Főoldal / Szalézi világ / Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén 180 éves az oratórium
Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén 180 éves az oratórium
2021-12-08 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Számos segédanyag áll rendelkezésére annak, aki meg szeretné ismerni, hogyan született Don Bosco szívéből az Oratórium zseniális nevelési műve. Most Gianni Ghiglione művéből idézünk.
Az Oratórium ma aktuálisabb, mint 180 évvel ezelőtt, látván, hogy milyen körülmények között él városaink és országaink sok-sok fiatalja: szükségük van arra, hogy olyan nőkkel és férfiakkal találkozzanak, akik melléjük szegődnek és tudják alkalmazni teljes mélységében a szalézi nevelési módszert. Ezáltal egy kicsit megtapasztaltatják velük Isten gyengéd szeretetét, ahogyan azt a fiatalok Atyja és Tanítómestere tette.
A Garelli Bertalannal való véletlen találkozás (1841. december 8., az Assisi Szent Ferenc templom sekrestyéjében) elindította egy úton, mely lehetőséget nyújtott arra, hogy pártfogásába vegye a család és mindenféle egyházi hovatartozás nélkül maradt idénymunkás fiatalokat.
Megszületik az Oratóriumok létrehozásának gondolata
„Az Oratóriumok létrehozásának gondolata a városi börtönökben tett látogatások hatására született.
A testi és lelki nyomor e helyein sok életerős, értelmes jóravaló fiatal élt...
Egyre inkább meggyőződött arról, hogy ezek a fiatalok az erkölcsi és a vallásos nevelés hiányossága miatt kerültek ebbe a szerencsétlen helyzetbe. Látta,hogy ezzel a két nevelési eszközzel hatékonyan lehet jóknak megőrizni a fiatalokat, illetve elvezetni őket a jóra, miután kiengedik őket büntetésük helyéről. ”
1842-től (a fiúk száma húsz körül volt) 1846 áprilisáig (a Valdoccóba érkező fiúk száma néhány százra emelkedett) az Oratórium vándorolt.
Most nem foglalkozunk a különböző állomásokkal. Inkább kiemelünk néhány mozzanatot, melyek Don Boscót arra ösztönzik, hogy meghatározza az Oratóriumok néhány jellemző vonását.
- Kiknek szánja az oratóriumot? A szegény és elhagyatott fiataloknak. Don Bosco papi szolgálatnak legelső pillanatától a „legelhagyatottabb és a legtöbb veszélynek kitett” fiatalokat választotta, azokat „akik szegények, éheznek, akik a legtudatlanabbak, mert nekik nagyobb szükségük van a gondoskodásra, hogy megmaradjanak az örök üdvösség útján ”.
Ezek a kijelentések egyre gyakrabban jelennek meg Don Bosco írásaiban, hogy mindenki előtt világos legyen választása: az idénymunkások és a munkás fiatalok rétegei, akiket családjuk elhanyagolt, akikhez a hagyományos polgári és egyházi szervezet nem jutott el, vagy ők nem akartak ezekbe beépülni.
- A hagyományos lelkipásztorkodás mellett a nevelés hangsúlyozása: ennek köszönhette, hogy teljesebben és hatékonyabban tudott működni a belső átalakulás és a pozitív ráhatás területén, „az emberi képességek fejlesztésében és alakításában, azért hogy mindenki tudjon szabad és személyes döntéseket hozni, valamint az egyéni és társadalmi, az erkölcsi és vallásos életben odaadóan elköteleződni.”
Ez a nevelés konkrétan a következőkben fejeződik ki:
- vallásos képzés, hitoktatás: „Egy hittanórán születtünk” - ismétli majd Don Bosco több ízben a Garelli Bertalannal való találkozására utalva. Maga Szent Cafasso adja neki a példát, akit először elkísér, majd helyettesít, hogy „minden vasárnap hittanórát tartson a kőműves inasoknak a templom sekrestyéje melletti kis szobában.”
- a fiatalok igényeire való odafigyelés: az Oratóriumra mindig jellemző volt a rugalmas szerkezet, mentes volt a merev szabályoktól, ezáltal össze- egyeztethetővé vált a népi rétegek fiataljainak elvárásaival, akik nem alkalmazkodtak a plébániák szervezeti megkötéseihez. Más szavakkal kifejezve: egy olyan hely volt, amely választ akart adni a Torinóban kialakult helyzetre, melyet a vidékről érkező emberek beáramlási folyamata és a vallási értékek eltűnése váltott ki.
Kik voltak ezek a fiatalok? „...kőfaragók, kőművesek, asztalosok, útépítő munkások, inasok és mások, akik messzi vidékekről jöttek. ” Nem volt kapcsolatuk a plébániájukkal „mert nem kevesen közülük kicsapongóak és rakoncátlanok voltak, de a nálunk szokásos vidám játékok, kirándulások csábították őket és így hajlottak arra, hogy részt vegyenek a hitoktatáson és az imádságokon is.”
Bosco Teresio atya írja: „A szalézi Oratórium immár döntően a következők keveréke: imádságjáték, rándulás, az animátorral kötött barátság és a vele együttműködés vágya, aki egyetlen cél felé tereli a rábízottakat, hogy hozzá hasonlóan ők is apostolokká váljanak;
- odafigyelés a „teljes” fiatalra: az imént figyelhettük meg, hogy Don Bosco a vallásos nevelésre koncentrál, de ezzel párhuzamosan felkínálja „ azokat a ehetőségeket is, melyek a fiataloknak tetszenek”: például a játék, a kirándulás, a zene... Beindít egy kezdetleges esti iskolát is az analfabetizmus felszámolására, mert meg van győződve arról, hogy az oktatás a becsületes és méltóságteljes élet alapja.
- A módszer megválasztása: a jóság. Az első kápolna (1844. december 8.!) Barolo őrgrófné házában Szalézi Szent Ferenc nevét viselte, „ ...mivel szolgálatunkhoz nagy nyugalom és szelídség szükséges, ennek a Szentnek a pártfogására bíztuk magunkat, hogy kiesdje számunkra Istentől azt a kegyelmet, hogy ónozhassuk őt rendkívüli szelídségében és a lelkek megnyerésében. ”
Ez a jóság az alábbiakban mutatkozik meg:
- felöltöztetni a legrászorultabbakat, másoknak kenyeret adni több héten keresztül, ameddig saját munkájukkal nem tudják megkeresni maguknak;
- „ meglátogatni őket hét közben munkahelyükön, az üzemekben és a gyárakban. Ez nagy vigasztalást jelentett a fiataloknak. Olyan barátot éreztek maguk mellett, aki gondoskodott róluk. ”
- Az együttműködés melletti döntés a felnőttekkel és olyan fiatalokkal, „akiknek jó volt a magaviseletük és elegendő tudással rendelkeztek”: ők azon kívül, hogy segítettek a csoportok életének megszervezésében és számos kezdeményezésben, hatékony példaképeknek bizonyultak a fiatalok, gyerekek előtt, akik egészen más környezethez és életstílushoz voltak szokva.
A „Tanítónő”- Szűz Mária -, akiről Bosco János álmodott, úgy mutassa meg minden nagylelkű szívnek a fiatalok helyzetét, mint „munkateret”, ahol dolgozhatnak egy jobb világ megvalósítása érdekében.
In: Gianni Ghiglione - DON BOSCO ORATÓRIUMA
Szaléziak.HU
