Vatikán - A hit átadására a család szeretetnyelvére van szükség!
2018-01-08 Hétfő | #Egyház | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Ferenc pápa • család • gyerekek •
Jézus megkeresztelkedésének ünnepén, január 7-én a Szentatya harmincnégy gyermeket keresztelt meg a Sixtus-kápolnában bemutatott szentmisén.
Vízkereszt utáni vasárnap ünnepli az egyház Urunk megkeresztelkedésének a misztériumát. Karácsony Isten-feltáró titkainak sorozatába illeszkedik az ünnep, mert hisz nem egy közönséges tisztulási szertartás történik, amikor Jézus a Keresztelő keze alatt alámerül a Jordán folyóba, hanem az egyedül tiszta Isten Fia azért lép a vízbe, hogy megtisztítsa azt és nem pedig, hogy tisztulást nyerjen általa. A Fiú alázatos, a bűnösökkel egy sorba lépő magatartása kioldja Atyjának mennyei örvendezését és az Isten teljes benső valóját feltárja, valójában az egész világnak, mégpedig a Szentháromság titkát: Az Atya öröme a Szentlélekben az emberek előtt galamb képében alászáll. Az ünnep Epifánia, Isten-megjelenés: hallható és a látható módon tapasztalható az egyébként kimondhatatlan és láthatatlan Isten-titok.
A római pápák hagyományának megfelelőn Ferenc pápa idén is kisgyermekeket keresztelt a magánkápolnájában, a Sixtus-kápolnában Urunk megkeresztelkedése ünnepén. Összesen harmincnégy keresztelendő gyermek, szüleikkel és keresztszüleikkel – már csak pusztán ők 170-en voltak – töltötték meg a csodálatos freskókkal teli kápolnát, ami lám nem múzeum, hanem működő Isten háza! A keresztelendő kicsik közül 16 kisfiú és 18 kislányka, többnyire a Szentszék szolgálatában álló alkalmazottak gyermekei, ennek megfelelően azt is lehet mondani, hogy a Cornelius háza-népe bibliai keresztségéhez hasonlóan (vö ApCsel 10,23-48) most „a pápa háza-népének a keresztelője történt”. Ferenc pápa a tőle szokásos családapai otthonossággal arra kérte az édesanyákat, hogy a hosszú szertartás során egészen természetes módon adjanak nekik enni, vagyis szoptassák meg gyermekeiket, hiszen az önmagában véve „a szeretet nyelve”.
A keresztelés szertartása előtt Ferenc pápa rövid homíliát tartott, melyben arra kérte a szülőket és a keresztszülőket, hogy neveljék keresztény hitre a gyermekeiket, mégpedig azzal a konkrét otthoni, „házi nyelvjárással”, ami valójában megint csak a szeretet konkrét nyelve.
Kedves Szülők, a keresztségre hoztátok el ide a gyermekeiteket, és ez az első lépésetek a hit átadásának a feladatában. Nekünk szükségünk van a Szentlélekre, hogy átadjuk a hitet, mert azt egyedül nem tudjuk megtenni. A hit átadása ugyanis mindig igényli a Szentlélek kegyelmét. Ezért is hoztátok ide a gyermekeiteket, hogy megkapják a Szentlelket és megkapják a Szentháromságot, aki Atya és Fiú és Szentlélek, és aki a szívünkben lakik.
Csak egyetlen dolgot szeretnék mondani nektek, ami titeket illet – folytatta a pápa –, mégpedig azt, hogy a hitet csak „dialektusban” lehet átadni, vagyis abban a „nyelvezetben”, amit az apa, az anya és a nagyszülők beszélnek. Azután jönnek majd a hitoktatók, hogy ezt az első hitátadást továbbfejlesszék, fogalmak és magyarázatok segítségével. De ne felejtsétek el, hogy a hitet dialektusban adjuk át – kötötte a szülők lelkére a Szentatya –, mert ha hiányzik ez a nyelvjárás, ha a családban a szülők nem beszélik a szeretet nyelvét, akkor a hitnek az átadása nem lesz könnyű dolog vagy egyáltalán nem is lehet majd átadni a hitet. Ezt ne felejtsétek el, hiszen a ti feladatotok a hitre nevelés, ám ezt a szeretet házi-nyelvével, családi-nyelvezetével kell megtenni!
A gyerekeknek is megvan a saját dialektusa – utalt a pápa a gyermekek gügyögésére –, amit ők jócskán tudnak művelni. Most éppen hallgatnak, de elég, hogy közülük egyvalaki megadja az alaphangot, mire rögtön az egész zenekar rázendít. Ez a gyermekek dialektusa. Jézus pedig azt ajánlja nekünk, hogy legyünk olyanok, mint a gyermekek, vagyis beszéljünk úgy, mint ahogy ők teszik. Nekünk nem kell elfelejteni a gyermekek nyelvezetét, amit ők úgy beszélnek, ahogy tudnak, mégis ez a nyelv nagyon tetszik Jézusnak. Amikor imádkoztok, legyetek olyan egyszerűek, mint ezek a gyermekek. Mondjátok Jézusnak azt, ami a szívetekben van, ahogy ők mondják a magukét neki. Most ezt sírással mondják el, mint az összes többi gyermek. A szülők dialektusa, ami a szeretetátadás nyelve, a gyerekek nyelvezete, amit nekik a szüleiktől kell hallaniuk a hitben való növekedéshez.
Folytassuk most a szertartást és ha koncertre zendítenének a gyermekek, tegyék csak! Azért zendítenek rá, mert valami nem kényelmes nekik, vagy melegük van, vagy éppen szomjasak és éhesek. És ha éhesek, akkor pedig aggodalom nélkül csak szoptassátok meg gyermekeiket, hiszen ez önmagában véve „a szeretet nyelve” – zárta Ferenc pápa a valóban rövid, mindössze egy-gondolatos beszédét, majd a közös keresztelési hitvallás után megkeresztelte a kicsiket.
Vatikáni Rádió/Szaléziak.HU
