Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - Nagyböjt 4. vasárnapja - Járjatok világosságban!
Szalézi szavak - Nagyböjt 4. vasárnapja - Járjatok világosságban!
2021-03-11 Csütörtök | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
prédikáció • nagyböjt •
Szent János evangélista azt írja Nikodémusról, a zsidó főtanács tagjáról, hogy éjszaka ment Jézushoz beszélgetni vele. Mi lehetett az oka annak, hogy Nikodémus éjnek idején kereste föl Jézust? Ez az igazságkereső ember, valljuk meg, nem volt elég bátor ahhoz, hogy fényes nappal, mindenki szeme láttára, nyíltan szóba elegyedjék Jézussal.
De mégis vállalt egy komoly kockázatot Jézusnál tett látogatásával. A zsidó főemberek ugyanis „elhatározták, hogy ha valaki Krisztusnak – Messiásnak – vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából”. (Jn 9,22) Az evangélium, Szent János evangéliuma háromszor említi Nikodémus nevét. Itt, a ma olvasott részben, az evangélium 3. fejezetében, aztán a 7. fejezetben, amikor Jézus ellenségei szolgákat küldtek, hogy elfogják őt. Akkor Nikodémus megjegyezte a főtanácsban: „Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?” (Jn 7,51)
A főtanács többi tagja akkor keményen leintette, és arra utalt, hogy talán ő is a Jézussal rokonszenvezők közé tartozik. Nem volt itt sem nyílt színvallás, még kevésbé hitvallás Jézus mellett, de kiolvasható, kiérezhető Nikodémus kérdéséből az, hogy aggódik Jézus sorsa miatt, és óvja társait a komoly, kivizsgálás nélkül hozott ítélkezéstől, vagyis az ún. koncepciós pertől. Mert hiszen akkor már elhatározott szándéka volt Jézus ellenségeinek, hogy elhallgattatják, azaz elítélik, és így kiiktatják a közéletből, megfosztják a nyilvános szereplés lehetőségétől.
A harmadik hely - ahol Szent János evangélista említést tesz Nikodémusról - a 19. fejezet, amelyben Jézus haláláról és temetéséről van szó. A temetéssel kapcsolatban két szereplőt, két cselekvő résztvevőt említ név szerint az evangélium. Az egyik az arimateai József, akiről megjegyzi az evangélista, hogy „Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban”, a másik pedig Nikodémus, „aki először éjszaka ment Jézushoz”. (Jn 19,38-39) Nikodémusban is a félelem munkált első alkalommal, amikor éjszaka ment beszélgetni Jézussal. Most azonban nyíltan előáll, hogy részt vegyen Jézus holttestének méltó eltemetésében: illatos mirha- és aloe keveréket hozott, amivel Jézus testét, fehér gyolcsruhába göngyölve eltemették a sziklába vájt új sírboltba.
Az éjszakai, titkos látogatás és beszélgetés után, majd a farizeusoknak szóló óvatos figyelmeztetés után most, a harmadik esetben, a temetéskor, ezzel a csendes, de határozott és félreérthetetlen cselekedetével Nikodémus nyíltan Jézus mellé áll. Mondhatná valaki: könnyű volt a halott Jézus mellé állni! Jól tudjuk azonban Szent Máté evangéliumából, hogy a halott Jézustól talán még jobban tartottak ellenségei, mint az élőtől. Emlékeztek, ők emlékeztek Jézus szavaira, amelyekkel megjövendölte feltámadását, ezért pecsételték le a sírt és állítottak őrséget a sírhoz. (Vö. Mt 27,63-66) Igen, Nikodémus a halott, de feltámadását megjövendölő Jézus mellé áll. Micsoda hallatlan fejlődés ez Nikodémus életében! Jézus nyilvánvalóan előre látta Nikodémus belső fejlődését, mind határozottabb állásfoglalását, és már az első-, vagy lehetséges, hogy egyetlen beszélgetésükkor kinyilatkoztatja neki életének és küldetésének titkát: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” És a továbbiakban úgy beszél önmagáról, mint a világosságról. Hinni Isten egyszülött fiában annyi, mint világosságban járni.
Nikodémus tehát, még ha éjszaka is ment Jézushoz beszélgetni, belépett a világ világosságának a fénykörébe, és további belső, lelki, hitbeli fejlődése folyamán mind jobban fölismerte Jézusban a világosságot. Egyre tudatosabban vállalta a Jézussal való közösséget, egyre nyíltabban kiállt Jézus mellett, egészen addig, hogy a keresztnél és a temetésnél úgy sugárzott rá Jézus világossága, mint a lenyugvó nap szelíd fénye.
A mai evangélium nyomán nekünk is szól a felhívás: „Járjatok a világosságban!”
Azaz vállaljátok a Jézushoz tartozás kockázatát az ellenséges vagy gúnyolódó környezetben is. Mert hiszen gyakran szembe kell néznünk ezekhez hasonló emberi reakciókkal. Nekünk is végig kell járnunk Nikodémus útját, azt az utat, amelyet a nagyböjti vasárnapok fogalmaznak meg, írnak elénk:
- „Térjetek meg” és mondjatok ellent a Kísértőnek! – szól nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma.
- „Őt hallgassátok!” – azaz Jézust, aki a színeváltozás evangéliumában, mint az Atya megdicsőült Fia áll előttünk nagyböjt 2. vasárnapján.
- Tiszteljétek a templomot! – amint a templom megtisztításának evangéliuma mondja nagyböjt 3. vasárnapján. Tiszteljük a templomot, amely mindenekelőtt Jézus teste, „az Isten szent temploma”. De tiszteljük a kőből épült templomot is, amely Istennel való találkozásunk kitüntetett helye. Végül tiszteljük saját testünk templomát, amely megkeresztelésünk óta az élő Isten lakhelye a kegyelem által. De azért is templom a testünk, mert a szentáldozásban testileg is magunkba, szívünkbe fogadjuk az Urat, és ezáltal Krisztus-hordozók leszünk.
- Járjatok a világosságban! – mondja végül a mai evangélium. Járjunk a hit világosságában, Krisztus fényében! Cselekedjük az igazságot, menjünk a világosságra, hadd nyilvánuljanak ki tetteink, hogy Isten szerint cselekedtük azokat!
P. Szikszay Sándor SDB
Szaléziak.HU
