Főoldal / Szalézi világ / Róma – A szalézi karizma szívében
Róma – A szalézi karizma szívében
2019-06-28 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Don Bosco • Szalézi Szent Ferenc • Róma • lelkiség • Szent Szív •
A római Szent Szív-bazilika oltárképe alatt, amit Don Bosco építtetett, két portré található. Az egyiken Szalézi Szent Ferenc, a másikon Alacoque Szent Margit-Mária látható, akinek nevéhez fűződik Jézus Szent Szívének tisztelete.
Elköteleződése az 1673 decemberében kapott kinyilatkoztatások után kezdődött - 51 évvel Szalézi Szent Ferenc 1622-ben bekövetkezett halála után (aminek a négyszázéves évfordulóját 2022-ben fogjuk ünnepelni). Szalézi Szent Ferenc megalapította Chantal Szent Johanna-Franciskával a vizitációs rendet, amelyhez Alacoque Margit tartozott. Tehát, nem csak történelmi utalásokról van szó.
A szív olyan, mint Szalézi Szent Ferenc üzenetének szintézise, amit, írásait megelőzően, az életével kommunikált.
Ferenc képes volt rá, hogy egy határtalanul jóságos szeretettel gazdagítsa az Egyházat olyan időkben, amelyek egyáltalán nem voltak könnyűnek mondhatók. Egy lassú érés gyümölcse volt ez, ami tanulmányainak első éveiben kezdődött Párizsban, majd Padovában folytatódott, amikor Isten misztériuma megértésének szentelte magát, majd 9 év papság következett, ezek közül 7 évig misszionáriusként élt a Chablais-i tartományban, szembesülve mindenféle ellenállással és ellenségeskedéssel. A stratégia, amit követett, olyan egyszerű volt, mint amennyire igényes: egyenként hódította meg a szíveket türelemmel és édességgel. Sokkal szélesebb síkon, de továbbra is ugyanabban az irányban kezdődött püspöki szolgálata is: „Isten elvont engem önmagamtól, hogy elvegyen magának és átadjon az embereknek. Ez azt jelenti, hogy átalakított engem abból, ami magamnak voltam, azzá, ami számukra kellett hogy legyek"- írta püspökké szentelésekor Chantal Johanna-Franciskának.
A „szív”, egész életével és lelki örökségével együtt az ő lelki öröksége, amelyből az az ajándék is származik, amely Alacoque Margit-Márián keresztül érte az egész Egyházat.
Don Bosco lelkiségi története, azzal az óriási apostoli gazdagsággal, amely a karizmájából származik, olyan, mint egy hatalmas fa, amely ugyanazokból a gyökerekből ered és ugyanazokkal az éltető nedvekkel táplálkozik. Azt akarta, hogy Szalézi Szent Ferenc neve legyen az a név, amellyel elkötelezik magukat, és folytatják a küldetést, mert ugyanez a szív ad életet mindennek, ami Don Boscóból született.
Földi életének utolsó éveiben világossá válik ez a lelki gazdagság. Két különleges pillanatot emelhetünk ki, mint Don Bosco végrendelete és szívének jelképe, és mindkettő a Szent Szív-bazilikához köthető. Az 1884 májusában Rómából írt levél, amelyben nemcsak bizalmasan elárul mindent, ami a szívének leginkább kedves, hanem arra kéri a szaléziakat, hogy pontosan ugyanazzal a szívvel forduljanak a fiatalok felé, mint ahogy ezt ő tette. Míg az egyetlen szentmisén, amit az újonnan felszentelt bazilikában könnyek között mutatott be 1887. május 16-án, amikor lepergett előtte az egész élete és elöntötte a szívét az emlékezés, amit úgy élt meg, mint az „Isten és a testvérek iránti szeretet egyetlen mozdulata.” (C 3.)
Visszatérve ezekhez a gyökerekhez, megnyílik a megújulás útja, amely újjáalakítja az „új szívet”, amellyel Don Bosco szíve szerinti SZALÉZIAK lehetünk a mai fiatalok számára.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
