Főoldal / Szalézi világ / Szaléziak a kábítószer elleni küzdelem frontvonalán
Szaléziak a kábítószer elleni küzdelem frontvonalán
2024-07-17 Szerda | #Szalézi világ
misszió • DélAmerika •
Az Olaszországban a Missioni Don Bosco által létrehozott "terminál" a szaléziak által 136 országban végzett oktatási és szociális tevékenységek tekintetében rámutat arra, hogy a világ déli részén tapasztalható fejlettség hiánya és a kábítószer-bűnözők uralma között szoros összefüggés van.
A kábítószer-használat nemzetközi dimenziója általában elkerüli az utcáinkon tapasztalható hatás puszta megfigyelését. Illetve bizonyosan úgy gondoljuk, hogy létezik különféle termékek globális gyártási és forgalmazási hálózata, de jobban érint bennünket a szomszédságunkban lévő drogdílerek nyugtalanító látványa, vagy a helyi hírek, amelyek szomorúan jegyzik a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket és haláleseteket.
Közvéleményünk számára kevésbé tűnik érdekesnek, ha figyelembe vesszük, hogy a természetes vagy mesterséges hallucinogén anyagok milyen hatásokat gyakorolnak - útjuk során - a származási és tranzitországokban érintett vagy akaratlanul érintett emberekre. Mégis, időről időre felbukkan az a sok erőszakos incidens a metropoliszokban vagy a hadsereg és a fegyveres osztagok közötti kiélezett harcok, amelyek a termőföldek vagy a potenciálisan gyilkos molekulákat kezelő laboratóriumok feletti ellenőrzésért folytatott versengésből erednek.
A problémát egyetlen ország vagy régió nem tudja egyedül megoldani ."
Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalán keresztül arra is rámutat, hogy "különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban, ahol a világ népességének mintegy 86%-a él, a kábítószerrel kapcsolatos kihívások nehéz politikai dilemmákat vetnek fel". A problémát egyetlen ország vagy régió nem tudja egyedül megoldani ."
Amikor azt mondjuk, hogy "kábítószer-gazdaság", akkor a jelenség által érintett hatalmas térségekre vagy egész nemzetekre gondolunk: ez aggasztja azokat a kormányokat, amelyek nemcsak tolerálják, hanem az állami költségvetések egyensúlyát is erre a bizonyos exportra bízzák. Megijedünk - jogosan - attól a számítástól, hogy egy idegen hatalom a területére folyamatosan beszivárgó hallucinogén és szervezetromboló anyagok révén belülről erodálhatja az "ellenség" fizikai és erkölcsi erejét. Hogyne gondolnánk, hogy a pénzügyi és kereskedelmi háborút a vetélytárs lakosságának gyengítésével is lehet vívni? Ez a kérdés merülhet fel például az egészségügyi minisztérium által Olaszországban nemrégiben bevezetett fentanillal kapcsolatos riadalom kapcsán, amelyet a Vita már Paolo Manzo tavaly júniusi cikkében előre jelzett, mint "szupermarket-drogot". Ennek a nagy hatású és versenyképes árú ópiátnak a forgalma nagyon közel hozza a kábítószer-kereskedelmet a biológiai hadviseléshez, amely legalább annyira aggaszt minket, mint a rakétáké.
A haiti eset
A Missioni Don Bosco s által Olaszországban felállított „terminál”, a szaléziak által 136 országban végzett oktatási és szociális tevékenységek tekintetében rávilágít arra, hogy fejlettség hiánya, amely a világ déli részén tapasztalható és a kábítószer-bűnözők uralma között szoros összefüggés van.
A legszembetűnőbb eset Haiti, ahol van egy csomópont a rakományok válogatására Délről Észak-Amerikába, amihez szükség van egy demokratikus hatalom hiányára, amely megpróbálná megfékezni. Az elmúlt hetekben ezt a szigeten kialakult lehetetlen intézményi egyensúly miatt vettük észre, ahol az elődje meggyilkolása után megválasztott "ideiglenes" elnök nem tud vagy nem akar választásokat kiírni; de a lakosság és az adminisztratív rendszer a bűnözés kiszolgáltatottja, szervezett és állig felfegyverzett, így nehéz rendszeres szavazásra gondolni. A kábítószer-fogyasztás az a tüzelőanyag, ami hajtja ezt az abszurd gépezetet, mivel a drogdílereket úgy veszik fel, hogy felajánlanak néhány adag juttatást az általuk végzett "munkájukért", a legerőszakosabbak pedig karriert csinálnak abból, hogy megvédik a be- és kirakodást a főváros kikötőjében vagy repülőterén.
A Haitin ellenálló misszionáriusok és sok szociális munkás hősiessége egy olyan normalitásra való törekvésben rejlik, amely lehetővé teszi a gyermekek és fiatalok számára, hogy iskolába járjanak, és védelmet élvezzenek, amikor odamennek és hazatérnek. Hogy a becsületes munka kezére és intelligenciájára bízva építhessék a jövőt. Egy nyolcvanas éveiben járó szalézi, Don Attilio Stra is az ellenállók között van, de osztja velük személyes kitörohanását: „ A felfüggesztettek közé tartozunk: egy csúnya tisztítótűz, de mitől tisztuljunk meg? Nagyszerű Enam szakmai iskolánkat (az első szalézi mű volt Haitin még 1936-ban) banditák szállták meg, igazgatóját, Don Lex Florivalt megverték és három hétig túszként fogva tartották, majd nagy összeg kifizetése után szabadult ki. Még a Lakay Don Bosco utcagyerekek számára fenntartott központot is elfoglalták a fegyveres bandák. Port-au-Prince-ben maga a pokol uralkodik.”
Hogyan lehet ilyen körülmények között hasonló összefüggésben a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás elleni küzdelemre gondolni? Ahelyett, hogy a megelőző beavatkozás és a gyógyulás példája lenne, a nemzetközi kilátások ma inkább azt mutatják, hogy a kábítószer-függőség terjedése milyen szélsőséges határig terjedhet.
A kétségbeesett szegények drogjai
Más országok már jócskán lefelé tartanak ezen a lejtőn: Venezuelában a kormányon belül is szorgalmas kábítószer-használók vannak, és az ebből fakadó politika ettől bűzlik; Ecuador a kábítószer-kereskedelem új kiindulópontja, könnyebben elérhető, mert az ország nem ismeri az ellene való fellépést: itt van egy kis védekezési lehetőség, ha a helyzet nem romlik.
Afrikában a kábítószert arra használják, hogy irreguláris csapatok felbujtására, hogy valamilyen neokolonialista érdekek szolgálatában álló irreguláris csapatokat zaklassanak, hogy lebontsák a demarkációs vonalakat és faji gyűlöletet szítsanak, hogy megakadályozzák a civilek belépését a gazdasági kizsákmányolásra fenntartott területekre. Vagy arra használják, hogy lányokat és fiúkat prostitúcióra kényszerítsenek, ahogy ez sok ázsiai országban (és ne felejtsük el, Európa nagy részén) történik. Léteznek olyan projektek (például Sierra Leonéban), amelyeket kifejezetten a kizsákmányolt lányoknak szólnak, hogy megmentsék őket az emberkereskedelemtől, valamint olyan fiatal lányoknak, akik bevezető tanfolyamokon sajátíthatják el a tisztességes munkához szükséges készségeket. Nigéria, Gabon, Szenegál, Elefántcsontpart és a Kongói Demokratikus Köztársaság fejlődését is gátolja a fiatal drogfüggők növekvő száma.
De a drogokról beszélni bizonyos helyzetekben "luxus". Peruban a gyerekek ipari ragasztókat és más illékony vegyi anyagokat lélegeznek be, hogy elkábuljanak, és így nézzenek szembe a hosszú napok semmittevésével; Angolában megkarcolják a falakat és elégetik a port, amit begyűjtenek, azzal az egyetlen funkcióval, hogy megzavarják a légzőrendszert, illetve a keringési és agyi rendszer működését. A „mámor” garantált.
Szaléziak a frontvonalon
A szaléziak példaértékű beavatkozást mutatnak Kolumbiában. Medellínben, a legerősebb kábítószer-kereskedelmi kartelleknek otthont adó városban 2001 óta működik a dombon egy "Don Bosco" központ, amelynek számos célja van, amelyek mindegyike a család nélküli vagy szegénységben élő gyermekek és serdülők életkörülményeivel kapcsolatos. Anyagi és pszichológiai támogatást nyújt, még hosszú, ezért bentlakásos tanfolyamokon; szakmát tanulnak, hogy fenntartható jövőt építsenek maguknak. A kormánnyal egyetértésben ezek közé a nagyon fiatalok közé tartoztak azok a volt katonák is, akiket iskolás korukban toboroztak a gerillák, akik eredetileg a "forradalmár" címet viselték, és idővel a kokain "köztársaság" fegyveres erejévé váltak. A projekt több tucat fiú és lány számára volt sikeres, akiket kiüresítettek személyiségükből, és arra kényszerültek, hogy ne legyenek tudatában az elszenvedett erőszaknak, ugyanannak az erőszaknak, amelyet aztán ellenségeik ellen kellett gyakorolniuk, beleértve a harci területeken elzárt, védtelen lakosságot is. A korábbi állapotban tudatukat a koka exportra való feldolgozásának mellékterméke, a basuco, népies nevén „agytolvaj” kondicionálta.
Vendéglátás, az utcán élés alternatíváinak felkínálása, éjjel-nappal nyitva tartó oratóriumok, alapképzés, szakmai képzés. Ez az egyszerű "képlet", de az egyetlen, amelyet a misszionáriusok gyakorolhatnak, ha a drogok terjesztését meg akarják fosztani a létezés "okától". És ekkor - ezzel párhuzamosan - aktívak a pszichológiai és a kapcsolatok helyreállítására vonatkozó beavatkozások: a szaléziak ebben a vonatkozásban is alakítják beavatkozásukat, míg a bűnözéssel való huzavona radikális beavatkozást igényel az intézményektől, remélve, hogy ezek kevésbé korruptak vagy korrumpálhatóak.
Antonio Labanca – bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
