Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - A szaléziak új központja: Róma, Sacro Cuore (Szent Szív)
Olaszország - A szaléziak új központja: Róma, Sacro Cuore (Szent Szív)
2025-05-05 Ma | #Szalézi világ
Róma • Szent Szív •
A Szent Szív Ház eredeti hivatása ma új kezdetet lát. A hagyomány és az innováció jellemzi továbbra is e jelentős mű múltját, jelenét és jövőjét.
Hányszor vágyott Don Bosco arra, hogy Rómába menjen és ott egy szalézi házat nyisson. Első, 1858-as útjától kezdve a célja az volt, hogy nevelői jelenléttel jelen legyen az Örök Városban. Hússzor járt Rómában, és csak utolsó útja alkalmával, 1887-ben sikerült megvalósítani álmát, amikor megnyitotta a Szent Szív Házat a Castro Pretorióban.
A szalézi mű az Esquilina negyedben található, amelyet 1875-ben jött létre, miután a Porta Pia áttörése és a Savoyaiak igénye nyomán szüksége volt arra, hogy az Olasz Királyság minisztériumait az új fővárosban építsék fel. A negyed, amelyet Umbertinónak is neveznek, piemonti építészettel rendelkezik. Minden utca a savoyai állammal kapcsolatos csatákról vagy eseményekről kapta a nevét. Ezen a Torinóra emlékeztető helyen kellett lennie egy templomnak, amely egyben plébánia is volt, és amelyet egy piemonti, Don Giovanni Bosco építtetett. Nem Don Bosco választotta a templom nevét, ez XIII. Leó pápa kívánsága volt, hogy felélessze a Jézus Szíve iránti, minden eddiginél aktuálisabb áhítatot.
Ma a Szent Szív Házat teljesen felújították, hogy megfeleljen a szalézi központi székhely igényeinek. Alapításától napjainkig a ház számos átalakításon ment keresztül. A művet plébániaként és nemzetközi templomként alapították a Szent Szív iránti áhítat terjesztésére. Don Bosco kezdettől fogva kinyilvánított célja volt, hogy mellette egy olyan otthont építsen fel, amely akár 500 szegény gyermek befogadására is alkalmas. A művet Rua atya fejezte be és műhelyeket nyitott kézművesek számára (művészeti és kézműves iskola). A következő években megnyílt a középiskola és a klasszikus gimnázium. Néhány évig az egyetem (Pápai Szalézi Athenaeum) székhelye és formációs ház volt a római egyetemeken tanuló szaléziak számára, akik részt vettek az iskola és az oratórium munkájában (köztük volt Giuseppe Quadrio atya is). Először a Római Tartomány, majd 2008-tól a Közép-Olaszország Körzetének székhelye is volt. 2017 óta, a Via della Pisanáról való átköltözés miatt a szalézi rend központi székhelye lett. A felújítás 2022-ben kezdődött, hogy a helyiségeket a rendfőnökség funkciójához igazítsák. Don Bosco, Rua atya, Cagliero bíboros (lakása a Via Marsala első emeletén volt), Zeffirino Namuncurà, Monsignor Versiglia, Artemide Zatti, Don Bosco összes rendfőnöki utóda, valamint Szent II. János Pál, Kalkuttai Szent Teréz és Ferenc pápa is élt vagy járt ebben a házban. A ház igazgatói között szolgált monsignor Giuseppe Cognata (az ő igazgatósága alatt, 1930-ban helyezték a Szent Szív szobrot a harangtoronyra).
A Szent Szívnek köszönhetően a szalézi karizma Róma különböző negyedeiben is elterjedt. Valójában az összes többi római szalézi jelenlét is ebből a házból fakadt: Testaccio, Pio XI, Borgo Ragazzi Don Bosco, Don Bosco Cinecittà, Gerini, a Pápai Szalézi Egyetem.
A befogadás keresztútja
A Szent Szív Háznak kezdettől fogva két meghatározó jellemzője volt:
1) a katolicitás, abban az értelemben, hogy a szerzetesrendek alapítói számára egy ház megnyitása Rómában mindig is a pápához való közelséget és az egyetemes szintű látókör kiszélesítést jelentette. Az 1874-ben Rómában, a Tor De Specchi kolostorban a szalézi munkatársakkal tartott első konferencián Don Bosco kijelentette, hogy a szaléziak az egész világon el fognak terjedni, és hogy munkájuk segítése a leghitelesebb katolikus szellem megélését jelenti;
2) odafigyelés a szegény fiatalokra: az állomáshoz közeli elhelyezkedés, az érkezések és távozások útkereszteződése egy olyan hely, ahol mindig is a legszegényebbek gyülekeztek, beíródott a Szent Szív történetébe.
A ház kezdetben szegény fiúknak adott otthont, hogy megtanítsa nekik egy szakmát, később pedig az oratórium gyűjtötte össze a környék gyermekeit. A háború után a cipőpucoló fiúkat (fiúk, akik az állomásról távozó emberek cipőit pucolták) először ebben a házban gyűjtötték össze és gondozták, majd át költöztették a Borgo Ragazzi Don Boscóba. Az 1980-as évek közepén, az első olaszországi bevándorláskor, a fiatal bevándorlókat az alakulóban levő Caritas szervezettel együttműködve szállásolták el. Az 1990-es években a börtön alternatívájaként egy nappali központ fogadta be a fiatalokat, és megtanította nekik az olvasás, az írás és egy szakma alapjait. 2009 óta a fiatal menekültek és a fiatal olaszok közötti integrációs projekt számos befogadó és evangelizáló kezdeményezés virágzását eredményezte. A Szent Szív Ház körülbelül 30 éve az Olasz Szalézi Művek Nemzeti Központjának székhelye is.
Az új kezdet
Ma a Szent Szív Ház eredeti hivatása új kezdetet lát. A hagyomány és az innováció továbbra is jellemzi e jelentős mű múltját, jelenét és jövőjét.
Mindenekelőtt a rendfőnök jelenléte a tanácsával, valamint a globális dimenzióért felelős rendtársakkal együtt a katolicitás folytonosságát jelzi. Egy hivatás ennyi szalézit befogadni, akik a világ minden tájáról érkeznek, és a Szent Szív Házban otthon érezhetik magukat, megtapasztalhatják a testvériséget és találkozhatnak Don Bosco utódjával. Ugyanakkor ez az a hely, ahonnan a rendfőnök élteti és irányítja a Kongregációt, nyomon követve a Don Boscóhoz fűződő hűség vonalait a jelenben.
Másodszor, egy jelentős szalézi hely jelenléte, ahol Don Bosco megírta a római levelet, és megértette a kilencéves kori álmát. A házban lesz a római Don Bosco Ház Múzeum, amely három szinten meséli el a szent jelenlétének történetét az örök városban. A nevelés központi szerepe a megelőző módszerben, mint „a szív dolga”, a kapcsolata a pápákkal, akik szerették Don Boscót, és akiket szeretett és szolgált, a Szent Szív, mint a karizma világméretű terjeszkedésének helye, az Alapszabályok jóváhagyásának nehéz útja, a kilencéves kori álmának megértése és utolsó nevelői lélegzete a római levél megírásában – ezek azok a tematikus elemek, amelyek magával ragadó multimédiás formában feltárulnak majd a múzeum látogatói számára.
Harmadszor, a Szent Szív iránti áhítat képviseli a karizma középpontját. Don Bosco, még mielőtt meghívást kapott volna a Szent Szív templom építésére, erre az áhítatra vezette a fiatalokat. Az Erkölcsös ifjú-ban Krisztus Szívéhez intézett imák és áhítatgyakorlatok találhatók. XIII. Leó javaslatának elfogadásával azonban a Szent Szív igazi apostolává vált. Fáradságot nem kímélve igyekezett pénzt szerezni a templom számára. A legapróbb részletekre való odafigyelés a bazilika építészeti és művészeti döntéseit a Szent Szív iránti gondolatával és áhítatával hatja át. A templom és a ház építésének támogatására megalapította a Jézus Szentséges Szívének Jámbor Művét, amely Don Bosco élete során a szaléziakkal, a Segítő Szűz Mária Leányaival, a szalézi munkatársakkal és a Segítő Szűz Mária Egyesülettel közösen létrehozott öt alapítvány közül az utolsó. Azért hozták létre, hogy a római Szent Szív templomban folyamatosan naponta hat misét mutassanak be. Minden tag, élő és elhunyt, részt vesz a szaléziak és a fiatalok által felajánlott imákon és a házakban végzett jócselekedeteken keresztül.
Az Egyháznak a Jámbor Mű alapításából fakadó víziója egy „élő test”, amely élőkből és holtakból áll, akik Jézus áldozata által közösségben vannak egymással, és amely naponta megújul az eucharisztikus ünneplésben, a legszegényebb fiatalok szolgálatában. Jézus Szívének vágya az, hogy mind egyek legyenek (ut unum sint) mint Ő és az Atya. A Jámbor Mű az imádság és az adományok által összeköti az élő és elhunyt jótevőket, a világ minden tájáról érkező szaléziakat és a Szent Szívben élő fiatalokat. Csak a közösség által, amelynek forrása az Eucharisztia, járulhatnak hozzá a jótevők, a szaléziak és a fiatalok az Egyház építéséhez, ahhoz, hogy missziós arccal felragyogjon. A Jámbor Mű feladata az is, hogy előmozdítsa, terjessze, elmélyítse a Szentséges Szív iránti áhítatot az egész világon, előmozdítsa, terjessze, elmélyítse és megújítsa az idők és az Egyház érzésének megfelelően.
Az evangelizálás központi állomása
Végül a szegény fiatalok iránti figyelem abban a missziós vágyban nyilvánul meg, hogy elérjék Róma fiataljait az Ifjúsági Központon keresztül, amely a Via Marsala úton, közvetlenül a Termini pályaudvar kijáratánál található, ahol naponta körülbelül 300 000 ember halad át. Egy olyan hely, amely otthont ad a számos olasz és külföldi fiatalnak, akik Rómába látogatnak vagy ott élnek, és néha tudtukon kívül szomjazzák Istent. Ezenkívül a Termini pályaudvar körül mindig is különféle szegények zsúfolódtak össze, akiket az élet fáradtsága jellemzett. Ez egy másik nyitott ajtó a Via Marsala utcán, az Ifjúsági Központ és a bazilika mellett, amely kifejezi azt a vágyat, hogy Krisztus Szívével válaszoljunk ezeknek az embereknek a szükségleteire, mert az Ő arcának dicsősége ragyog bennük.
Don Bosco 1880. április 5-i próféciája a Szent Szív Házáról kíséri és vezeti az el mondottak megvalósulását:
De Don Bosco messze előre tekintett a jövőbe. Giovanni Marenco püspökünk felidézett egy titokzatos megjegyzést, amelyet nem szabad hagynunk, hogy feledésbe merüljön. Azon a napon, amikor elfogadta ezt a terhes megbízatást, Don Bosco megkérdezte tőle:
– Tudod, miért fogadtuk el azt a házat Rómában?
– Nem tudom – válaszolta.
– Nos, akkor figyelj. Azért fogadtuk el, mert egy napon, amikor a pápa olyan lesz, amilyen ma nem és amilyennek lennie kell, ott fogjuk felállítani a székhelyünket, hogy evangelizáljuk a római vidéket. Ez nem kevésbé fontos feladat lesz, mint Patagónia evangelizálása. Akkor a szaléziakat elismerik majd és dicsőségük felragyog! (BM XIV, 474)
Don Francesco Marcoccio - donbosco.press/Szaléziak.HU
