Főoldal / Szalézi világ / Fabio Attard atya: „A megszentelt élet szépsége minden ember szívében rejlik”
Fabio Attard atya: „A megszentelt élet szépsége minden ember szívében rejlik”
2026-07-14 Ma | #Szalézi világ
A Szent Szív szalézi közösség értékelő és tervező gyűlésére 2026. július 10-én és 11-én került sor a római központi székházban.
A spirituális beszélgetés módszerével végzett kétnapos közösségi munka a 2025–2026-os év átgondolásának és a 2026–2027-es tervezés alapjai lerakásának volt szentelve. Marek Chrzan atya, akit a rendfőnök nemrégiben kinevezett a közösség igazgatójává a 2026–2029-es hároméves időszakra, szintén részt vett a közgyűlésen. A gyűlés fénypontja Fabio Attard atya, a szaléziak rendfőnökének beszéde volt, aki Szent Benedek július 11-i liturgikus megemlékezéséről osztotta meg gondolatait rendtársaival.
„ Isten keresése”: Szent Benedek tanulsága
Attard atya beszédét azzal kezdte, hogy felidézte Nursiai Szent Benedek alakját és azt az örökséget, amelyet életének döntései hagytak az európai kontinensre: ezeken a döntéseken keresztül – mondta a rendfőnök – Benedek „felépítette Európát”.
Emlékeztetett arra, hogy a bencés szerzetesség terjeszkedésének csúcspontján körülbelül 700 kolostor működött, nem számítva a keleti szerzetesség hagyományát. Benedek tapasztalatának középpontjában – hangsúlyozta – a quaerere Deum , az Isten keresése áll, amelyből fakad az ima és a munka szintézise.
Ebből a képből Attard atya első üzenetét szűrte le a szerzeteseknek, utalva a szalézi alapszabályok 21. cikkelyére, amely az egység kegyelméről szól. Ez arra emlékeztet minket, hogy a szerzetesi élet igazi kihívása ma nem annyira „kívül”, mint inkább „belül” rejlik, minden egyes szerzetes személyes hitelességében.
A rendfőnök óva intett attól a veszélytől, hogy az apostoli szerzetesi életet túlzottan „beszennyezze” a világ szelleme, és ezáltal elveszíti ízét, és arra hívott mindenkit, hogy személyesen gondolkodjon el Krisztus utáni keresésén. Hozzátette, hogy ez nem elvont spiritualizmus kérdése, hanem a saját gyökereink radikális tisztázása.
Attard atya azt is bejelentette, hogy az Egyetemes Tanács aktáinak következő számában megjelenik egy általa írt levél, amely Péter hitvallásáról és Jézus intéséről („Távozz tőlem, Sátán!”) szóló evangéliumi epizódon alapul: elmélkedés az Istenhez hasonlóan gondolkodó emberekről, amelyek formálják tanúságtételünket.
A rendfőnökség, egy olyan hely, amely „megihleti a Kongregáció képzeletét”
Beszédének második része a rendfőnökség közösségében való élet jelentőségét érintette, amelynek feladata a Kongregáció irányításának támogatása. Attard atya arra buzdította a testvéreket, hogy legyenek tudatában annak, hogy aki ide érkezik – legyen az néhány napra látogató szalézi, vagy egyszerűen csak valaki, aki hallott róla – valami különlegeset érzékel. Ez nem személyes érdemekről szól – „nem vagyunk azok, kezdve velem” –, hanem arról a hivatásról, hogy ebben a házban úgy éljünk, hogy az a családi szellem jelképévé váljon, amelynek itt kell megtalálnia a legmeggyőzőbb kifejeződését. A mindennapi apró gesztusok, amelyek a vendégszeretetet és a figyelmet fejezik ki, soha nem vehetők természetesnek – hangsúlyozta a rendfőnök.
Nem személyes érdem kérdése ez, mondta – „nem vagyunk azok, kezdve velem” –, hanem az a hivatás, hogy ebben a házban éljünk, mint a családi szellem közvetítésére alkalmas jel, amelynek itt kell a legmeggyőzőbben kifejeződnie. A rendfőnök hangsúlyozta, hogy a vendégszeretet és a gondoskodás apró, mindennapi gesztusait soha nem szabad magától értetődőnek venni.
Tanulás, folyamatos képzés és hűség gyökereinkhez
Attard atya végül hangsúlyozta, hogy mennyire fontos, hogy ne hagyjuk abba a tanulást és az állandó továbbképzést: „Nem tisztviselőkként vagyunk itt… azért vagyunk itt, hogy kormányozzunk és éltessünk.” Arra buzdította az Egyetemes Tanács tagjait és a régiók felelőseit, hogy ne redukálják magukat puszta szolgáltatókká, hanem vegyék komolyan intellektuális elkötelezettségüket is.
A ránk bízott felelősség a szalézi identitás ápolása; nevelőként és lelkipásztorként folyamatos megújulásra vagyunk hivatva. Ennek egyértelmű példája az Egyház tanításának követése, például a legújabb Magnifica Humanitas enciklika, amely összekapcsol minket a Kongregáció elkövetkező évekre vonatkozó döntéseivel.
Beszédének zárásaként Attard atya a közösségen belüli nyugalom és testvériesség szellemét szorgalmazta, a közös lelki élet megerősítését és a testvériség megélését a rendfőnökséghez való intézményes tartozás jeleként. Az összejövetel az Üdvözlégy Mária elimádkozásával zárult.
Az ima után Attard atya háláját kívánta kifejezni Francesco Marcoccio atyának, a leköszönő igazgatónak mindazért, amit a közösségnek nyújtott szolgálata alatt elért, megjegyezve, hogy egy erre alkalmasabb, kifejezetten erre a célra szánt alkalommal lesz lehetőségünk arra, hogy munkájáért megfelelő köszönetet mondjunk, majd üdvözölte Marek Chrzan atyát, akit nemrégiben neveztek ki a közösség új igazgatójává a 2026–2029-es hároméves időszakra.
A két munkacsoport-ülésre szervezett értékelő és tervező gyűlés lehetővé tette a rendtagok számára, hogy megvitassák a közösségi életnek a Direktórium által felvázolt különböző területeit – az Úrral való párbeszédtől a folyamatos képzésig, a testvéri közösségtől a misszióig, egészen a vagyonkezelésig és a vezetés, valamint az irányítás struktúráiig – a 2026–2027-es év tervezése céljából.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
