Főoldal / Szalézi világ / Pakisztán – Aki feláldozta az életét mások életéért: Akash Bashir
Pakisztán – Aki feláldozta az életét mások életéért: Akash Bashir
2023-04-14 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Ázsia • áldozat • vértanú • szalézi voltnövendék •
A pakisztáni egyház történetében az első „Isten szolgája” egy Don Bosco voltnövendék: Akash Bashir. Tekintettel a rendkívül feszültségre, valamint a keresztény közösségeket ért támadásokra és fenyegetésekre, 2015. március 15-én az akkor 20 éves Akash azon önkéntesek között szolgált, akire a Szent János-templom hívői biztonságának felügyeletét bíztak Juhanabadban, Lahor keresztény külvárosában. Nagy felelősségtudattal vállalta ezt a megbízatást, és nem habozott életét feláldozni, hogy megmentse több száz ember életét, akik abban a pillanatban a templomban imádkoztak: hogy megállítson egy öngyilkos terroristát, vele együtt halt meg.
Egy gesztus, amely biztosan nem a pillanat ösztönzésének tulajdonítható, hanem a hit gyümölcse és kifejezése, amely érett és tanúságtétel jellemzi, ahogy Pierluigi Cameroni szalézi atya, a Szalézi Család szenttéavatási ügyének általános posztulátora rámutat. "Akash konkrét, a hiten alapuló elkötelezettséget élt, hogy növelje a békét, az együttélést, az igazságosságot és az irgalmasságot, és ezáltal kiterjeszthesse Isten országát a világban. Csendben és névtelenül teljes mértékben megélte az evangéliumot, odaadással és nagylelkűen élte meg a jelent."
Akash a pakisztáni Risalpurban született 1994. június 22-én. Nagyon törékeny gyermek volt, aki alig élte túl a kedvezőtlen éghajlatot, családja szegénységét és rossz táplálkozását. Valószínűleg ezek a tényezők befolyásolták fejlődését: négyéves koráig nem tanult meg járni és beszélni, és tinédzser kora előtt dadogással küzdött. Ahelyett, hogy lesújtották volna, ezek a nehézségek segítettek megerősíteni a jellemét. Risalpurban Akash a Szent János-templomban részesült a keresztség, az elsőáldozás és a bérmálás szentségeiben. Risalpur és Afganisztán közelsége és a 2007-ben elszaporodó terrortámadások arra késztették Akash szüleit, hogy Pakisztán keleti részére, Pandzsábba, pontosabban Lahor Juhanabad kerületbe, Akash édesanyja családjának közelébe emigráljanak. Akash apja ott talált munkát festőként, és 2008-ban az egész család újra Lahorban egyesült.
– Lahorban – magyarázza Cameroni atya – Akash egy évig a St. Dominic High Schoolba járt, 2008. szeptember 25-től kezdődően. Ezután abbahagyta az iskolát, mert nem volt hajlandó tanulni, majd beiratkozott az RCCM - Community Boys Middle School -ba, és végül 2010 szeptemberében a Don Bosco Műszaki és Ifjúsági Központba, amelyet 2000-ben alapítottak a hagyományos iskolák által elutasított tanulók fogadására. Akash 2011. február 24-ig járt az intézetbe, de nem tette le az elővizsgát."
Boldoggá avatási ügye érdekében összegyűjtött tanúvallomásokból kiderült, hogy Akash nagyon egyszerű fiatalember volt. Édesapja engedelmes fiúként, szegény családban született és nevelkedett alázatos munkásként, türelmes emberként, és mindenekelőtt erős hittel rendelkező fiatalemberként emlékezik rá. A szülei arra nevelték Akash-t, hogy egyszerű és keményen dolgozó életet éljen, becsületesen és mások iránti tisztelettel.
Barátságos és vidám, "mindig mosolygós arccal beszélt", és mindig kész volt segíteni. Így emlékeznek rá azok is, akik a családi körön kívül ismerték, mint például Maryam Adrees asszony, aki a tanára volt a VIII. osztályban és a szomszédja: "Egyszerű, jószívű és ártatlan fiú volt. Mindenkivel nagyon tisztelettudó volt. Akash törődött azzal, hogy mi történik másokkal. Mindig tisztelte az időseket és a kisgyerekeket. Bármilyen munkát is adtak neki, azt teljes szívvel-lélekkel végezte. Soha nem követett el igazságtalanságot senkivel, sőt ellenkezőleg, amikor észrevette, hogy valakivel rosszul bánnak, úgy reagált, hogy megpróbált tenni ellene. Akash a családja és a társadalom szolgálatában akarta élni az életét. Mindennel, amije volt, segített a szegényeken és rászorulókon."
Még Naveed úr is – egy optikus, akihez Akash a nagymamájával járt szemüveget javíttatni –, egy muszlim, szintén felidézi Akash szegények és rászorulók iránti aggodalmát: „Minden alkalommal, amikor meglátta a szegényeket, szomorú volt; ha nem volt mit felajánlania vagy adnia, imádkozott értük. Még ha néha éhes is volt, másoknak adta az ennivalóját."
"A szalézi lelkiség és a megelőző módszer rövid, de mély megtapasztalatása - folytatja a posztulátor - bensőséges és mély hatást gyakorolt a fiatal Akash formálódására, ami nagyobb ismeretekhez vezetett és megerősítette barátságát Krisztussal és Máriával, akinek szobra a juhanabadi Szent János katolikus templom udvarán található barlangban áll: Akash megállt előtte egy imára a szentmise megkezdése előtt, és különleges pillanatokat szentelt a Mária iránti áhítatnak, megosztva a közösséggel a rózsafüzér imáit a plébánián és a zarándoklatokon Mariamabadba, a Lahortól 80 kilométerre északnyugatra fekvő városba, amely tömegközlekedéssel 5 óra alatt elérhető el, a Boldogságos Szűz tiszteletére. A szaléziak azt is megtanították neki, hogy a személyes nehézségekkel szemben az a fontos, hogy ne álljon meg, hanem alázattal kitartson az élet és a hit útján, és még lelkesebben tekintsen az életre és mások szolgálatára."
Azon a vasárnapon, 2015. március 15-én, miközben a Szent János plébánián a szentmisét celebrálták, a bejáratot fiatal önkéntesek biztonsági őrök csoportja őrizte, amelynek Akash Bashir is tagja volt. Akash észrevette, hogy egy személy, aki robbanóanyagot hord a ruhája alatt, megpróbál bejutni a templomba. Visszatartotta, beszélt hozzá, és megakadályozta, hogy folytassa, de amikor rájött, hogy nem tudja megállítani, szorosan megölelte, mondván: "Meghalok, de nem engedlek be a templomba." A fiatal férfi és az öngyilkos merénylő tehát együtt haltak meg. Akash az életét ajánlotta fel, hogy megmentse több száz ember életét, fiúk, lányok, anyák, tinédzserek és felnőttek életét, akik akkoriban a templomban imádkoztak.
"Akash 20 éves volt – mutat rá Cameroni atya – ez a tény mély nyomot hagyott bennem. Egyszerű és normális élete kétségtelenül nagyon jelentős és fontos példa Lahor, az egész pakisztáni és a szalézi világ fiatal keresztényei számára. Akash Bashir, Don Bosco egykori tanítványa Pakisztánban, Don Bosco megelőző módszerének tanúja, példa a fiatalok számára és áldás a vallási kisebbségek számára. Boldoggá avatási ügye a remény jele és a vértanúságig tartó fiatalkori szentség példája. Akash az első vértanúhoz, Szent Istvánhoz hasonlóan a mennyországot szemlélve halt meg, Krisztus Megváltó áldozatával egyesülve tanúsítja, hogy az erőszakot a szeretet, a halált az élet győzi le. Halálával az evangélium e fiatal szolgája azt tanítja, hogy a menny dicsősége, az egész életre, sőt az örök életre szóló dicsőség nem a gazdagság és a hatalom, hanem a szeretet és az önfeláldozás dicsősége. Akash fiatal életének feláldozásával tanúsítja, hogy Jézussal mindig a jövőbe tekinthetünk."
Akash halála és tanúságtétele továbbra is ragyogó példát kínál a pakisztáni keresztényeknek, különösen a fiatalabbaknak; a Szent János katolikus templomban a támadás és Akash halála után is évente több mint 800 keresztelést végeznek. Sok fiatal pakisztáni (köztük Akash egyik testvére, aki biztonsági önkéntes lett) vállalt szolgálatot a plébániákon, elkezdett misére járni, és értékeli az életet és a családot. "Ő példakép más fiatalok és más vallású emberek számára, inspiráció a mások szolgálatára és az önzetlen segítségnyújtásra."
Stefano Lodigiani - Fides/Szaléziak.HU
