Főoldal / Szalézi világ / Sürgősen szükség van a szalézi misszionárius profiljának megújítására!
Sürgősen szükség van a szalézi misszionárius profiljának megújítására!
2021-11-12 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
misszionárius • misszió •
„Ma más kontextusban találjuk magunkat, mint azok a missziós projektek, amelyek során a Kongregáció elterjedt Amerikában (1875), Ázsiában (1906) és Afrikában (1980). A veszély az, hogy ragaszkodunk a régi missziós paradigmákhoz, amelyek már nem reagálnak a korábbi egyházi és missziológiai irányzatokra. Szükségünk van a szalézi misszionárius megújult profiljára”. Ezt a gondolatsort ajánlja Alfred Maravilla missziós főtanácsos november 11-én, az első szalézi missziós küldetés 146. évfordulója alkalmából.
Az üzenet így folytatódik:
„Ma a szalézi misszionárius nemcsak az, aki ad, hanem mindenekelőtt az, aki kap; nemcsak tanít, hanem mindenekelőtt azoktól az emberektől tanul, akiket szolgál, akik nemcsak passzív fogadói erőfeszítéseinek. Se nem építő, se nem adománygyűjtő, hanem mindenekelőtt alázatos és diszkrét közvetítő, aki semmit sem tart meg magának, hanem gondoskodik arról, hogy életben tartsa a szentség iránti buzgalmát az „egység kegyelme” révén, nagylelkűen költve magát, egészen addig, amíg el nem emészti. (Fratelli Tutti, 284.)
Az inkulturáció lassú folyamat, amelyet soha nem lehet teljesen megvalósítani. A misszionáriusok jelenléte egy tartományban erősíti az inkulturációt, mivel a helyi rendtársak olyan felfogással rendelkeznek saját kultúrájukról, amellyel a misszionáriusok nem rendelkeznek, míg a misszionáriusok olyan perspektívákat kínálnak a kultúráról, amelyeket a helyi rendtársak nem érzékelnek. Valójában, egy olyan tartományban, amely csak azonos kultúrájú rendtársakból áll, fennáll annak a veszélye, hogy kevésbé érzékeny az interkulturalitás kihívásaira, és kevésbé tud túllátni saját kulturális világa határain. Hasonlóképpen, a misszionárius nyitott arra, hogy a helyi kultúrával gazdagodjon, miközben a keresztény hit és a szalézi karizma fényében tovább mélyíti annak megértését. A misszionáriusoknak köszönhetően Don Bosco karizmája ma már 134 országban van jelen és inkulturálódik.
A szalézi misszionárius beépül a helyi egyházba, valamint a tartomány életébe, nevelési és lelkipásztori tervébe, gazdagítja őket személyes ajándékaival, apostoli buzgalmával és missziós érzékenységével. Így véglegesen egy tartományhoz vagy küldöttséghez van rendelve (C. 159), nem csak azért, hogy válaszoljon a személyek hiányából eredő szükségletekre, hanem mindenekelőtt hozzájáruljon a kultúrák közötti párbeszédhez, a hit és a karizma inkulturálásához, és folyamatokat indítson el, amelyek új helyi hivatásokat generálhatnak.
A misszionárius elkötelezte magát amellett, hogy együttműködik a laikusokkal, az önkéntesekkel és a Szalézi Család többi tagjával az adottságok és értékek valódi cseréjének elősegítése révén, az egyes csoportok sajátos hivatásának és életformájának megfelelően. Idős korában barátságának és bölcsességének megosztásával, imával és élete példájával folytatja missziós munkáját. A misszionárius utolsó leheletéig a rábízott embereknek szenteli magát: a missziós földön való eltemetés megpecsételi ezt a szeretetet.
A mai szalézi misszionáriusoknak valóban szükségük van Giovanni Cagliero atya és első misszionáriusaink buzgóságára, de megújult misszionáriusi mentalitással és profillal!”
Személyes elmélkedésekre és megosztásra ajánlott:
Milyen a te képed, amelyet egy szalézi misszionáriusról alkottál?
Gondoltál már arra, hogy mind a helyi, mind a külföldön élő szaléziaknak szükségük van karizmánk jobb inkulturálódására?
ANS-Róma/Szaléziak.HU
