Főoldal / Szalézi világ / Szalézi missziók: az éghajlat miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülők
Szalézi missziók: az éghajlat miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülők
2023-07-12 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
misszió • környezetvédelem • migránsok •
Folytatódnak a 2023-as Szalézi Misszió Napjáról szóló információk és elmélkedésre alkalmas klipek, amelyeket a Missziós Szektor kínál az ANS-on (Nemzetközi Szalézi Hírügynökség) keresztül. Ma dr. Amaya Valcárcel, a Szentszék Migránsok és Menekültek Osztályának kutatója hozzászólását ajánljuk.
Ahogy Ferenc pápa mondja, „vészhelyzet kellős közepén vagyunk.” Az éghajlati válság továbbra is veszélyezteti az emberek alapvető jogait, és az éghajlatváltozás okozta lakóhelyelhagyás egyre nagyobb méreteket ölt. Az éghajlati válságnak nagyon is emberi arca van. Ez már most is valóság sok kiszolgáltatott ember számára szerte a világon. A Katolikus Egyház figyelmes lelkipásztori törődést tanúsít azok iránt, akik a klímaválság hatásai miatt kiszorultak otthonukból.
Az éghajlati válság a lakóhely elhagyásához vezethet, ha az otthonok lakhatatlanná válnak vagy a elvész a megélhetés lehetősége. A lakóhelyváltoztatásra vagy gyorsan bekövetkező okok, főként szélsőséges időjárási jelenségek, például árvizek, viharok, aszályok és erdőtüzek, vagy lassú folyamatok, például az elsivatagosodás, a természeti erőforrások kimerülése, vízhiány, a hőmérséklet és a tengerszint emelkedése, vagy az éghajlatváltozás miatt kerülhet sor.
Az éghajlati válság már most is okozza és súlyosbítja az emberek kitelepítését rövid és hosszú távú természeti katasztrófák miatt. Csak 2020-ban közel 31 millió ember kényszerült elhagyni otthonát természeti katasztrófák miatt, ami a valaha feljegyzett legmagasabb szám. Becslések szerint 2008 és 2018 között több mint 253,7 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét természeti katasztrófák miatt, és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek száma 3-10-szer akkora, mint a fegyveres konfliktusok miatt világszerte, a kérdéses régiótól függően. 2050-re a becslések szerint 250 millió embert érint majd a kényszerű lakóhelyelhagyás, és továbbra is a társadalom legsebezhetőbb csoportjai fognak a leginkább szenvedni.
Az éghajlati válság konfliktusok okozója is világszerte, ami a lakóhelyváltoztatás újabb hajtóereje lehet. A kapcsolat valós, még ha nem is mindig közvetlen. Egyes helyzetekben az éghajlati válság a természeti erőforrások kimerüléséhez vezet, ami viszont konfliktusokat szíthat a közösségek és nemzetek között a szűkös erőforrások birtoklásáért. Az éghajlatváltozás a fenyegetés multiplikátorának tekinthető, amely felerősíti a veszélyeket. meglévő konfliktusokat, ahol az erőforrások szűkösek. Ahogy Ferenc pápa figyelmeztet Laudato Si-ben, "előre látható, hogy amint bizonyos erőforrások kimerülnek, új háborúk jelennek majd meg a színen, bár nemes követelések álcája alatt".
Sajnos a fejlődés egyoldalú formái is hozzájárulhatnak a szegénység és a lakóhelyváltoztatás növekedéséhez. Ahogy Szent VI. Pál pápa közel fél évszázaddal ezelőtt figyelmeztetett, "az ember hirtelen tudatára ébred annak, hogy a természet átgondolatlan kizsákmányolásával azt kockáztatja, hogy elpusztítja azt, és maga is áldozatává válik ennek a pusztulásnak". Torz gazdasági modelljeink maguk is hozzájárulnak ehhez. "Egyes gazdasági szabályok hatékonynak bizonyultak a növekedés szempontjából, de nem a integrális emberi fejlődés szempontjából.
A gazdagság növekedett, de az egyenlőtlenséggel együtt, aminek következményeként "a szegénység új formái jelennek meg".
Természeti veszélyek, például szélsőséges időjárási események esetén a lakóhelyüket elhagyni kényszerült áldozatok visszatérhetnek. A súlyos természeti katasztrófák és az olyan hosszú távú folyamatok, mint a tengerszint emelkedése esetén azonban a legtöbb ember számára a kitelepítés végleges lesz.
Az éghajlat felmelegedésével a tengerszint tovább emelkedik, veszélyeztetve a városokat és a mezőgazdasági és legelőterületeket. a világon. Világszerte mintegy 145 millió ember él egy méteren belül. a jelenlegi tengerszint felett, és a világ lakosságának csaknem kétharmada a világ ötmilliónál több lakosú városainak kétharmada a tengerparton fekszik. a tengerszint emelkedése által veszélyeztetett területeken található. A világtenger közel 40 százaléka lakosságának egyharmada a parttól számított 100 km-es körzetben él.
Az összetett valóság közepette a legkiszolgáltatottabbak a szegénység vagy más okok miatt esetleg nem is tudnak elköltözni, bármilyenek is legyenek a körülmények. Alapvető fontosságú, hogy reagáljunk a mozgásképtelen vagy a nagy távolságokat megtenni képtelen lakosságra.
Valójában az éghajlatváltozás okozta kitelepítésekre vonatkozó nemzetközi védelem korlátozott, részleges, és nem mindig jogilag kötelező erejű. Különösen az éghajlat miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülő embereket nem mindig határozzák meg védelmet igénylő kategóriaként, és az 1951-es menekültügyi egyezmény sem ismeri el őket kifejezetten. Ezért a védelem gyakran hiányos, mind a nemzeti határokon belüli, mind a nemzetközi határokon átnyúló kitelepítés esetén. Jogi státuszuktól függetlenül azonban minden állam köteles megvédeni alapvető emberi jogaikat. Ezen túlmenően minden éghajlati okokból lakóhelyét elhagyni kényszerült ember megfelelő ellátást érdemel, és az alábbiak szerint a hatályos nemzetközi joggal és a nemzetközi joggal összhangban lévő humanitárius normákkal összhangban.
A Katolikus Egyházat aggasztják ezek a kihívások és a klímaválságnak az emberi méltóságra gyakorolt hatása. Az Egyház kormányokkal, más keresztény felekezetekkel, más vallási hagyományokkal és jóakaratú emberekkel együtt kíván válaszolni ezekre a kihívásokra. A Katolikus Egyház Tanítóhivatala már figyelembe vette az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek helyzetét a migránsok más kategóriáival együtt, és lelkipásztori gondozásukra vonatkozó elmélkedéseket és utasításokat készített, amelyek különösen a Laudato Si enciklikában tükröződnek.
2019-ben a püspöki konferenciák és a katolikus szervezetek világszerte végzett meghallgatásával kidolgozott, a klímaváltozás miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülő emberekről szóló lelkipásztori iránymutatások (POCDP) ismertetik a jelenlegi globális forgatókönyv által támasztott új kihívásokat, és megfelelő lelkipásztori válaszokat javasolnak. Ezen iránymutatások fő célja, hogy viszont egy sor olyan kulcsfontosságú megfontolást adjanak, amelyek hasznosak lehetnek a Püspöki Konferenciák, a helyi egyházak, a vallási kongregációk, a katolikus szervezetek, a katolikus pasztorális megbízottak és minden katolikus hívő számára a pasztorális tervezés és programfejlesztés során a hatékony segítségnyújtás érdekében. a klímaváltozás miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülő emberek segítésében.
A POCDP mélyen megalapozott az egyház elmélkedésében és tanításában, valamint az egyház gyakorlati tapasztalatában, amely a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek szükségleteire reagál, akár a származási országuk határain belül, akár azon kívül.
Ahogy XVI. Benedek pápa 2010-ben kérte: "Figyelmen kívül hagyhatjuk-e a »környezeti menekültek« egyre növekvő jelenségét, azokét az emberekét, akiket természetes élőhelyük romlása arra kényszerít, hogy elhagyják azt - és gyakran a tulajdonukat is -, hogy szembenézzenek a kényszerű kitelepítés veszélyeivel és bizonytalanságával?"
Ferenc pápa a POCDP előszavában mutatja az utat: "Ahhoz, hogy új jövőt teremtsenek gyermekeik számára, meg kell engedni nekik, hogy ezt megtehessék, és segíteni kell őket. A befogadás, a védelem, a támogatás és az integráció mind a segítő cselekvés igéi.
Távolítsuk el egyenként azokat a sziklákat, amelyek elzárják a kitelepítettek útját, ami elnyomja és félreállítja őket, ami megakadályozza, hogy dolgozzanak és iskolába járjanak, ami láthatatlanná teszi őket és megtagadja méltóságukat."
ANS-Róma/Szaléziak.HU
