Főoldal / Magyar Tartomány / Óbuda – Új tartományfőnökünk beiktatása
Óbuda – Új tartományfőnökünk beiktatása
2025-01-12 Tegnap | #Magyar Tartomány | KIEMELT
tartományfőnök • beiktatás • Óbuda •
Biztos vagyok benne, hogy azok közül, akik részt vettek 2025. január 11-én, Óbudán Vitális Gábor atya tartományfőnöki beiktatásán, sokan visszapörgették az elmúlt 20-25 év emlékeit, hiszen Gábor atya – „Műzli” – itt növekedett, érlelődött közöttünk emberségben, szaléziságban, és lett belőle az a felelősségteljes, tettrekész, fiatal tartományfőnök, akinek ezen a napon együtt örülhettünk.
A Segítő Szűz Mária-kápolnát megtöltötte a Szalézi Család, a helyieken kívül eljöttek Kazincbarcikáról, Szombathelyről, Nyergesújfaluról és Újpestről – szalézi munkatársak, fiatalok, a Segítő Szűz Mária Leányai – mindazok, akik a távolság és a hideg, téli időjárás ellenére útnak indultak, mert fontosnak érezték, hogy együtt ünnepeljenek Gábor atyával ezen a napon. Sok ismerős arcot fedezhetett fel a tömött padsorokban azok közül, akik vele együtt tevékenykedtek tíz-tizenöt évvel ezelőtt, amikor ifjúságpasztorációs felelősként szervezte a szalézi programokat a fiataloknak és járta a szalézi házakat, segítve az animátorok munkáját, képezve és lelkesítve őket.
Az ünnepet Csány Péter atya, az óbudai rendház igazgatója nyitotta meg, aki köszöntötte a jelenlevőket, közöttük külön Roman Jachimowitz atyát Rómából, aki a régió felelőseként a rendfőnök képviseletében érkezett, meghívva őt, hogy szolgálata lejártával csatlakozzon a magyar szaléziakhoz, ahogy azt korábbi elődje, Albert van Hecke atya tette (aki két évig volt magyar tartományfőnök).
Péter atya Andrásfalvy János leköszönő tartományfőnöknek adta át a helyet az ambónál, aki köszönetet mondott mindenkinek, aki segítette őt tartományfőnöki szolgálatában. Kiemelte, hogy tartományfőnöksége évei alatt egyik legfontosabb tapasztalata az volt, hogy sikerült összefogást és együttműködést kialakítani az olyan kihívások ellenére, mint a covid, háborús helyzet, rezsiválság, bonyolult építkezések. Megköszönte mindenkinek, aki segítségére volt ezek leküzdésében. Végül a maga és a jelenlevők nevében is azt Ígérte, hogy igyekezni fog támogatni Gábor atyát tartományfőnöki szolgálata során.
Ezt követően Csány Péter atya megköszönte Andrásfalvy Jánosnak, hogy tartományfőnökként a mindenre és mindenkire kiterjedt gondoskodása, s hogy különösen is szívén viselte a rend új szociális intézményeinek létrehozását, működtetését.
A szentmise homíliáját Roman Jachimowitz régiós elöljáró mondta olasz nyelven, Kovács Sándor atya tolmácsolásával. Hangsúlyozta, hogy Don Bosco olyan ember volt, aki Isten mélységét élte a lelkében és pedagógiája által az emberek előtt is, ez segítette a fiatalok nevelésében. „Abban a korban, amikor Don Bosco a rendjét megalapította, sok nehézséggel kellett megküzdenie, de a mi korunk sem könnyű. Ha rátekintünk, erőt tudunk meríteni abból, ahogyan ő tudott helytállni. A szociális problémák az ő korában is jelentkeztek, és erre ő megfelelő választ tudott andi. A világ nagyon gyorsan változik, ezt mi is átéljük, de valami ugyanaz marad: Don Bosco lelkisége – ezt az állandóságot tanuljuk el tőle. Hiszen Ő nem azért jött, hogy ezt a világot eltörölje, hanem hogy tökéletessé tegye”
Don Roman elmondta: a szalézi lelkiség alapja Jézus tanítása és működése nyomán az, hogy „szeretettel tölti meg a törvényt”, az evangéliumra épül, gyógyítja a sebeket, támaszt nyújt. Ha ezt a szeretetet elveszíti a szalézi lelkiség, olyan lesz, mint a só, ami elveszíti az ízét. A mai világban, amikor a fiatalok között is nagyon sok a sebzettség, a betegség, akkor nekünk gyógyulást kell felkínálnunk számukra. A nyugati világban azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokszor szégyelljük azokat az értékeket, amelyek a gyökereink, amelyek előrevittek bennünket, a mai szemlélet elutasítja ezeket. De nem kell, hogy ez elbátorítson bennünket, mert nagyon fontos, hogy Don Boscóból merítsünk erőt és bátorságot, hogy folytassuk küldetésünket a fiatalok felé, hiszen ők nagyon sok esetben elhagyatottak, nincsenek gyökereik, támaszaik az életben, amelyek fontosak lennének.
A szalézi karizma az evangéliumra épül és ez mindig állandó marad. A szalézi lelkiség a hétköznapi élethez kötődik, ugyanis Jézus éppen a hétköznapokban szeretne velünk találkozni. A szalézi lelkiség mindig az örömben és az optimizmusban csúcsosodik ki. Mert az evangélium mindig az örömet kínálja számunkra, még akkor is, ha a benne levő tartalom megdolgoztat bennünket, vagy éppen kihívást jelent. A szalézi lelkiségben nagyon fontos az Úr Jézussal való barátság. Számunkra, szaléziak számára az Úr Jézus a Jó Pásztor, aki ismeri az övéit, hallgatnak a hangjára és követik őt. Nem tudjuk, mit tartogat számunkra a jövő, de egy biztos: aki Jézus Krisztust szereti, aki hordozza az ő keresztjét, biztos megtalálja a számítását nála. Mindezt figyelembe véve és megszívlelve tudjuk átalakítani, megváltoztatni a környezetünket” – zárta beszédét a régióvezető.
A szentbeszéd után következett Vitális Gábor szalézi tartományfőnök beiktatása. Nádudvari Géza testvér, tartományi titkár felolvasta Stefano Martoglio szalézi rendfőnöki vikárius a tartományfőnöki kinevezésről szóló hivatalos levelét, majd az új tartományfőnök az oltárra helyezett Bibliára téve a kezét elmondta a Hiszekegyet, majd kijelentette, hogy tanbeli egységben marad a Katolikus Egyház tanításával. Végül mindezt aláírásával pecsételte meg, amit a jelenlevők kitörő tapssal üdvözöltek.
Elsőként a régiós vezető köszöntötte Vitális Gábor atyát, majd Andrásfalvy János atya átadta a tartomány jelképes kulcsát az új tartományfőnöknek. Gábor atya kérte mindenki bizalmát és segítségét „a nem egyszerű úton, ami előttünk áll, hogy a Jóisten mindig támogasson és segítsen abban, amire meghívott és legfőképpen, hogy az Ő tervét megvalósíthassuk.”
A szentmise ezek után a hívek könyörgésével folytatódott.
A szentmise végén Csány Péter atya a Magyar Szalézi Tartomány nevében is az új tartományfőnököt, felidézve, hogy „szinte a szemük előtt nőtt fel”. Külön kiemelte, hogy a kinevezése nem gondokkal tölti el, hanem tervezget, és velük együtt tervezget, számít a rendtársaira, hiszen ez egy közösségi szolgálat. Felidézte az „öregeket”, akikkel Gábor atya még találkozhatott, különösen kiemelve Havasi József atyát, a mindenkori doajent, megismerhette vezetési stílusát, személyiségét. „Szép látni, hogy az elvetett mag fává serken, amelyen mi is ott vagyunk” – mondta, különösen is kiemelve, hogy tartományfőnöksége a remény évében indul és bontakozik ki.
Vitális Gábor atya első tartományfőnöki beszédében megköszönte Andrásfalvy János atyának a szolgálatot, amit az elmúlt években végzett, Don Bosco és a szaléziak iránti óriási szeretetét, hűségét a hivatáshoz és a Társasághoz, és hogy ezt a hűséget tanította is, óriási elkötelezettséggel a legszegényebbek iránt.
Ezek után köszönetet mondott Istennek, a rendtársainak, a rendi vezetőknek, hogy bizalmat szavaztak neki, hogy bátorították és hogy mindig bízhat bennük, különösen Don Romannak, hogy ezt a bizalmat mindig képviselte és eljött a beiktatásra.
Köszönetet mondott a Szalézi Családnak a támogatásért, kiemelve, hogy mindannyian Don Bosco nagy családja, fontos, hogy tudjanak számítani egymásra, támogatni egymást a nehéz helyzetekben is. Fontos, hogy a küldetés egységes, Isten terve és annak megvalósítása a legfontosabb számukra úgy, ahogy Don Bosco rájuk hagyta.
Végül a szüleihez fordult, akik szintén jelen voltak és meghatottan hallgatták fiukat. Elmondta, hogy édesapjától sok más mellett a munka szeretetét és a becsületességet tanulta, édesanyjától pedig a nagy szívet. Reményét fejezte ki, hogy ezt az örökséget, amit otthonról és a szalézi közegből hozott, ahol felnőtt, jól fogja kamatoztatni. Miután Vitális Gábor atya egy virágcsokrot nyújtott át édesanyjának, majd elérzékenyülve a jelenlévők felé fordult, és a következőket mondta,: „Testvérek, egy család vagyunk és ezt a családot kell tovább éreznünk és megélnünk együtt!”
A szentmise után az ünneplés a Don Bosco Közösségi Házban folytatódott, ahol számtalan gratuláció és jókívánság hangzott el. Mindenki az új tartományfőnök kezért szerette volna megszorongatni, a szeretet és megbecsülés hulláma betöltötte a termeket.
A szeretetvendégség előtt a jelenlévők vetített képes összeállítást tekinthettek az elmúlt év jeles eseményeiről, közben Gábor atya és Péter atya méltatták Andrásfalvy János volt tartományfőnök tevékenységét. Végül a rendtársak és a szalézi munkatársak átadták ajándékaikat a volt elöljárónak.
Szaléziak.HU
