Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi missziós önkéntesség Angliában
Szalézi missziós önkéntesség Angliában
2022-07-26 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
önkéntesség • misszió •
Júliusban eltölthettem 5 csodálatos napot Angliában, a Savio Házban, hogy megnézhessem hogyan is működik, mit csinálnak kint az önkéntesek. Már maga a hely, Bollington lenyűgözött. Mintha egy kis mesebeli világba léptem volna be.
Amikor megérkeztem, már az első perctől fogva olyan érzésem volt, mintha családomhoz mentem volna, mert az ottani szaléziak nagyon kedvesen, a rájuk jellemző vidámsággal fogadtak. Vasárnap érkeztem, így volt időm egy kicsit sétálni a környéken és megismerkedni a közösséggel.
Hétfőn érkezett az első iskolás csoport. Elsőre furcsa volt, hogy nem olyan formában működik kint oratórium, mint ahogyan itthon. Minden héten 2 iskoláscsoport jön a Savio Házba, ahol 3 napot töltenek el. Az első csoport hétfőtől szerdáig, a második csoport szerdától péntekig tartózkodik ott. A szaléziak az önkéntesekkel együtt szerveznek nekik programokat, amik hasonlóak az oratóriumi vagy a tábori programokhoz. Az első nap ismerkedős játékkal indult, amit témabevezetés és kiscsoportos foglalkozás követett. Nagyon tetszett, hogy mindig arra biztatták a fiatalokat, hogy „Just try it”, azaz csak próbáld meg. Minden fiatalt bátorítottak, hogy nem baj, ha nem megy, ha hibázol, csak fuss neki. Mert ha meg se próbálod, soha nem tudhatod, milyen jó dolgokból maradsz ki.
Délután folyamán kirándulás illetve rengeteg szabadidős programra volt lehetőség, amikor a fiatalok tudtak a játékteremben billiárdozni, csocsózni, ping-pongozni, illetve kinn focizni, kosarazni. Hétfőn az egyik közeli hegyre kirándultunk fel, ahonnan rá lehet látni az egész városra. A napot mindig egy kis esti „utazás” zárta le, amikor egy önkéntes, vagy szalézi kérdésekkel segített végig gondolni a napot, és egy füzetbe mindenki saját maga leírta gondolatait. Ezeket az esti „utazásokat”, mindig nagyon vártam, ugyanis rádöbbentem, hogy akár egy olyan kisdolognak tűnő esemény is, minthogy az ebédnél valakivel jót beszélgettél, mekkora örömet adhat, milyen széppé teheti a napodat. Természetesen a szalézi jóéjszakáttal zárult mindig a nap.
A második nap a bűnbánó szertartásra készültünk fel, ami nagyon lélekemelő volt, rengeteget adott nekem. A téma azon a héten a híd volt, ami a kapcsolatot jelképezi más emberekkel, Istennel. Fontos, hogy ki/kik adják a híd alapköveit, amire jönnek a támasztókövek, és a híd közepe te magad vagy. Mindenkinek volt egy törött hidat, meg egy egész hidat ábrázoló lapja. Az egész hidat ábrázoló lap jelképezte a jótulajdonságaidat, jó tetteidet, talentumaidat. A törött híd, pedig a bűneidet, rossz tulajdonságaidat. A kápolnában volt kihelyezve egy kosárka, amibe összegyűrve mindenki bedobta a törött hidat. Utána lehetőség volt odamenni egy atyához, akik a terem 2 sarkában ültek, és a fülébe mondani egy dolgot, amiért hálás adsz, vagy pedig bocsánatot kérni valamiért a Jóistentől.
Délután folyamán ificsoportokba rendeződve készültünk fel a szentmisére. Mindenki választhatott kedve szerint foglalkozást, amit szeret csinálni: tánc, zene, dráma, rajz. A téma a béke,és a megbocsátás volt, ez alapján kellet az adott csoportnak valamit alkotnia. Ezeket az alkotásokat a szent mise különböző pontjainál adták elő, mutatták be.
A mise után következett a fiatalok által egyik legjobban várt program: a disco, ahol tudtak együtt énekelni, táncolni, karaokézni.
Az utolsó nap délelőttjén pedig az utolsó kiscsoportos foglalkozást a téma lezárása és a búcsúzás követte. Mivel egyhéten két csoport jön a Savio Házba, így szerdán mialatt az egyik csoport távozott, már jött is a következő és kezdődtek is a programok.
Nagyon sokat kaptam már ez alatt a rövid idő alatt is: bátorságot, önbizalmat. Rengeteg vidámságot és lelki élményt. Az elején voltak kommunikációs nehézségek, mivel meg kellett szoknom a nyelvet, de az az idő megmutatta, hogy sokszor egy kedves mosoly, gesztus, vagy csak annyi, hogy a fiatallal együtt játszol, sokkal fontosabb többet tud jelenteni, mint a kommunikáció.
Nagyon hálás vagyok, hogy eltölthettem ezt a pár napot kinn és már várom, hogy szeptembertől én is a csapattagjaként dolgozhatok, ahol biztosan tudom, hogy rengeteget fogok kapni.
Mocsári Bettina/Szaléziak.HU
