Főoldal / Szalézi világ / Szalézi Értesítő: egy szerencsés ötlet
Szalézi Értesítő: egy szerencsés ötlet
2019-07-17 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A Szalézi Értesítő első kiadása 1877 augusztusában jelent meg. Az első szerkesztője maga Don Bosco volt. Ma már a világ 132 országában, 66 kiadással, 31 nyelven olvasható. Magyarul is.
Miért tudtak a Don Bosco Szaléziak olyan gyorsan elterjedni az egész világon? Ezt a kérdést gyakran felteszik a tudósok, aki tisztában vannak Don Bosco erősen korlátozott kiindulási feltételeivel: szerény kulturális háttér, egy teológia és egy nagyon erős korlátokkal rendelkező társadalmi koncepció szülötte, gyakorlatilag minden emberi és gazdasági erőforrás nélkül.
A kérdésre adott válasz nem egyszerű; szélsőségesen tömören összefoglalva, ez a nagyon figyelemre méltó terjeszkedés Don Bosco azon képességének tulajdonítható, hogy lenyűgöző személyiségével valósította meg projektjeit, műveinek (oratóriumok, iskolák, műhelyek, nyomda, munkatársak, missziók ...) rendkívüli időszerűsége, könyveinek figyelemre méltó terjesztése és mindenekelőtt sok ember stratégiai bevonása levelekkel, fotókkal, utazásaival, profiljának (nevelő-operátor és szociális munkás-csodatevő-szent) népszerűsítése. De ennek a mindenkit megszólító munkának a hatalmas eszköze a Bollettino Salesiano (Szalézi Értesítő) kiadása volt.
A tartalom
1877-ben úgy gondolta ki, mint egy egyszerű és ingyenes kiadványt, amely kapcsolattartásként és az információk közlésére szolgál azokról a dolgokról, amit tettek, vagy tenni fognak… "Isten dicsőségére és a civil társadalom javára". Kiválóan szolgált Don Boscónak arra, hogy fenntartsa a gondolat és a cselekvés egységét a szalézi munkatársak és a szaléziak között, hogy nyilvánosságot biztosítson a könyveinek és a lottóknak, amelyeket szervezett, hogy terjessze a jó híreket az olvasoknak és családjaiknak, hogy figyelmeztessen az éberségre a protestáns prozelitizmussal, az erkölcsi romlottság és a vallástalan, erkölcstelen sajtóval szemben, elsősorban a fiatalok körében.
Előkelő helyet foglaltak el az Oratóriumi emlékiratok érdekes történetei, a januári levél a szalézi munkatársaknak, amelyben Don Bosco leírta az elmúlt évben befejezett és a következő évre tervezett munkákat, a misszionáriusok "amerikai levelei", a jelentések a konferenciákról, amelyekben elmagyarázta az szaléziak pontos céljait a társadalom és az Egyház szolgálatában, túl minden politikai kapcsolaton, amit a kezdetektől fogva kizárt.
A Szalézi Társaság informatív szervének is tekinthető, és fokozatosan tökéletesítve, megjelentette a folyóiratban az SDB, az FMA és a kiemelkedő munkatársak nekrológjait, az elhunyt munkatársak havi névsorát, főiskolai programok, néhány elvi cikket, az utolsó oldalon pedig az adott hónapban megszerezhető búcsúkat. Nem volt hiány azoknak a szalézi művekkel kapcsolatos hírek helyesbítéséből sem, melyeket más újságok vagy magánszemélyek pontatlanul tártak fel, ami azt jelzi, hogy az SDB-k nagy figyelmet szenteltek a rájuk vonatkozó adatoknak.
A címzettek: munkatársak, jótevők, előfizetők
Don Bosco egyszerűen szalézi munkatársként határozta meg mindazokat (világiakat vagy a klérus tagjait), akik a rend szellemének megfelelő jótékonysági munkával foglalkoztak, nevezetesen: katekizmusra oktatták a gyerekeket, segítettek a plébánosoknak a tanításban és a templomban, kivették a kezükből a rossz könyveket és a kezükbe adva a jókat, távol tartották őket a rossz társaktól, erkölcsileg egészséges kollégiumokat ajánlottak nekik, különös gondot fordítottak a papi vagy szerzetesi hivatásokra. Egy szóval, segítettek, hogy a fiatalokból "jó keresztények és tisztességes állampolgárok" legyenek.
És pontosította: "Mások a szalézi munkatársak, akik a mi jótevőink. Mások azok, akik a Bollettinóra, mint újságra fizetnek elő. A Bollettino nem más, mint a műveink kommunikációjának eszköze és összeköti a jó keresztényeket ugyanabban a szellemben: elérni Isten nagyobb dicsőségét. Ha a kormányzat nem veszélyeztet minket, a Bollettino hatalommá válik, nem önmagának, hanem az embereknek köszönhetően, akiket egyesít.”
Alapvető gazdasági támogatás
Don Bosco különböző módokon nyíltan egyesítette a munkatárs és a jótevő elnevezést. A munkatársak azonban „imádkozhatnak és anyagi segítségben is részesíthetik a szaléziakat”. Az anyagi támogatás a munkatársak egyik „szükséges eszköze”: "Az imák nem elegendőek ... nem csak a hitelezők, hanem a fiatalok sem elégednek meg az imával." Itt emlékeztetni kell arra, hogy Don Bosco szigorú doktrínát követett, amely szerint az alamizsnálkodás nemcsak nagylelkű cselekedet, hanem súlyos kötelesség volt, szigorú követelménye az igazságszolgáltatásnak, amelynek nyilvánvaló társadalmi hatása volt.
A terjesztés és az eredmények
Don Bosco hamarosan rábízta a Bollettino Salesiano szerkesztését Don Bonettire, a kiváló íróra, de ő maga is mindig jelentős ellenőrzést gyakorolt a megjelenő kiadás felett, udvariasan emlékeztetve az igazgatót, de soha nem vitatkozva vele, annak érdekében, hogy elkerüljék az újságírói kérdések: inkább csak azt akarta, hogy a egyszerű hangon megismertesse a szalézi műveket.
Don Bosco a Szalézi Értesítőt ingyenesen küldte az összes lehetséges jótevőnek, potenciális munkatársnak, azzal az egyszerű meghívással, hogy évente három lirát fizessen (11,00 euró), hogy hozzájáruljon a nyomtatási és szállítási költségekhez, anélkül, hogy ez előfizetésnek számítana. Elérte a gazdagok és a szegények otthonait, a nemesek és a közönséges polgárok, a világi és egyházi hatóságokat, a tanultakat és minimális írástudással rendelkezőket, akár katolikusok, akár nem, Olaszországban vagy külföldön. Volt egy kiadványa, amely néhány ezres példáynszámról gyorsan tízezerre szökött fel, hogy Don Bosco halála után elérje a mintegy 40 000-es példányszámot.
A „siker” okai között ott van többek között Don Bosco személyének karizmájára, a szalézi mű jelentősége és időszerűsége, az, hogy be tudta vonni az olvasókat a szalézi művek fejlesztésébe, elérte, hogy a saját imádságuk és pénzügyi támogatásuk gyümölcsének érezzék. Átvitte az olvasókra a dél-amerikai misszionáriusok munkája iránti lelkesedést, megszervezte a széles körű terjesztést és terjedést, az idő (romantikus) ízlése az ismeretlen világ felfedezéseiről az úttörő misszionáriusok által kínált jelentések (szinte „kalandregények”) jóvoltából.
Az olasz Bollettino Salesiano, amelyet hamarosan követtek a francia és spanyol kiadások, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Don Bosco „megcsinálja a szerencséjét”. A tények alapján összességében elérte az általa javasolt számos célt: a jóság terjesztését, amiért a szalézi rend működött, a kedvező közvélemény kialakítását a rend számára, a finanszírozását és a nagyszámú mind férfi, mind női hivatást.
biesseonline.sdb.org/Szaléziak.HU
