Főoldal / Szalézi világ / Róma –Zemant azzal vádolták, hogy „vatikáni kém”
Róma –Zemant azzal vádolták, hogy „vatikáni kém”
2017-10-11 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Antonio Carriero szalézi interjút készített az Avvenire lap számára Pierluigi Cameronival, a szalézi rend posztulátorával a szeptember 30-án boldoggá avatott Titus Zeman atyáról.
Miért avat az Egyház boldoggá egy olyan embert, egy olyan szalézi szerzetes papot, mint Titus Zeman?
A mártírok egy bizonyos módon Krisztus jelenlétét fejezik ki az Egyház életében. A kapcsolat, ami Jézus Krisztus és a tanúságtevő személy között létrejött, nem egy légüres térben lebeg. Egy konkrét környezetben születik és az Egyház közösségében testesül meg: először helyben, a maga teljes történeti és környezeti sajátosságaival; később általánosan. Elemezve és értelmezve a vértanúkat és fizikai szenvedéseiket a történelem során, általában világosan megfigyelhető, hogy a személyes hit és a szeretet által motivált egyéni tett fokozatosan átváltozik egy olyan aktussá, amely egyrészt kifejezi a közösség hitét, másrészt pedig ugyanakkor hozzájárul a közösség kialakulásához. Következésképpen a mártíromság kiemelkedő és pótolhatatlan helyet foglal el az Egyház struktúrájában.
Ferenc pápa és Titus néhány hónappal a boldoggáavatás előtt ...
Júniusban Jozef Slivoň, az eset viceposztulátora részt vett egy szentmisén a Szentatyával a Szent Márta házban. A mise után átadta Ferenc pápának don Zeman új életrajzát („A folyón át a megváltás felé” – Elledici kiadó), amit Ludovika Maria Zanet írt, és egy kis életrajzot („Titus Zeman, a hivatások vértanúja” – Elledici kiadó), amit Michal Titus Radošinský, a Boldog unokaöccse írt, és a mártír egy kis ereklyéjét. A pápa örömmel elfogadta a könyveket, megtisztelte az ereklyét és áldását küldte.
Hogyan élte meg Boldog Zeman a szeretetét a pápa és az Egyház iránt?
Titus atya különös erővel testesítette meg a „Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban”-t: amikor Csehszlovákia létrehozott egy olyan Egyházat, amely párhuzamos az állammal, egy hamis Katolikus Akcióval együtt, ő nem árulja el, de életét adja a hűségért Szent Péter utódaihoz és a püspökökhöz. A vádak között, amiért először halálra, majd később 25 évig terjedő szabadságvesztésre ítélték, többek között az áll, hogy „vatikáni kém”: ez természetesen koholt vád volt, de valamilyen módon mégis kifejezte az ő teljes elkötelezettségét az Egyház ügyei iránt.
Titus megvédte az Egyház jogait és a pápaság függetlenségét minden olyan politikai, gazdasági vagy diplomáciai nyomástól, amivel a kommunista rezsim a rabszolgájának tekintette. Hűséges az Egyházhoz, védi a pápát Don Bosco példájának megfelelően. Egy csodálatos levélben sürgette a testvéreket, hogy tegyenek meg mindent, amit Isten és az Egyház kér tőlük.
Veronica nővér emlékeztet arra, hogy Rómában végzett tanulmányai végén Don Titus egy nagy képet vitt magával a Szentatyáról az aláírásával. Ezen kívül, Anton Kyselý szalézi atya tanúskodott arról, hogy a Boldogtól hallotta, hogy az első sikeres olaszországi átkelés után XII. Piusz pápa magánkihallgatáson fogadta őt.
Miért a hivatások „apostola” Titus?
A küldetésén keresztül, hogy mentse a hivatásokat, és különösen az élet ajándékát, Don Titus azt mutatja, hogy nincs olyan kihívás, nincs az a nehézség, nincs olyan emberi tapasztalat, ami olyan kudarcnak minősülne, amit az Úr segítségével ne lehetne jóra fordítani. Bizonyítja, hogy bárki, aki bízik és hisz, nem veszti el az életét, még akkor sem, ha elveszítené azt.
A „normálisra” oktatva a fiatalokat az egyház üldöztetése idején, azt eredményezte, hogy sikeresen „átfogták” és magukhoz ölelték a reményteljes jövőt. Annyira értékesnek tartotta a saját hivatásának ajándékát, hogy őt a fiatalok követésére és szolgálatára hívta az Úr, mint Don Boscót, hogy még amikor könnyedén el is tudott volna menekülni, akkor is hű maradt hozzá, még a saját élete árán is. Ezzel elősegítette - sőt - sok más fiatal papságát is lehetővé tette.
Van Titusnak valami „mondanivalója” az Egyház számára a mai időkben?
Titus atya boldoggá avatása az egész Egyház számára egy erős készséget váltott ki aziránt, hogy megújítsa elköteleződését, nem csak a hit megvallásával, hanem hogy elősegítse és támogassa a papi, szerzetesi és családos hivatásokat.
Az ő vértanúsága egy hősies „lelkipásztori szeretet” eredménye: a „Jó Pásztorra” utal, aki nem hagyja el a nyájat, amikor megérkezik a farkas. Titus atya tanúságtétele nagy jelentőséggel bír a következő szinódus előkészítésében és ünneplésében is. A Boldog, titkos csatornákon keresztül, biztos módon testesítette meg a megkülönböztetés folyamatának alapvető elemeit, a fő eszközt, amely a fiataloknak lehetőséget biztosít arra, hogy hivatásukat a hit fényében ismerjék fel és valósítsák meg.
antoniocarrierosdb.blogspot.com/Szaléziak.HU
