Főoldal / Szalézi világ / Oreste Marengo, Észak-Kelet-India nagy misszionáriusa
Oreste Marengo, Észak-Kelet-India nagy misszionáriusa
2019-07-30 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
India • megemlékezés • misszionárius •
Július 30-án ünnepli a Szalézi Család Isten szolgája Oreste Marengo, misszionárius, indiai szalézi püspök égi születésnapját.
Isten szolgája mons. Oreste Marengo (1906-1998), nagy misszionárius Észak-Kelet-Indiában és három egyházmegye alapítója. 1923-ben kezdte meg a noviciátus évét a Foglizzóban; egy indiai küldetésre szánt kispap halálát követően, az ő helyére került. "Ez volt életem legnagyobb vágya. Arra kértem az Urat, hogy szalézi legyek, és az életemet misszióban tölthessem. Nem érdekelt, hogy a világ melyik részére küldenek engem." Ő volt a legfiatalabb a távozó csoportban: csak 17 éves. Ekkor kezdődött útja a szentség felé, amit Jézus szavaival megihletve élt meg: "Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, soha nem fog bejutni oda.”
Oreste Marengo 1906. augusztus 29-én született Olaszországban, egy piemonti városban, Diano d’Albában. Mélyen hívő édesanyja részt vett Don Bosco temetésén, s különleges áldással tért haza – ennek köszönhetően később öt gyermeke közül hármat az Úr szolgálatára adott.
Az ifjú Oreste a Segítő Szűz Mária Leányainak helyi elemi iskolájába járt, ahol növekedett szeretete Don Bosco iránt, akiről szüleitől is igen sokat hallott. Majd Valdoccóban folytatta a tanulmányait, ahol első generációs szalézi atyákat ismerhetett meg.
A középiskolában találkozott az ott tanító Stefano Ferrandóval, aki hamarosan Indiába utazott misszióba. Példáját látva Orestében is felébredt a vágy a misszió iránt. Kérelmet nyújtott be a rendfőnöknek, Ricaldone atyának, hogy misszióba mehessen, aki elküldte őt Assamba, hogy ott töltse novíciusi évét.
Indiában Ferrando atya irányításával először tanárként, majd a studentátum rektoraként szolgált; látogatta az indiai falvakat, tanulta a helyi nyelveket. Együtt dolgozott Costantino Vendraméval, akitől sokat tanult a szalézi lelkipásztori stílusról.
1932. április 2-án Shillongban szentelték pappá. Sokat utazott, hogy elvigye az evangélium üzenetét távol élő családoknak, és segítse őket. A Himalája lankáin élő sok törzset is felkeresett, akik elszigetelt közösségekben éltek – rendkívüli esemény volt számukra a katolikus misszionárius érkezése. Megtanult több mint húsz helyi nyelvet. Az emberek megszerették. Az imádság embere volt, melegszívű és barátságos, semmi sem tudta megállítani abban, hogy segítsen. Tudta, hogyan nyugtassa meg az embereket a maga kedves módján.
1951-ben az újonnan alapított Dibrugarh egyházmegye püspökévé nevezték ki: így – 28 évvel azután, hogy Indiába érkezett – 1951-ben először tért vissza Olaszországba, a püspökszentelésre. Nagy örömére még találkozhatott édesanyjával. 1951. december 27-én szentelték püspökké Torinóban, a Mária Keresztények Segítsége bazilikában.
Visszatérve fáradhatatlanul végezte szolgálatát, jóllehet időszakosan jelentkező maláriarohamok, sérv és a visszérgyulladás tünetei hátráltatták. Adományozók jóvoltából megvalósulhattak a leggyengébbek és legsérülékenyebbek megsegítésére irányuló tervei. A vándorló misszionáriusi tevékenységet folytatva továbbra is látogatta a falvakat, prédikált és gyóntatott. 1964-ben Tezpur püspökének nevezték ki. Később Tura püspökét is segítette, felkutatva az anyagi forrásokat az egyházmegye támogatására. Haláláig egyházmegyéje rendelkezésére állt különféle feladatokban. Élete utolsó éveit apostolkodással töltötte.
1998-ban sokszor került kórházba, életének utolsó hónapját már ott töltötte. Elvesztette étvágyát és egyre fogyott, de az utolsó pillanatig látogatta a többi beteget és még kerekesszékben ülve is szolgálta őket. 92 éves korában hunyt el, 1998. július 30-án. Temetésén mintegy 3000-en vettek részt, közöttük 150 pap és 250 apáca.
Jellemző vonása volt az engedelmesség a feletteseinek, az aggodalom a lelkek üdvösségéért és a legkedveltebb, a jellegzetes szalézi optimizmus. Mint jó pásztor, terjesztette a tudást és a kereszténységet a nép körében. Sokat tett annak érdekében, hogy az északkelet-indiai elmaradott térületeken élők megfelelő egészségügyi ellátásban és oktatásban részesülhessenek.
Isten szolgája Oreste Marengo szenttéavatási ügyében az egyházmegyei eljárást 2007-ben nyitották meg és 2013. február 16-án fejezték be.
Szaléziak.HU
