Főoldal / Szalézi világ / Spanyolország – Életleckék egy fergeteges múltú szalézi voltnövendéktől
Spanyolország – Életleckék egy fergeteges múltú szalézi voltnövendéktől
2022-02-09 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Juan Carlos Unzué szalézi voltnövendék, a pamplonai szaléziak által vezetett szakképzés korábbi növendéke, aki jól ismert profi labdarúgó és edző volt a 80-90-es években, a Barcelona és a Sevilla kapusa, jelenleg 54 éves, amiotrófiás laterális szklerózisban (ALS) szenved, és úgy döntött, időt áldoz arra, hogy láthatóvá tegye ezt a betegséget, hogy felhívja a politikusok figyelmét a segítő intézményekre és a betegség által érintett emberek javát szolgálja. Február 4-én megosztotta élettapasztalatát a pamplonai szalézi központ oktatási közösségével egy rendezvényen, amely a Don Bosco tiszteletére rendezett helyi ünnepségek utolsó felvonása volt.
Az Unzuéval való találkozás a szaléziak által erre az évre indított szalézi kampány része volt, melynek címe: „Szenvedélyes az élet iránt”; több mint 300-an vettek részt az eseményen, főleg fiatalok, személyesen, a többi diák pedig a Központ YouTube-csatornáján keresztül csatlakozott.
Az egykori játékos és profi edző azzal kezdte, hogy megkérdezte, hány diák tudott az ALS-ről. Csak körülbelül tizenöt kéz emelkedett fel. Majd elmagyarázta, hogyan szenvednek az érintettek: „Tisztában vagyunk a helyzet romlásával az utolsó napig. ALS-em van, de még mindig Juan Carlos Unzué vagyok” – mondta.
Ezután válaszolt a tanulók kérdéseire, hogy mikor jelentkeztek először tünetei, milyenek voltak a napi rutinjai, vagy mi volt a reakciója, amikor felfedezte a diagnózist. Az utolsó kérdésre ezt válaszolta: „Ez olyasmi, amit nem tudsz irányítani, és az a normális, hogy haragszol a világra. Hónapok óta éreztem, hogy valami nincs rendben, és a hozzáállásomnak köszönhetően elfogadtam a betegséget. Ez a kulcs. Úgy döntöttem, hogy más értelmet adok az életemnek, mert nem akartam, hogy az, ami velem történt, másokkal is megtörténjen, és amikor először kimondták nekem az ALS szót, fogalmam sem volt, mi az” – ismerte el.
A találkozó második részében Unzué szerette volna felkínálni a fiataloknak azokat az élettapasztalatokat, amelyeket sportpályafutása során szerzett, és amelyek most segítik őt abban, hogy szembenézzen új életével.
„Élvezd a jelent, itt és most. Célokra és napi motivációra van szükségünk – mondta –, de élveznünk kell a célok felé vezető utat.”
„A sport segít az életre szóló értékek megszerzésében” – húzta alá második tanulságként. És hozzátette, hogy „a legjobb az, hogy van melletted valaki, aki nagyon jó, hiszen a verseny a legjobbat hozza ki belőled. Empatikussá és kitartóvá tesz.”
Harmadik leckeként a bátorságot jelölte meg: „Az ember békésebben él, ha merész és bátor volt. Amikor kedvem támadt belevetni magam a medencébe, több-kevesebb sikerrel megtettem. De megpróbáltam."
Unzué ezután egy negyedik szempontra is rámutatott: „Tudni, hogyan kell kimutatni a gyengeségeidet és segítséget kérni. Ne érezd magad másként, ha problémád van. Ha nem mutatjuk meg, hogyan tudnak rajtunk segíteni? A bizonytalanság, a frusztráció és a nehézségek az élet részei.”
Az ötödik leckéről magabiztosan mondta: „Bánj mindenkivel szeretettel és tisztelettel”; de azt is világossá tette, hogy ez nem mindig jelenti azt, amit az illető hallani szeretne. „Az én esetemben – mondta –, amikor Zubizarreta cserejátékosa voltam a Barcában, Cruyff edző a legjobbat próbálta kihozni belőlem, hogy sikeres legyek. Akkor még nem értettem, de később igen. Ne keverjük össze azt, hogy ha azt halljuk, amit nem szeretünk, a szeretet vagy a tisztelet hiányával.”
Ezután az életleckék listáját az „altruista önzés” fogalmának bevezetésével zárta. Vagyis elmagyarázta, hogy ahogy felnőtt, azt tapasztalta, hogy nagyobb elégedettséget érzett abban, hogy ad, mint hogy kap. Ezt intenzíven tapasztalta, amikor más ALS-betegeket látogatott meg, hogy megismerje fejlődésüket. „Amikor meglátogatom egy barátomat – az ALS-ben szenvedő Jordi Sabaté-t –, aki csak a pillantása által vezérelt számítógépen keresztül tud kommunikálni, erősebben jövök ki, mert ő lett számomra az inspiráció forrása.”
ANS – Pamplona/Szaléziak.HU
