Főoldal / Magyar Tartomány / Sándor István szalézi testvér, vértanú emlékezete - Katonai szolgálat
Sándor István szalézi testvér, vértanú emlékezete - Katonai szolgálat
2022-05-04 Szerda | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Mivel Sándor Istvánt többször behívták katonának, természetesen a noviciátust is meghosszabbították. Első fogadalmát három évre 1940. szeptember 8-án tette le, a másodikat 1943. augusztus 16-án, örökfogadalmát 1946. július 24-én.
HŰSÉG A HAZÁHOZ, HŰSÉG A HIVATÁSHOZ - Sándor István szalézi testvér katonai szolgálata
Sándor István a katonai szolgálatnak is eleget tett. Technikai felkészültsége következtében a híradósoknál teljesített szolgálatot. Ez a beosztás bizalmi volt, hiszen fontos híreket vett és továbbított. Zsédely Gyula erről többet tudott írni: „A II. világháború alatt behívták katonának. Technikai képességei miatt a híradósoknál dolgozott és kitüntetést is kapott. Rejtett üzeneteket fogadott és adott tovább, amelyek tartalmáról soha nem beszélt. (...) Kialakított maga körül a katonák soraiból egy kis vallásos közösséget, és azokkal rendszeresen foglalkozott. Nagy gondot okozott neki és társainak, hogy a katonák között nagyon elharapózott a káromkodás. Buzdította katonatársait, hogy imádkozzanak, és jelenlétükkel, jó példájukkal és felszólalásukkal akadályozzák meg a legnagyobb mértékig a trágár beszédet. (...) Sándor István, fiatal rendtársam az orosz fronton is teljesített szolgálatot, mint távírdász.”
Katonai szolgálatát komolyan vette, Peisch Ferenc erről így ír: „Mint katona, annak ellenére, hogy magasabb iskolái nem voltak, elismerésben részesült, és megkapta kitüntetésként a Csapatkereszt rendet. Ez a kitüntetés nem járt mindenkinek, csak azoknak, akik a frontszolgálaton mint katonák kiváló eredményeket mutattak fel. Nem tudom meddig tartott Sándor István katonai szolgálata. Tény az, hogy az összeomlás után, 1944-ben hazakerült és a rend keretében működött.” A Magyar Köztársaság Kormánya 1999. novemberében posztumusz „az 1945 és 1956 között a haza szabadságának és függetlenségének védelmében szerzett érdemek elismerésére Szabad Magyarországért Emlék-lapot” adományozta Sándor Istvánnak.
Külön öröm volt Sándor István találkozása János testvérével a fronton: „Tudvalévő, hogy testvérbátyámat többször behívták katonának, hiszen abban az időben voltak határ-kiegészítések Magyarországon Északon és Délen, valamint Erdélyben is. Ő a híradósoknál szolgált. A morzejelekkel teljesen tisztában volt. A háború folyamán a tragikus körülmények között mindannyian teljesítettük kötelességünket. Mind a ketten voltunk Oroszországban a Don folyó partja melletti harcban. Egyszer még sikerült találkoznunk is, ami távol az otthontól nagy örömöt jelentett számunkra. A háború elvesztésével ő Németországba került amerikai fogságba, onnan azonban hamarosan hazajött.
Itt kell megjegyeznem, hogy a morzejelek ismeretének a börtönben is nagy hasznát vette, hiszen így tudtak a szomszédos cellatársakkal értekezni.”
Nem tudjuk pontosan hányszor hívták be katonának. Az biztos, hogy a hadifogságból hazatérve azonnal folytatta nevelői munkáját a Don Bosco Nyomdában. Szántó Klára titkárnő jól ismerte Sándor Istvánt és így emlékezik meg róla: „Tevékenysége a nyomdán kívül kiterjedt még az oratóriumi életre is. Ő volt a vezetője a ministránscsoportnak. Körmenetek alkalmával, nagyobb ünnepségek rendezésénél, főleg, amikor a szaléziaknál szokásos ünnepélyes szentmisék vezették be ezeket, az ő ministránscsoportja mindig nagy és épületes színfolt volt fegyelmezett viselkedésével és áhítatával. Feltűnően kedvelték a fiatalok annak ellenére is, hogy mindig nagy szeretettel, de fegyelmet tartott. A gyerekeknek megmagyarázta tettüknek minden következményét, különösen jó hatással volt a kisebbekre, akik nagy-nagy szeretettel ragaszkodtak hozzá. A kollégiumi életben is jelentős feladata volt. A nyomdásznövendékek nevelője volt, ami azt jelentette, hogy a hálóteremben, az ebédlőben és a szabadidőben is foglalkozott velük. Az általános benyomásom Sándor Istvánról az volt, hogy kötelességét teljesítő, korát meghazudtoló komolysággal és tudatossággal példás szerzetesi életet élt.”
(Részlet P. Szőke János SDB posztulátor (+2012) könyvéből, melyet a „Positio“ alapján állított össze)
Álljon itt egy dokumentum Sándor István katonáskodása idejéből:
Sándor István híradós katona levele 1939. február 26-án a szalézi rend tartományfőnökéhez:
Főtisztelendő Tartományfőnök Úr, Szeretett jó Atyám!
Gyermeki szívem egész melegével iparkodom hálámat kifejezni szeretett Atyámnak azért a levélért és atyai intelmeiért. Köszönöm atyai gondoskodását. Tőlem telhetőleg iparkodok hálás lenni Tartományfőnök úrnak, hogy lépést tett irányomba, hogy megrövidüljön a katonaságom. Szeretett jó Atyám, tudom, hogy atyai szíve aggódik irányomba, amit nem érdemlek meg. Hogy őszinte legyek, Tartományfőnök úrral, bizony sok hiányom van a lelki dolgokban. Isten kegyelméből három éve, hogy az Úr Jézussal egy fedél alatt lakhattam, és minden nap egyesülhettem vele a szentáldozásban és, hogy még őszintébb legyek a noviciátusi virágoskert hiányzik. Most pedig csak a takaró alatt tudom elvégezni a rózsafűzért és úgy futtából egy-egy kelkiáldozást végezni. Szentmisét csak vasárnap hallgatok. Most kezdem értékelni a szentmise értékét, a szentáldozás hatalmas erejét. Úgy imádkozom, ahogy soha. Ha valami nehézség, vagy szomorúság akar rajtam erőt venni, futok a Szűz oltalma alatt az Úr Jézus szent sebeibe, és erőt merítek az Úr Jézus szenvedéseiből, az én kis keresztem elviselésére. A lelki számkivetésemet az Úr Jézus számkivetésével hasonlítom össze. Az Úr Jézus is sokat szenvedett a golgotán, a keresztfán az én lelkemért, hogy megváltson. Ilyenkor elmosódik az én fájdalmam, és új erőre kapok. Iparkodom minél többet lelki dolgokkal foglalkozni, de itt sok nehézségbe ütközök. Gyakorlatozás van, utána morze-tanulás és így teljesen le van kötve az ember. Azután itt az emberek úgy isszák a bűnt, mint a szomjas ember az üdítő vizet. Itt állandóan bántják a jó Istent. Kérem az Úr Jézust, a Szűz Anyát, Őrangyalomat, hogy óvjanak minden rossztól, hogy ne fogjon rajtam semmi rossz. Még eddig nem kaptam kimenőt, de mihelyst kapok, első utam a tartományfőnök úrhoz lesz. Máskor is, ha lesz kimenő a Klarisszeumban akarok tartózkodni, mert ott vannak ismerős testvérek.
Még egyszer köszönetemet fejezem ki Tartományfőnök úrnak mindazokért a jókért, amelyekben Tartományfőnök úr részesített. Anyagiakban nem szenvedek semmi hiányt, mindenem van, a lelkieket meg pótolja az Úr Jézus. Iparkodom itt is jónak lenni és tartózkodom minden rossztól, nehogy én is elkövessek valami rosszat. Imádkozom, hogy minél előbb megszabaduljak ettől az élettől. Azért itt is iparkodom Don Bosconak hű fia lenni és a beöltözéskor tett ígéretemet meg akarom tartani.
Szeretett Tartományfőnök úr buzgó imáiba ajánlom magam és atyai intelmeit mindenkor kézséggel várva, fölszentelt kezét csókolja legkisebb, legméltatlanabb fia.
Sándor István híradós katona
cím: Budapest XI. Budaőrsi út; 101. hír. ezred 1. zászlóalj, 1. század.; Postafiók 67.
Mind a tanúk visszaemlékezései, mind a levél bemutatja nekünk Sándor lelkületét, amellyel a kötelező katonai szolgálatot letöltötte. Milyen tanulságot, tapasztalatot vonhatunk le?
A katonaság megtörte és időben meghosszabbította Sándor István útját az örökfogadalomig. De emiatt nem elégedetlenkedett, nem morgolódott. Elfogadta, mint az ő saját útját.
Ugyanakkor pontosan teljesítette kötelességét, megbízhatóságát bizonyította, de kifejezte: nem érzi jól magát a katonaságnál, veszélyezteti lelki előhaladását az ottani élet.
A katonaidő alatt is, a nehézségek ellenére megőrizte összeszedettségét, lelki élete mélységét. Jól használta a lelki élet megmaradt eszközeit, hogy hivatását sértetlenül megőrizze.
Ugyanakkor nem fordult el társaitól. Bár sokszor zavarta viselkedésük, mégis igyekezett tanúságtevően közöttük lenni. Nem vonult félre, számíthattak rá, és így előbb-utóbb talán szavát is jobban fogadták. Jó szaléziként igyekezett maga köré gyűjteni társait.
Sándor István szalézi testvér életútjának ez a szakasza bemutatja, hogy életünkben nincsenek fölösleges események, találkozások. Isten terve megvalósulhat a legnehezebb, legfurcsább helyzetekben, sőt csalódásainkban is. Attól függően, hogy mi tudunk-e kellően nyitott, tanulékony szívvel hozzá állni. Viszonyulásainkon, szándékainkon múlik, hogy Isten vezetése megvalósul-e.
Sándor István segítsen felismerni életeseményeink Istentől kapott értelmét!
P. Ábrahám Béla SDB/Szaléziak.HU
