Főoldal / Szalézi Értesítő - 2016-1 / Történetem: 1846. április 12. - Egy emlékezetes húsvét Valdoccóban
Történetem: 1846. április 12. - Egy emlékezetes húsvét Valdoccóban
Szalézi Értesítő - 2016-1 | 2016-03
Don Bosco oratóriuma 1846 tavaszán végleg letelepedett állandó helyén, Torino külvárosában, Valdoccóban, a Pinardi- házban. Többé már nem költöztek.
„Április 12. nagy nap volt. Húsvét reggelén a város összes temploma díszbe öltözött és a harangok a nagy ünnepet hirdették: a Feltámadást. A Pinardi-háznak nem volt még harangja. Egyedül Don Bosco atyai hangja hívogatta a fiatalokat.
Sokan jöttek, nem is fért be mindenki a templomba. Százával voltak ott. Don Bosco megáldotta a kápolnát és utána bemutatta az első szentmisét. Mise végeztével szinte a levegőben kapták el a reggelire kapott puha zsömlét, és utána ellepték a ház körüli mezőt. Örömük határtalan volt, végre lett egy ház, amely »egészen az övék« volt.”
(Teresio Bosco: Don Bosco új életrajza)
Bosco Szent János Torino történelmének része, azé a történelemé, amely elvezetett a szaléziak magvetéséhez és elterjedéséhez az egész világon.
- március 15-én, nagyböjt második vasárnapján Don Boscónak és a mintegy 300 fiúnak el kellett hagyni a Filippi testvérek rétjét, ahol addig az oratóriumot tartotta. Mindenki tudott a bánatáról. Az egészsége tönkrement, és fogalma sem volt, hol fogja a jövőbe összegyűjteni a fiait. Félrevonult, felnézett az égre és így kiáltott:
– Édes Istenem, miért nem mutatod meg a helyet, ahol akaratod szerint összegyűjthetném ezeket a gyerekeket? Ismertesd meg velem, vagy mondd meg, mit kell tennem!
Alighogy ezeket kimondta, odalépett hozzá egy Pancrazio Soave nevű ember, és dadogva megszólította:
– Igaz-e, hogy helyet keres egy laboratóriumnak?
– Nem laboratóriumnak, hanem oratóriumnak.
– Akár laboratórium, akár oratórium, de hely van, csak jöjjön és nézze meg. Giuseppe Pinardi úr tulajdona, aki becsületes ember. Jöjjön csak, jól jár vele!
Torino Valdocco negyedében, ahol a földek a Dora folyó felé lejtenek és a tizenkilencedik században az első gyárak és különböző gazdaságok voltak, állt a Pinardi-ház hátsó falához támaszkodó rozoga fészer – a „laboratórium” – , ahol Don Bosco tanította a fiúkat, ahol megálmodta és megalapította a szalézi rendet, ezt a világméretű szerzetesrendet, amely már a Savoyaiak Torinójában is alapvető fontosságú volt sokak számára.
Valdocco szentjének érkezése előtt a kápolna egy fészer volt, amelyet Francesco Pinardi és testvérei, Giovanni Antonio és Carlo Filippi raktárnak és műhelynek használtak.
Az Oratóriumi Emlékiratokban Don Bosco így számol be első benyomásairól a Pinardi házzal kapcsolatban: „A mondott helyre érkezve egy egyemeletes viskót láttam szúette lépcsővel és erkéllyel, körülötte kert, legelő és mező. Fel akartam menni a lépcsőn, de Pinardi és Pancrazio megállított: - Nem – mondták nekem – a megígért hely ott van mögötte.
Féloldalas tető húzódott a fal mentén és a földtől kb. egy méterre végződött. Talán raktárként vagy faanyag tárolására szolgált. Ahhoz, hogy bemenjek le kellett hajolnom, nehogy beüssem a fejemet.”
A bejárat az épület nyugati végén volt, „két lépcsőfok vezetett lefelé, télen és esős időben elöntött bennünket a víz, nyári melegben pedig a hőség és penészszag fojtogatott minket. Alig volt olyan ünnepnap, amikor egy-két gyerek ne lett volna rosszul ájulásig, hogy szabad levegőre kellett vinni..” (OE 55).
Amikor Don Bosco bérbe vette, arra kérte Pinardi urat, hogy ossza három helyiségre a fészert: magára a kápolnára, ami egy nagyobb szoba volt, és két, közel másfél méter hosszú kis szobára, amelyeket sekrestyének, kórusnak és raktárnak használtak.
A teljes cikk a Szalézi Értesítőben található.
