Szalézi Szent Ferenc tanácsai az erős házassághoz
2019-01-24 Csütörtök | #Aktuális | ARCHIVÁLT
Ferenc Genf püspöke volt a 17. század elején, és püspökként soha nem házasodott meg, de az évek során, amikor az egyházközségének életében részt vett, megismerte a házas emberek előtt álló kihívásokat és szükségszerűségeket. Tehát, bár másodkézből beszél a házasságról, a bölcsessége arról, hogy hogyan tartsuk fenn az erős házasságot, mélységes éleslátásról tanúskodik.
A szent, aki sok házaspárnak adott tanácsot, három metaforát használt, ha a házastársi szeretetről beszélt.
A házasság, mondja Szalézi Szent Ferenc, összeköt két szívet. Ez egy olyan öröm, ami elérhető a gazdagok és a szegények számára egyaránt, és az egyik legbiztonságosabb módja annak, hogy megtaláljuk a boldogságot.
Ferenc a Filótea, vagyis a jámborság útja című könyvében egy egész fejezetet szentel annak, hogy tanácsokat adjon a házas embereknek, és miközben olvastam, a metaforái lenyűgöztek. Azt írja, hogy a feleség olyan, mint egy drágagyöngy, és hogy egy házaspár úgy egybe tartozik, mint csont a csonthoz és hús a húshoz. Azt tanácsolja, hogy a férj és a feleség legyenek egyek, és vagy csapatként nyerjenek, vagy csapatként veszítsenek. Amikor a házastársak megfeledkeznek önmagukról és egymásnak élnek, mindkettő boldogabbá válik, és minden szerető áldozat a megelégedés forrása lesz.
Már majdnem 18 éve vagyok házas. A legnagyobb kihívás mindezek az évek alatt az volt, hogy ne vegyem magától értetődőnek. Ferenc írásait olvasva, ő kihangsúlyozza, hogy a házastársaknak kincsként kell egymásra tekinteniük, és meg kell kérdeznem magamtól, mikor volt az utolsó alkalom, amikor valóban ránéztem a feleségemre, valóban láttam őt, és elgondolkoztam rajta, hogy milyen gazdag ember vagyok is én. Itt van a legnagyobb kincsem, a kanapén, szoptatja a babát, a kisgyermeket, akit a karjában tart, és a legidősebb lányunk csendesen hímez mellette. A feleségem egy varázslatos lény, aki hat gyermeket nevel, és mégis valahogy még mindig talál rá módot, hogy forró csokoládét készítsen nekem, amikor a szánkózásból hazatérünk a gyerekekkel. Talán ez az első lecke, amit Ferenc tanít a házasságról - hogy egyszerűen szánjunk időt egymásra, mint amikor először voltunk együtt, és értékeljük nagyra azokat a kis utakat, amiket az évek során együtt tettünk meg.
Egy egyszerű pillantás elegendő ahhoz, hogy kiderüljön, hogy az általános szeretet érzés nem elegendő az erős házassághoz. A házastársi szeretet áldozatos és különleges. Ez az a személy, akinek odaadom a szívemet. Ez az a nő, akit szeretek, még akkor is, ha nem úgy érzem, még akkor is, ha mérgesek vagyunk egymásra, még akkor is, ha el vagyunk temetkezve a munkahelyi stressz és a szülői feladatok között.
Ferenc három metaforát használ, amikor tanácsot ad a házaspároknak a családi szeretetről és annak hatásairól...
Ragasszátok egymáshoz a szíveiteket
Ferenc kifejti, hogy ha az ácsmester két lécet megfelelően összeragaszt, akkor azok soha nem válnak szét, és egy léc egymagában előbb eltörik, mint az összeragasztott. Ezt azzal hasonlítja össze, ahogy egy személy „oda van ragasztva” a házastársához, és előbb válik el a saját lelkétől és testétől, mintsem hogy elszakadna a házastársától. A férj és a feleség közötti kapcsolat a legerősebb dolog az univerzumban, és még a halálon túl is tart. Ferenc óvatosan rámutat arra, hogy ez a kötés fizikai, de kiterjed a gondolatainkra és a szeretetünkre is. A házastárs áll az első helyen, és semmilyen más kapcsolat, barátság vagy munkahelyi kötelesség nem részesülhet elsőbbségben.
Tegyétek egymás képét a szívetekre pecsétnek
Ferenc egy egyéni esküvői szokásról beszél: „A régi időkben – írja – a karikagyűrűk is meg voltak vésve, mint a pecsétek.” A karikagyűrű annak a jelképe, hogy a házastársak szíve egymáshoz tartozik. Amikor egy levelet lezárunk, egy csepp forró viaszba belenyomjuk a bélyegzőt, ezzel a bélyegzőbe vésett kép a viaszra kerül. Ez az, ami a szívünkkel történik a házasságban, megváltoztatja az alakját. Csak egy kulcs van, ami feloldja a szívemet, és ezzel egyedül a feleségem rendelkezik. A legegyszerűbb, hogy a pecsét a hűséget képviseli, és azt, hogy a két szív most már egymásért ver.
Tegyétek nagyobbá a szíveteket
Ferenc azt mondja, hogy a gyerekek belépnek a család szeretetébe és kitágítják azt. A szeretet nagyobbá teszi a szívünket, és a család növekedésével a férj és a feleség közötti szeretet is bővül. Természetesen nem mindenkinek lehet gyereke, de maga az elv nem korlátozódik a biológiai utódokra. Az örökbefogadás is a szeretet egy gyönyörű tette, amely kitágítja egy pár szívét. Az is szép dolog, ha valakinek unokahúgai és unokaöccsei vannak - még a szomszédban élő kicsinyek is lehetőséget adhatnak egy házaspárnak, hogy valamilyen módon befogadják a gyermekeket. Nemrég egy gyermektelen ember temetésén voltam, de minden egyes rokon azt mondta, hogy olyan volt számára, mint egy második apa.
Bármilyen helyzetben vannak a házaspárok, megtalálják a módját, hogy a szívüket nagyobbá tegyék azzal, hogy a körülöttük lévőket szeretik. Végül, ez a másoknak adott ajándék erősíti a házasságot.
A házasságnak édesnek kell lennie, mondja Ferenc, csak akkor válik keserűvé, ha nem viseljük gondját. Vegyetek tehát egy mély lélegzetet, tartsatok szünetet, nézzetek egymásra új szemmel, újítsátok meg a vonzalmat és az áldozatos szeretetet, amit először az esküvőtök napján ígértetek meg a házastársatoknak, és mondjátok magatoknak: ő az én szeretetem, a szív az én saját szívemből.
Michael Rennier – aleteia.org/Szaléziak.HU
