Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Giovanni Massaglia, Don Bosco tanítványa és Savio Domonkos barátja
Olaszország – Giovanni Massaglia, Don Bosco tanítványa és Savio Domonkos barátja
2022-08-20 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Augusztus 15-én az Asti-beli Marmorito Santa Maria di Aramengóban, Giovanni Massaglia (1838. május 1. - 1856. május 20.) szülőhelyén egy délutánt szenteltek a papnövendéknek aki Bosco Szent János tanítványa és Savio Szent Domonkos barátja volt.
A Havas Boldogasszony templomban megtartott rendezvény szervezője és szponzora az aramengói Szent Antal apát plébánia (képviselője: Giovanni Villata lelkész, Beppe Moiso helytörténész segédletével) és Aramengo önkormányzata (képviselője: Giuseppe Marchese polgármester), Giovanni Rolandi szalézi atya, Colle Don Bosco igazgatója jelenléte is színesített. Részt vettek rajta a közösségek, amelyek megőrizték és a mai napig átörökítették Giovanni Massaglia szentségének hírét. Nyilvánvalóan a helyi hagyomány szívét a Massaglia család emlékei alkotják (melyet Angela és Maria Teresa Massaglia nővérek képviselnek), akik a magántörténeti archívumok szintjén őrzik iskolai anyagait és relikviáit.
A különféle megemlékezések kiemelték az ifjú Massaglia portréját, a templomot, ahol hivatása virágzott, és a környéket, ahol született és meghalt, ahol emléktáblát avattak, kísérték a „Giovanni Massaglia és Dominic Savio élete a történelem szerint” című kisfilm vetítését, melyet Ornella Ceruti rendezett, Nebbiunóból (Novara). Feltételezve, hogy a szalézi hagyomány továbbra is az alapvető és pótolhatatlan, az elmúlt évtizedben Ceruti összegyűjtötte, dokumentálta, helyreállította és összekapcsolta mindazokat a hagyományokat, amelyek Giovanni Massaglia és Savio Domonkos, a két elválaszthatatlan barát életét mesélik el. A szerkesztés eredménye három könyv, plusz egy ezeket összefoglaló néhány oldalas, illusztrációkkal teli füzet, amelyből a kisfilm készült.
A szigorú történelmi rekonstrukció, amely „a lélek dolgai szerinti igaz barátjának” kiadatlan életrajzát tárja fel, gazdagítja Savio Domonkos életrajzát, és végső soron előtérbe helyezi a Szeplőtelen Fogantatás Társaságát, amely megszemélyesítette a fiatalok apostolkodását a fiatalok körében, emberileg és keresztényileg tökéletes barátságuk érett és tartós gyümölcse.
Giovanni a marmoritói Pietro Massaglia úr és felesége, a mondoniói Maria Garesio, művelt, jómódú és előkelő parasztemberek legidősebb fia volt. 1853-ban, 15 évesen, a cocconatói alsó gimnázium után Chieribe mehetett volna, a felső gimnáziumba. Ehelyett hivatásának megnyilvánulásával felkeltette apja ellenkezését, aki mindentől megfosztotta, és Torinóba vitte, hogy keressen egy jótevőt, aki hajlandó lenne befogadni és támogatni a papi tanulmányait. A Don Boscóval való találkozás pozitívan döntött Savio Domonkos jövőjéről is, mert megszerezte számára azt a támogató barátságot, amelynek köszönhetően "szentté, hamarosan szentté tehette magát". Valójában, mivel négy évvel idősebb volt, és egy évvel korábban beiratkozott az Oratórium internátusába, Massaglia Savio számára a gondviselő idősebb testvér lett. 1853-ban találkoztak Mondonióban, közös földön. Valdoccóban az 1854/55-ös tanévben és az azt követő első felében voltak együtt. Közös volt bennük: „a tiszta élet és a kitartás a jóságban az utolsó leheletig”, amit Don Bosco tanúsít, karizmatikus ajándékokkal koronázva, feljegyzett és Michele Molineris tett ismerttée gy 1971-es publikációjában: "Ugyanazok az erkölcsi beállítottságaik voltak, akartam mondani, misztikusak, amelyek pontosan egy szentet hoznak létre."
Giovanni jóképű fiatalember volt, jó felépítésű és erős alkatú, nagyon ígéretes a tanulmányaiban. 1855. szeptember 30-án maga Don Bosco öltöztette papi reverendába Becchiben. A szemináriumi filozófiai kurzus első évét már fejezete be. Mindössze 18 éves volt, és otthon halt meg tüdőbajban, három hónappal azután, hogy visszatért családjához. Domonkos, aki gyermekkora óta gyenge volt, körülbelül tíz hónappal később, majdnem 15 évesen csatlakozott hozzá a Paradicsomban.
ANS-Aramengo/Szaléziak.HU
