Főoldal / Szalézi világ / Szalézi Szent Ferenc legnagyobb ajándéka - a rendfőnök februári üzenete
Szalézi Szent Ferenc legnagyobb ajándéka - a rendfőnök februári üzenete
2022-02-17 Csütörtök | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
„Szalézi Ferenc szeretete és szelídsége vezessenek engem mindenben." Ez volt Don Bosco elhatározása nevelő-lelkipásztori életének hajnalán. És a szalézi pedagógia az erre való utalás miatt kapta Szalézi Ferencről a nevét.
Egy tanár írta: „Minden nap körbejárom az osztályokat. A Covid előtt, amikor beléptem, mindenki felállt és körém gyűlt. Manapság nincs ilyen. A negyedik, ötödik osztályosokban még megvan az ösztön, hogy hozzám szaladjanak, de végül nem teszik. Az elsősöknek már eszükbe sem jut, csak állnak, hidegen. Aggódom amiatt, miként tudják majd kimutatni az érzelmeiket.” Egy másik hozzáteszi: „Szembe kell néznünk az agresszió egyértelmű növekedésével a felsősök között.” „Maradj távol a többiektől!” – tanácsolják a szülők a gyermekeknek.
A magány, a depresszió és a bizonytalanság mekkora terhét fogják magukkal cipelni a mai gyerekek? És meddig? Melyik lenne a legjobb pedagógiai lépés?
„Akit szeretnek, az maga is szeret” – mondta Don Bosco. De a kedvesség és a jóság soha nem voltak magától értetődő erények.
A szelídség Don Bosco számára sem volt egy természetes adottság. Azt mondta, hogy kilenc éves kori álmából sajgó ököllel ébredt azok az ütések miatt, amelyeket az istenkáromló fiatalokra mért. Kamaszkorában hevesen védte barátját, Luigi Comollót. Ő maga meséli:
„Jaj annak, aki még egyszer hozzá mer nyúlni!
Jópáran a legnagyobbak és legpimaszabbak közül fenyegetően megindultak felém, közben Comollo arcán két pofon csattant. Erre aztán megfeledkeztem magamról, az indulat felülkerekedett a józan eszemen. És mivel szék vagy bot nem akadt a kezem ügyébe, megragadtam vállánál az egyik társamat, megforgattam, mint valami furkósbotot és a többiekhez vágtam. Négyen a földre zuhantak, a többiek üvöltve és kegyelemért esedezve menekülőre fogták.”
Később, a jó Luigi leszidta őt ezért a vehemens erőfitogtatásért: „Kedves barátom, a te erőd valóban félelmetes, de hidd el, Isten nem azt akarja, hogy ezt társaid bántalmazására használd. Ő azt akarja, hogy szeressük egymást, bocsássunk meg, és a rosszat jóval viszonozzuk.” Mintha az álom szereplőjének a hangját hallanánk: „Ütlegeléssel nem érsz el semmit, szelídséggel és szeretettel hódíthatod meg barátaidat.”
János így nemcsak azt tanulta meg, hogyan kell megbocsátani, hanem azt is, mennyire fontos, hogy uralkodjon önmagán. Soha nem fogja elfelejteni. Mindig, mindenhová elviszi a szelídek leheletét és soha, senki sem fogja megtudni, hogy ez mennyi áldozatába kerül, de ezért, Jézus szavai szerint „ők öröklik a földet”.
„Mindenekelőtt a szelídség lelkét javaslom, mert ez az, ami felmelegíti a szívet és meghódítja a lelkeket.” Szalézi Szent Ferenc
Szalézi Szent Ferencről szóló dicshimnuszok, amiket a szemináriumban hallott, elgondolkodtatták. Lelki végrendelete szerint Don Bosco negyedik fogadalma pappá szentelésekor ez volt: „Szalézi Szent Ferenc szeretete és szelídsége vezessenek engem mindenben.”
És amikor nevet kellett adnia az Oratóriumnak, nem voltak kételyei: „Szalézi Szent Ferenc oratóriumnak fogjuk hívni”, majd később az első fiataloknak, akik követik őt: „szaléziaknak …” Az ok? „(…) Mert a mi küldetésünkhöz nagy nyugalomra, türelemre és kedvességre van szükség. Ezért kértük Szalézi Szent Ferenc közbenjárását, esdje ki számunkra a kegyelmet, hogy mi is a nyomdokaiba léphessünk.”
A szelídség erénye „ritkább, mint a tökéletes tisztaság”, ez az isteni szeretet virága, a gyakorlatba átültetett szereteté, így tanította Szalézi Szent Ferenc. „Mindenekelőtt a szelídség lelkét javaslom, mert ez az, ami felmelegíti a szívet és meghódítja a lelkeket” - írta egy fiatal apátnőnek.
Egy háború végén, amely négy hosszú éven keresztül figyelmen kívül hagyta, de legalábbis megvetette a népek közötti kapcsolatokban a szelídséget, don Paolo Albera rendfőnök egy egész körlevelet szentelt ennek. „A szelídség erénye megköveteli, hogy urald jellemed hevességét, hogy elnyomd türelmetlenséged minden mozzanatát, és megtiltsd nyelvednek, hogy akár egyetlen sértő szót is kiejtsen annak a személynek, akivel dolgod van.” Don Alberának lehetetlennek tűnt elfelejteni - a ránk hagyott szelídség keretei között - „egy csipetnyit annak a derűs, jósággal teli tekintetnek, amely egy igazán szelíd lélek igaz és tiszta tükre és kizárólag arra vágyik, hogy boldoggá tegyen mindenkit, akivel találkozik.”
A szelíd nem szinonimája a lágynak vagy a negédesnek, ezek csak álnok karikatúrái. A szelídség nem gyengeség. Az ellenőrzés nélküli erőszak a gyengeség. A szelídség békés, türelmes és alázatos erő. Don Bosco egyesítette vezetési stílusában a kedvességet és a határozottságot.
A jóság, kedvesség és szelídség eme szelleme mélyen bevésődött az első szaléziak lelkébe és legrégebbi hagyományainkhoz tartozik. Mindez azt jelzi, hogy nem hanyagolhatjuk el, nem veszíthetjük el, mert ez azzal a kockázattal járna, hogy elveszítjük karizmatikus identitásunkat.
Fiataljaink számára a Szalézi Családdal való találkozás legemlékezetesebb élménye a családiasság, a szívélyes fogadtatás és a szeretet, amivel bántak velük. Egyszóval: a családias hangulat. Kezdetben szó volt „negyedik szalézi fogadalomról”, amely magában foglalta a jóságot (mindenekelőtt), a munkát és a megelőző módszert.
Nem tudjuk elképzelni a szalézi jelenlétet a világban, a Segítő Szűz Mária Leányait, a Don Bosco Szaléziakat és Don Bosco Szalézi Családjának 32 csoportját, amely ne rendelkezne megkülönböztető elemként a jóság jellegzetességével; vagy legalábbis így kellene, hogy legyen, amint Ferenc pápa is emlékeztetett a „Valdocco mint választás” kifejezéssel.
Ez a mi választásunk: a szalézi stílus, amely szelídségből, szeretetből, családiasságból és jelenlétből tevődik össze. Van egy kincsünk, egy ajándékunk, amit Don Boscótól kaptunk, és most rajtunk áll, hogy újra felélesszük.
Don Ángel Fernández Artime SDB, rendfőnök
ANS-Róma/Szaléziak.HU
