Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – „Don Bosco és a lepel”: egy nagyon különleges kapcsolat
Olaszország – „Don Bosco és a lepel”: egy nagyon különleges kapcsolat
2024-02-18 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Bosco Szent János Jézus Krisztusba vetett mély hite élete során megnyilvánult a lepel iránti diszkrét és állandó, de intenzív odaadásban, a Megváltó szenvedésének és feltámadásának csendes tanúságtételében. Don Bosco és a szent lepel kapcsolatának elmélyítése érdekében a lepel-irodalommal kapcsolatos podcastok szokásos áttekintése részeként a Nemzetközi Lepelkutatási Központ (CISS) egy epizódot szentelt a Fiatalok Atyjának és Mesterének.
A január 31-én Bosco Szent János ünnepén megjelent podcastot Federico Valle történész, a CISS tagja szerkesztette, és a torinói szent tiszteletét tárja fel a Torinóban őrzött ereklye iránt. Tisztelet, amelynek célja, hogy az oratóriuma fiataljait Krisztus szenvedésének megértésére és szemlélésére vezesse.
A torinói egyház igazi fiaként Don Bosco őszinte szeretettel viseltetett a lepel iránt, amelyet Isten értékes ajándékának tartott. Részt vett a lepel mindkét kiállításán, amelyek élete során, 1842-ben és 1868-ban kerültek megrendezésre. Az Életrajzi emlékiratok második kötetében pedig a két kiállítás közül az elsőről szólva ez olvasható:
"1842. április 21-én Viktor Emmanuel trónörökös és Lotaringiai Marie Adelaide osztrák főhercegnő esküvője alkalmából a Palazza Madama erkélyéről a hívek tiszteletére kiállították a Szent Lepelt. A hatalmas tér és a szomszédos utcák zsúfolásig megteltek minden osztályú és korú emberrel, akik lelkesen érkeztek Piemont minden részéből, hogy kinyilvánítsák hitüket és tiszteletüket a szent ereklye iránt, amely az isteni arc, valamint Megváltónk kezének, lábának és oldala sebeinek lenyomatát őrzi. A jelenlévők között volt Don Bosco és fiai az oratóriumból. Don Bosco gyengéd odaadással viseltetett Megváltónk és Édesanyja szenvedései iránt, és kihasználta ezt a megható demonstrációt, hogy a fiúkban fölkeltse a bűn iránti engesztelhetetlen gyűlöletet és a Megváltó, Jézus iránti lángoló szeretetet. Mindig ezt tette, amikor alkalma nyílt arra, hogy Urunk szenvedéséről és Anyja fájdalmáról beszéljen."
Míg a második kiállításról az Életrajzi emlékiratok IX. kötetében ez áll: „Az érsek nem minden nehézség nélkül elérte, hogy a Szent Leplet a régi idők pompájával és szertartásával mutassák meg a népeknek, meghívva a szubalpin püspököket, és a hívek lehetőséget kapjanak arra, hogy eljöjjenek és leróják tiszteletüket a lepel előtt, amely három napig volt kiállítva. Az Oratórium fiataljait is odavezették."
Bár a második alkalommal a krónika sűrítettebb, nem szabad megfeledkezni a két kiállítás közötti időrendi különbségről, amely Don Bosco oratóriumának vitalitásában és látogatottságában is nagy különbséget jelentett. Emiatt Valle történész szerint nem nehéz elképzelni, hogy a „még az oratórium fiataljait is odavezették” rövid mondat mögött körülbelül ezer fiatal vonult el egy rövid zarándokútra Valdoccóból, hogy leróják tiszteletüket a szent lepel előtt.
A Don Bosco és a lepel közötti kötelék ezután megerősödött a különféle szaléziaknak köszönhetően, akik az évek során alapítójuk nyomdokain elmélyítették a lepelben iránti odaadást és tanulmányokat – kezdve Giulio Barberis atyával, majd folytatva a Tiszteletreméltó Vincente Cimatti atyával, Gaetano Compri atyával és még sok mással... – és 2015-ben végleg megpecsételődött a lepel különleges nyilvános kiállításával, amelyet éppen a Don Bosco, a torinói egyház egyik legnevesebb gyermeke születésének kétszázadik évfordulója motivált.
A "Don Bosco és a lepel" podcast elérhető olasz nyelven a Spotify- on és a YouTube-on.
ANS-Torino/Szaléziak.HU
