Főoldal / Magyar Tartomány / Péliföldszentkereszt – Májusi búcsú 2019
Péliföldszentkereszt – Májusi búcsú 2019
2019-05-05 Vasárnap | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Péliföldszentkereszt • búcsú • püspök • prédikáció •
Többen kérdezték személyesen, vagy küldtek üzenetet, hogy meg lesz-e tartva a péliföldszentkereszti búcsú – hiszen reménytelenül esett az eső május 5-én. A búcsú természetesen nem maradt el – hiszen ez nem egy olyan „program”, amit rossz idő esetén „lefújnak” a szervezők.
Péliföldszentkereszten május hagyományosan a búcsúk hónapja. Régen négy búcsús hétvége is volt: a magyar, a német, a szlovák és a cigány közösségek egy-egy saját búcsúja, ami ma már egy hétvégébe sűrűsödött, de a májusi búcsú hagyományát máig őrzik a kegyhely gazdái, a szaléziak.
Az ünnep előestéjén, május 4-én, szombaton még csak szitált, de már mindenki sejthette, hogy a lourdes-i barlanhoz tervezett szabadtéri szentmise másnap beszorul a kegytemplomba. A vigília szentmisén szintén megtelt a templom hívőkkel, és teli padsorok fogadták a Helyes-Beat zenekar dicsőítését is.
Május 5-én a házigazdák mindent megtettek, hogy minél több hívőt tudjanak kényelmesen leültetni, így a templom mellett a kápolnában kivetítőn lehetett követni szertartást, a kegyhely facebook közösségi oldalán pedig valós időben nézhették a szentmisét azok, akik el szerettek volna jönni, de a rossz idő megakadályozta őket ebben.
Az ünnepi szertartást Mohos Gábor, esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be, akit Ábrahám Béla atya köszöntött.
A püspök atya szentbeszédében hangsúlyozta, hogy bár húsvéti időszakban vagyunk, a Szent Kereszt megtalálásáról is megemlékezünk, ami látszólag távol áll egymástól, hiszen a kereszt a szenvedés, a szörnyűség, a fájdalom jelképe, a húsvét pedig a feltámadás örömének az ünnepe, a kettő hitünkben mégis szorosan összekapcsolódik. Bár mi, emberek sokszor azt szeretnénk, ha csak húsvét lenne és kerülnénk a fájdalmakat, küzdelmeket, de az Isten arra tanít minket, hogy ez a kettő itt a földön elválaszthatatlan.
Az evangéliumi szakaszra utalva kiemelte, hogy amikor Isten meghív minket, hogy az Ő útján járjunk, de ha az ember visszatér a korábbi tevékenységeihez, akkor az már nem fog gyümölcsöt hozni, mert az már nem az ő útja. Jézus hagyja az apostolokat, hogy küzdjenek egész éjszaka, de reggel, amikor az új nap fölvirrad, Ő ott van, de nem ismerik föl. Sokszor mi is így vagyunk vele az életünkben – mutatott rá Mohos Gábor püspök atya – hogy látszólag eredménytelenül küzdünk különféle nehézségekkel, és amikor váratlanul megjelenik Jézus, nem is biztos, hogy fölismerjük. Jézus megszólítja az apostolokat, és megmondja, mit tegyenek. Az apostolok pedig megteszik – ez fontos – és a csodálatos halfogás után elsőnek János az, aki fölismeri Jézust, és segít a többieknek is, hogy fölismerjék. Sokszor nekünk is szükségünk van ilyen emberekre, akik rádöbbentenek, hogy Jézus itt van mellettünk, köztünk, segít nekünk, tanácsot ad, és ha hallgatunk rá, akkor váratlanul az addig terméketlen küzdelem gyümölcsözővé válik. Kell a küzdelem, de az nem elég, a sikert Isten ajándékozza nekünk.
Jézus hallal várja az apostolokat – táplálja őket. Mi is azért jövünk újra és újra ide a templomba, hogy tápláljon bennünket – mutatott rá –, nem annyira a testünket, mint inkább a lelkünket. Olyan nehéz a kereszt mindennapi hordozása közben elhinni, hogy igen, ennek a keresztútnak a végén csodálatos dicsőség és boldogság vár. Ahová Jézus a keresztjét hordozva mindannyiunkért eljutott, oda szeretne bennünket is elvezetni. Nem vagyunk ezen az úton egyedül, Jézus és a Szentlélek velünk van. Jézus halála a bűneinktől való szabadulás csodája, egy hatalmas és örök forrás, bár nem szünteti meg a szenvedést a világban, annak ellenére, hogy mi, emberek bizonyára arra szavaztunk volna, hogy ezek után már ne kelljen szenvedni. De Isten nem ezt az utat szánja nekünk – bevon bennünket az Ő keresztútjába, és a Szentlélek erejével így mi magunk is csatlakozunk Jézus keresztáldozatához, és amit nehézségnek, küzdelemnek, veszteségnek, vereségnek gondoltunk, az a dicsőség útjának lépcsője lehet, az emberi lélek megtisztulásának útjává válik.
Jézus azért jött el, hogy az emberiséget visszavezesse a Mennyei Atyához, és ennek útja a kereszthordozás, ami nem csak nyomorúság és fájdalom, hanem a szív mélyén valami belső béke, valami csodálatos isteni öröm ajándéka.
Isten arra hív bennünket, hogy nap mint nap döntsünk arról, hogy az áldozat, a szeretet útján járunk, áldozatot hozunk, lemondunk arról, hogy mi jól érezzük magunkat és teszünk valami olyan, amitől a másik ember fogja jól érezni magát, és ez nagyobb boldogságot ad, mintha magunk nagy kényelemben lennénk. Az áldozat és a szeretet útja valójában a kereszt útja, és Isten minden nap meghív bennünket, hogy döntsünk mellette.
Adja Isten, hogy ez az ünnep megerősítse bennünk a jó elhatározásokat, még ha küzdelmek és nehézségek árán is. Egy ilyen ünnep alkalom arra is, hogy egy kicsit megenyhüljön a kereszt súlya a vállunkon és bekapcsolódjunk az angyalok ujjongó énekébe és meg tudjuk tapasztani ezt az örömet, ami lendületet és bátorítást adjon nekünk ahhoz, hogy a hétköznapok keresztjeit tiszta lélekkel, békével és az örök élet reményével hordozhassuk – zárta prédikációját Mohos Gábor püspök atya.
A szentmise végén Ábrahám Béla tartományfőnök megköszönte a püspök atyának a tanítást, és mindenkinek, aki együtt ünnepelt ezen a napon a szaléziakkal. Köszöntötte az édesanyákat és örömmel nyugtázta, hogy a rossz idő ellenére számos zarándokcsoport érkezett. Közülük is kiemelte a gyalogos zarándokokat, a környékről, de távolabbról is (Szekszárd mellől Medina és Harc községből, valamint Vácszentlászlóról) érkező csoportokat. Sajnálatát fejezte ki a rossz idő miatt, de bátorított, hogy ez ne törje le a lelkesedést, hiszen az életünk minősége nem a külső körülményektől függ, és ez talán jobban ráirányítja a figyelmünket a lelkiekre. Végül meghívott mindenkit, hogy a mise után tekintsék meg a SZÁMALK-Szalézi Szakgimnázium festőszakos növendékeinek kiállítását, amelyen tanáruk, Szabó Andrea Cecília kalauzolta az érdeklődőket.
Szaléziak.HU
