, zeneszám, színdarab, tánc váltakozik a színpadon, egy kis bűvészmutatvány és sok-sok vidámság – ahogy ezt már egy szalézi ünnepen elvárhatjuk és megszokhattuk, hiszen ünnepelünk! Idén a fellépők között voltak a nyergesújfalui Zafféry Károly Szalézi Középiskola, a kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium, a szombathelyi szalézi oratórium, a kazincbarcikai Don Bosco Iskola, az oratórium és a Don Bosco Barcika Tanoda, a tordasi Sajnovics János Általános Iskola és az óbudai Szent Péter és Pál Szalézi Általános Iskola és Óvoda növendékei, fiataljai.
Ünnep ez a javából, ahol kiosztják a Magyar Szalézi Tartomány legrangosabb díjait: az ifjúsági munkáért a Savio Domonkos díjat, a pedagógiai munkáért a Boldog Sándor István-díjat és a Don Bosco-díjat a több évtizedes odaadó munkáért a szaléziak oldalán.
A Szalézi Ifjúsági Mozgalom részéről a Savio Szent Domonkos díjat idén Fazekas Petra szombathelyi szalézi animátor kapta, aki több mint 15 éve vett részt először szalézi nyári táborban, majd 2017-ben szalézi animátori ígéretet tett. Megnyerő, nyitott, vidám és sugárzó személyisége, kreatív, művészi képességei, illetve önkéntes animátori jelenléte és tevékenysége jelentősen hozzájárult a helyi oratórium utóbbi évtizedben kialakult vonzerejéhez és nagy népszerűségéhez. A fiatalabb generációk segítővé, animátorrá válásában is fontos szerepet játszik. Aktív, tanúságtevő részt vállal az oratórium, a város és az egyházmegye hitéleti programjaiban, szalézi tartományunk ifjúsági tevékenységébe is bekapcsolódott szervezőként. Példaadó lelkisége, a liturgikus életben vállalt szolgáló jelenléte, szeretetteljes odafigyelése, nyitottsága és őszintesége, valamint elkötelezett szalézi lelkülete mintául szolgál a fiatalok számára.
2025-ben a Boldog Sándor István-díjat elhivatott ismeret- és hitterjesztő munkájukért Horváth Pál és Dér Katalin kapták, akik immár két évtizede az óbudai kápolnaközösség tagjai, a Bibliakör illetve a Szalézi Szellemi Műhely vezetői. 2002-ben a szalézi közösség római zarándoklatán, amikor több órás dugóban vesztegelt a busz, rögtönzött vallás- és kultúrtörténeti előadást tartottak és tudásukkal lenyűgözték a várakozásra ítélt utasokat. Azóta heti váltásban osztják meg hitbeli tapasztalataikat, ismereteiket a hívekkel, az óbudai Segítő Szűz Mária lelkészség szalézi közösségében rendszeresen elhangzanak előadásaik. Hitükből fakadó elkötelezettségük a Biblia, az egyház történetének és tanításának megismertetésére példamutató mindannyiunk számára.
A Don Bosco-díj idei díjazottja Hamza Pálné, Éva néni már a 97. életévébe lépett, nagymama és gyakorló dédnagymama, aki folytatva a családi hagyományt a tanítói pályára lépett, majd nyugdíjba vonulása után tudását és tapasztalatát a Szalézi Család javára kamatoztatta: tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeket korrepetált fáradhatatlanul, és önkéntesként segítette az idegen ajkú atyák magyar nyelvi tanulmányait Újpesten, a Nagyboldogasszony Plébánián, aktív résztvevője a szerveződő szalézi közösségnek, 2008-as munkatársi ígérettétele után hosszú évekig vezette a szalézi munkatársak helyi csoportját nagy buzgalommal és precizitással. Plébániai, oratóriumi események szervezője, előkészítője, mindenkori segítője. A nélkülözhetetlen gyakorlati háttérmunkában is mindig lehetett rá számítani, legyen az templomtakarítás, szendvicskészítés, sütemények sütése, tartós élelmiszer-ajándékcsomag összeállítása, kiosztása és még számtalan feladat elvégézése. A Rózsafüzér Társulat, a kéthetente együtt imádkozó helyi imacsoport és felnőtt hittan elkötelezett tagja, valamint a Havasi József atya által indított és máig sikeresen működő nyugdíjasklub szervezője. Elkötelezett keresztényként, szelíd, bölcs emberi magatartással segíti a közösséget. A szalézi nagycsaládban különleges és egyedi módon köti össze a különböző generációkat, a fiatalokat és a „már régebb óta fiatalokat”. Személyes példája, energiája és lelkesedése mindenkit ösztönöz és inspirál.
A műsor és az ünnep végén ismét Vitális Gábor tartományfőnök atyáé a szó, aki ezúttal elismétli a dongóról szóló példát, amelyet előszeretettel osztott már meg többször is: "A fizika és az aerodinamika törvényei szerint a dongó teste aerodinamikailag nem alkalmas a repülésre, szárnyainak szélessége túl kicsi ahhoz, hogy a masszív testet reptesse. De a dongó nem tud semmit a fizikáról vagy az aerodinamikáról és repül…"
Az ünnep végül családias hangulatú agapéval zárul, ahol a Szalézi Konyha gazdagon megpakolt rántott húsos zsemléivel ismét remekel, de ennél talán még fontosabb, hogy ez is egy lehetőség a találkozásokra, a kedélyes beszélgetésekre.
És akkor: hová is tartunk? Ha ma megkérdeznék tőlünk, mindahányan, akik ott voltunk Nyergesújfalun a tartományi Don Bosco ünnepen, tudnánk a választ: „A Paradicsomba megyünk!”
Szaléziak.HU
