Főoldal / Szalézi világ / José Calasanz Marqués, aki vérét adta Krisztusért
José Calasanz Marqués, aki vérét adta Krisztusért
2019-07-29 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • vértanú • Spanyolország •
Július 29-én Boldog José Calasanz Marquésre és társaira, a spanyol polgárháború szalézi vértanúira emlékezik a Szalézi Család.
José Calasanz volt a 14 házból és 249 szerzetesből álló tarragóniai tartomány tartományfőnöke, ezért vértanúk egy csoportja élén említjük őt. 1872. november 23-án született Észak-Spanyolország Huesca tartományában, Azanuy településen, mélyen vallásos szülők gyermekeként. Hamar árvaságra jutott, ezért a testvéréhez költözött, aki Barcelónában szolgáló volt a Fontcuberta családnál. Ez a család vállalta iskoláztatásának költségeit is, amikor 1884-ben, tizenkét évesen megkezdte tanulmányait a Sarriá szalézi intézetben. Itt találkozott 1886-ban a már idős, fáradt és gyengélkedő Don Boscóval. Egy olyan találkozás volt ez, ami kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkén.
Jelenkezett a noviciátusba és 1890-ben letette első fogadalmát. Rinaldi Fülöptől vette át a reverendát. Öt évvel később, 1895-ben ő volt az első spanyol szalézi, akit pappá szenteltek. Pappá szentelése után egy ideig Rinaldi Fülöp titkára volt. Tőle tanulta a szalézi lelkiséget, különösen a szívbéli jóságot, a lelkek megmentésére irányuló apostoli buzgóságot.
A következő 25 évben több fontos és felelős megbízást kapott a rendben. Előbb a spanyolországi Mataróban alapított új kollégiumot, majd misszióba küldték Amerikába. Fontos szerepet játszott a szalézi misszió elindításában az Antillákon, 1916-tól pedig a Peru-Bolívia tartomány tartományfőnöke lett. Apostoli tevékenysége nagy hatással volt az egész dél-amerikai szalézi misszió fejlődésére. 1925-ben tért vissza Spanyolországba, ahol a Tarragona (Barcelona - Valencia) tartomány elöljárója lett. Tisztában volt vele, hogyan kell megtestesítenie a szalézi szellemet, ezért mindenki szerette őt. Vezetési stílusa az erő és az atyaság kiváló kombinációja volt.
A polgárháború kitörése Valenciában találta, ahol épp lelkigyakorlatot tartott. Az egész közösséget letartóztatták, majd egy héttel később elengedték. Ekkor ellátta rendtársait mindennel, amire szükségük volt és felszólította őket, hogy találjanak biztonságos menedéket, és támaszkodjanak az isteni gondviselésre.
1936. július 29-én letartóztatták és elvitték a Forradalmi Bizottság székhelyére, két másik rendtársával együtt. Calasanz atya bőröndjében a milícia felfedezett egy reverendát: „Ezek papok - mondták - és meg kell ölnünk őket.” A kérdésükre Calasanz atya azt válaszolta: „Igen, szalézi pap vagyok.” A fogvatartottak egy teherautóra kerültek, amely Valencia börtönébe vitte őket. Az utazás során a milícia egyik embere arcon lőtte. Calasanz atya véresen borult a földre és csak annyit mondott: "Istenem!" 64 éves volt.
1936 második felében kivégzett szerzetesek között voltak kispapok, papok és szerzetestestvérek. A polgárháború más áldozataihoz hasonlóan nem folytattak politikai tevékenységet. Egyetlen „bűnük” az volt, hogy az üldözések ellenére is hűségesek maradtak Krisztushoz, az Egyházhoz és hivatásukhoz.
A spanyol polgárháború vérengzései 1936 és 1939 között mintegy 1,2 millió ember életét követelték. A Szovjetunió támogatását élvező köztársasági kormány politikájának egyik jellemzője a szisztematikus keresztényüldözés volt, amelynek több mint hétezer pap, férfi és női szerzetes esett áldozatául, és nem kímélték a világi hívők életét sem.
II. János Pál pápa 2001. március 11-én a római Szent Péter téren a spanyol polgárháború 233 vértanúját avatta boldoggá. Közöttük volt a Szalézi Család 32 tagja: 29 szerzetes, egy szalézi világi munkatárs és két szalézi nővér is.
Szaléziak.HU
