Főoldal / Szalézi világ / Zimbabwe – Szimba, az első
Zimbabwe – Szimba, az első
2020-01-03 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A nevem Simbarashe Oscar Muza, de általában egyszerűen Szimbának hívnak. Harminchárom éves vagyok, zimbabwei szalézi, és az a szerencse ért, hogy én vagyok az első helyi szalézi pap, aki misszionárius lehet saját honfitársai között. Boldog fiatal szalézi vagyok, aki szent szalézi akar lenni.
Mert lettél szalézi szerzetes?
Szerencsés vagyok mert a gyermekkorom legnagyobb részét az oratóriumban tölthettem, ahol megismerkedtem a szaléziakkal. Az oratórium tapasztalata irányította az életem, mert sok szempontból meghatározta azt, ami vagyok ma. A szaléziaktól sok fontos leckét kaptam szívélyességből, elkötelezettségből és odaadássból a fiatalok iránt. Rajtuk keresztül Isten nagyon sokat adott nekem, és ahogy növekedtem, éreztem, hogy vágyakozom Isten szolgálatára úgy, hogy más fiatalokat segítek, mint ahogyan azt a szaléziak tették velem. Ellátogattam a közeli hivatásközpontba, ahol egy lelkivezető segítségével meg tudtam határozni és el tudtam mélyíteni a motivációimat. Éreztem, hogy Isten hív engem, hogy szenteljem neki az életemet. Természetesen sok módja van annak, hogy Istent és a fiatalokat szolgáljuk, de ilyen csak egy van; úgy éreztem, hogy arra vagyok hivatva, hogy az életemet Istennek szenteljem a fiatalok szolgálatán keresztül. Ha részleteznem kellene a hivatásom útját, egy egész könyvet tudnék írni.
Hogyan reagált a családod?
Zimbabwéban a családi kapcsolatok nélkülözhetetlenek, beleegyezést kell szerezni és a család áldását az élet alapvető döntéseinek meghozatalához. Nem voltam biztos benne, hogy megkapom a családom jóváhagyását, és egy kicsit aggódtam is. Valójában én vagyok az egyetlen fiú a család négy gyermeke közül, és a mi társadalmunk az apai ágú leszármazás elvét követi. Azzal, hogy a cölibátust választom, a „családi származási sor” utánam nem folytatódik. Ezért féltem, hogy a családom nem fogja üdvözölni azt, hogy a szerzetei életet választom. Bár a családom katolikus, azt gondoltam, hogy rokonaim nehezen fognak elengedni. Meglepetésemre azonban elfogadták és áldásukat adták rám. Olyan erőt adtak, amire mindig számíthattam, és támogattak engem a hivatásom útján.
Milyen feladatot végzel jelenleg?
Egy négy szerzetesből álló közösség tagja vagyok a zimbabwei Hwangéban, ahol szakmai és műszaki intézettel és egy plébániával foglalkozunk. Én vagyok a felelős az intézmény irányításáért, amelybe száz hallgató jár. Reméljük, hogy a közeljövőben középiskolát is alapítunk. A plébánián segítek a plébánosnak, különös tekintettel az ifjúsági csoportra, és közösségünkben az igazgató asszisztense vagyok.
Hogy viszonyulsz a munkádhoz, amit végzel?
A munkám igényes és kielégítő. Kihívás, mert igyekszünk kibővíteni az iskolát, és mindig javítani a minőséget egy meglehetősen nehéz környezetben. Időnként a hazánkban uralkodó bizonytalan körülmények miatt kétszer annyi erőfeszítést, türelmet és imát igényel a dolgok elvégzése. De mégis, semmi sem több a megelégedettség érzésénél, hogy valamelyest egy kicsit változtatni tudtunk azoknak a fiataloknak az életén, akikkel naponta találkozunk. Minden nap végén fáradtak vagyunk, de boldogok.
Milyenek nálatok a fiatalok?
A fiataloknak, akik iránt elkötelezzük magunkat, sok kiaknázatlan lehetősége van, energiák, amelyeket csak arra kell fordítani, hogy óriási lépéseket tehessenek életükben és mások felé is. Igaz, hogy országunk politikai és gazdasági helyzete miatt nagyon nehéz időket élnek át, de úgy tűnik, hogy soha nem hiányzik az ok annak, hogy mosolyogjanak és reméljenek. Nagyon kreatívak, és hajlandóak tanulni és felfedezni új valóságokat. Folyamatosan is keresnek értelmet, és szüksége van rá, hogy valaki hallgassa meg őket. Más szavakkal, készen állnak az indulásra... csak útmutatásra van szükségük!
Hogyan tekintenek az egyházra Zimbabwéban?
Zimbabwében sokan úgy látják, hogy az egyház a fény a viharban. Ez azért történik, mert sokan fordulnak az egyházhoz, hogy életben tartsák a reményt. Az egyház itt fiatal, dinamikus, a szeretetről és az egységről tanúskodik egy mélyen polarizált társadalomban, mint a miénk. Prófétai hangja miatt egyesek fenyegetésnek, mások menedéknek tekintik.
És a szaléziak?
Zimbabwében az szaléziak jelenleg csak két közösséggel rendelkeznek, és ennélfogva még csak egy mag, ami csírázik. Noha a számunk viszonylag kicsi és történelmünk nem régi, fényes kilátásaink vannak: olyan erővé válhatunk, amelyet figyelembe kell venni. Apostoli tevékenységeinkkel már el tudtuk érni a fiatal emberek ezreit és minden bizonnyal Isten azt akarja, hogy sokkal többet tegyünk meg, és keményen dolgozzunk. Harareban, az első közösségünkben, különösen az ifjúság animálásában és a plébániai munkában veszünk részt, míg a Hwange közösség munkáját az oktatás és az apostoli munka jellemzi.
Melyek a legszebb?
A legszebb az óriási lehetőségek tere, amely nyitva áll számunkra, szaléziak számára. Itt magas a fiatalok aránya, és tovább növekszik. Növekszik a nagyszabású apostoli munkák elvégzésének lehetősége is. A jövő világos; csak oda kell mennünk a fiatalokhoz, ahogyan Don Bosco tette.
Milyen problémákkal szembesültök?
A fő problémák, amelyekkel itt szembesülünk, strukturális jellegűek. A politikai és gazdasági helyzet némileg akadályozza a fiatalok álmainak teljes megvalósulását. A munkanélküliség és a szegénység aláássa a fiatalok reményét, és kiteszi őket a kockázatos magatartásnak, például kábítószer- és alkoholfogyasztásnak, HIV-nek és AIDS-nek, valamint a szomszédos országokba irányuló illegális bevándorlásnak. Ezen nehézségek miatt sok fiatal a hitét is megkérdőjelezi. Sokszor kellett megválaszolnom a fiatalok ezt a kérdést: "Miért tűnik úgy, hogy Isten mindeközben csendben van?"
Mi az álmod?
Az álmom mindig az volt, hogy a szalézi misszió virágozzon Zimbabwében, és pozitív és látható hatással legyen a fiatalok életére. Egy élénk "szalézi ifjúsági kultúráról" álmodom azokon a területeken, ahol jelen vagyunk. Ha máshol megtörtént, akkor itt is megtörténhet. Isten sok fiatalt adott nekünk; azt szeretném, ha rajtuk keresztül a Don Bosco elérhetne sok más fiatalhoz, hogy azokkal, akik átalakultak, mások is átalakuljanak, mindig Isten dicsőségére és az ő üdvösségükre.
biesseonline.sdb.org - O. Pori Mecoi/Szaléziak.HU
