Főoldal / Szalézi világ / Szetté avatás előtt – Ismerjük meg Maria Troncatti szalézi nővért! – 5.
Szetté avatás előtt – Ismerjük meg Maria Troncatti szalézi nővért! – 5.
2025-10-05 Ma | #Szalézi világ
1922 nyara jelentette a nagy utazás kezdetét. Miután megható búcsút vett családjától, Maria nővér elhagyta Olaszországot, tekintetét a Segítő Szűz Máriára szegezve, a szíve pedig már azokon a távoli vidékeken járt, amelyeket csak a Bollettino Salesiano beszámolóiból ismert. Noha már negyvenéves volt, belül egy fiatal lány frissességét hordozta magában, aki teljes mértékben a Gondviselésre bízza magát. Minden lépését imádság kísérte: „Nagy szív, anyai szív... egy szív, amely jóságosabb, mint amilyen igaz.” Ez volt az élete programja.
Indulás az őserdőbe
Ecuadorba érkezése azonnal egy kemény valóságba merítette. Az első állomás Chunchi falu volt: egy nagyon szegény misszió, de családias légkörrel. A szalézi testvérek örökre emlékezni fognak a nyugodt légkörre: „Olyan volt, mintha otthon lennénk, köszönhetően Maria nővér és a többi nővér jelenlétének.” De ez csak egy nehezebb kaland előjátéka volt. Amikor ugyanis 1925-ben D. Comin püspök a három szalézi misszionáriust Macasba vezette, az Amazonas esőerdő szívébe, akkor kezdődött az igazi, kemény és nagy erőfeszítéseket igénylő misszió. Az utazás egy egész hónapig tartott, viharos folyók, megszakadt ösvények és végtelennek tűnő sűrű erdők között. Már az első napon a nővérek elvesztették cipőjük sarkát: az erdő megkövetelte, hogy minden biztonságérzetüket levetkőzzék.
A legdrámaibb pillanat egy shuar faluhoz érkezéskor következett be. A fegyveres, bizalmatlan bennszülöttek egy feltételt szabtak: ha Maria nővérnek sikerül megmentenie a cacique (a törzsfőnök) súlyosan megsebesült lányát, akkor befogadják őket; ha a lány meghal, akkor az összes misszionárius az életével fizet. Maria nővér, bár nem volt orvos, teljes mértékben rábízta magát a Segítő Szűz Máriára. Mégis, nem volt teljesen felkészületlen: eszébe jutottak a hosszú órák, amelyeket az első világháború alatt az olasz katonai kórházban töltött, amikor súlyosan sebesült katonákat ápolt. Ezek a tapasztalatok, megingathatatlan hitével párosulva, vezették kezeit. Egy tűzön sterilizált késsel, Szűz Máriához fohászkodva, felnyitotta a sebet, és sikerült eltávolítania a golyót. „Szűz Mária segített nekem” – írta később, a sikert nem a saját kezeinek, hanem a Mennyei segítségnek tulajdonítva. A lány meggyógyult, és vele megnyílt az ajtó a misszió előtt a shuar bennszülöttek között.
Ez az esemény jelölte hivatalos belépését az erdőbe: nem hódítóként, hanem egy szívesen látott és elismert anyaként. A bizalmatlanságot mély tisztelet váltotta fel, és Maria nővér neve faluról falura terjedt, mint a „madrecita buena” (jó kis anyuka), aki gyógyított és vigasztalt. Ettől kezdve élete végtelenül hosszú menetelések, mindennapi kockázatok és küzdelmek, de mosolyok, gyógyulások, megtérések és apró csodák szövevényévé vált. A Segítő Szűz Mária, akit Macasban Legtisztább Szűzanyaként tiszteltek, elválaszthatatlan társává vált. És Maria nővér, a határtalan szeretet kitartásával, készen állt arra, hogy a szentség történetét írja az Amazonas zöld szívében.
Folytatjuk…
P. Alessandro Barelli SDB/Szaléziak.HU
