Öt nap alatt a Balaton körül

2011-07-22 Péntek   |   #Magyar Tartomány   |   ARCHIVÁLT

Az ötnapos bicikli túrára a Balaton körül július 11-én indultunk el. Ez a túra a 12 év fölötti fiatalok részére szólt, óbudai és balassagyarmati animátorok közös szervezésében. Három szalézi is velünk tartott: Tran Si Nghi Ferenc atya, Fülöp Tibor és Andrásfalvy János atya. Nem csak biciklivel tartottak velünk, hanem a segítők ( konyhás kisasszonyok :)) autóval jöttek utánunk.

80 nap alatt a föld körül! – akár ez a cím is lehetett volna, hiszen, ahogyan abban a filmben is, rengeteg kalandot élt át a 3 főszereplő, Phileas Fogg, Passepartout és a szépséges Monique La Roche. Ez a bicikli túra is rengeteg kalandot, meglepetést és izgalmat hozott az összes biciklistára. Mindenki emlékezni fog erre az öt napra.

Július 11-én hétfőn reggel 6 órakor a hős biciklisek madárcsicsergésre és meleg napsütésre keltek Pest megye „legDonBoscosított” helyén, Óbudán. A reggeli előkészületek sem maradhattak el. Az autókba bepakoltak, a fiatalok „nyergebe” pattantak a csomagjaikkal és elindult a nagy csapat. Sikeresen megérkeztünk a Déli pályaudvarra, felraktuk a bicikliket a vonatra, majd felszálltunk, és tudtuk, most már nincs visszaút.

Hosszú, de kényelmes út után megérkeztünk Balatonakarattyára, innen kezdtük meg a 0. kilométert. Az első kilométereket könnyedén megtettük, mert egyelőre (!) lefelé lejtett az út. Az első állomásunk Balatonkenese mellé vezetett. Itt megpihentünk és befalatoztuk a finom palacsintákat, amikkel megleptek minket a kedves óbudaiak. Kis pihenés után tovább indultunk és meg sem álltunk a tihanyi apátságig. Onnan pedig tovább száguldoztunk megvacsorázni, lementünk a partra és egy izgalmas játék után megkerestük azt a helyet, ahol aludtunk.

Az első táborosan közös kelés háromnegyed 6-kor történt, de nem ám madárcsicsergésre, hanem egyenesen bárány bégetésre, hiszen egy egész báránycsorda vonult el mellettünk mindenki nagy meglepetésére. Sajnos ez a nap egy kis késéssel indult, mert reggelről történt egy kis baleset egy autóval. De hogy Isten megmutassa, hogy még a biciklitúra alatt sem hagy el minket és mindig mindenhol ott van, a hajnali órákban egy egyedül sétálgató autószerelőt küldött segítségünkre. Végre sikerült elindulnunk, de gyorsan megálltunk ismét egy kicsit fürdeni valahol Balatonakali felé. Miután megjött a következő csapat tova indultunk egyenesen Zánka felé. Itt megálltunk pihenni, és egy kis energiát osztottak nekünk nápolyi és szőlőcukor formájában. Ekkor tűnt fel, hogy a testvérem hiányzik, nem találtam sehol. Kiderült, hogy ő nem állt meg, hanem tovább ment és már Balatonszepezden volt. Szerencsére nem tért le a bicikliútról ezért sikerült megtalálnunk őt. Sok szép kanyargós út után megérkeztünk a Badacsonyba. Itt ebédeltünk meg, majd nekivágtunk az utolsó 30 km-nek. Közben nagyon magas úton mentünk, a Római úton. Ezt a gyönyörű tájat, a Badacsonyt, a Vulkánok Völgyének is nevezik. Probus római császár és e varázslatos tájat otthonná választó magyarok hagyatéka ez a borvidék, amely túlélve a történelem viharait, a szőlőbe és borba vetett változatlan hittel, odaadással ontja évről-évre folyékony aranyát. A hegyoldalak hűs, titokzatos pincéi, a hegyek lábainál megbúvó apró falvak rejtik a "vulkánok aranyát", s a többi értéket és kincset, amelyet örökül hagytak nekünk a századok. A legenda szerint a történelem előtti időkben, amelyre már csak a mesékből emlékezhetünk, valaha óriások lakták be a tájat, amit a Jóisten is örömében teremtett.

Megérkeztünk a táborhelyünkre, majd lementünk a partra strandolni. Mikor visszatértünk a szállásunkra már a sátrak fel voltak állítva. Megvacsoráztunk és mindenki nyugovóra tért.

Szerdán reggel fél 8-kor keltünk, ami a tegnapihoz képest megváltást jelentet fáradt testünknek. Reggelizés után elindultunk egy kicsit hosszabb útra, Kőröshegyre, hiszen a következő alvóhelyünk oda vezetett. De ne szaladjunk ennyire előre. Gyönyörű utcákon át vezetett az út Fonyód felé. Annyi sok szép házat, apartmant láttunk. Egyik ház sem hasonlított a másikra, mindegyiknek megvolt a maga különlegessége. Vicces volt a különböző „lakok” olvasása. Vár-lak, Hív-lak és hasonlók. Végül Fonyódra értünk, ahol mindenki egyből a Balatonba ugrott. Mikor megérkeztek azok, akik hátra maradtak megettük a finom sajtos-tejfölös lángosokat. Fonyódon sokat pihentünk így könnyen belevágtunk az utolsó kilométerekbe, alig vettük észre, hogy máris Kőröshegyen vagyunk. Lepakoltunk és lementünk Földvárra fürödni. Szerdán a konyhás kisasszonyok egy remekül sikerült chilis babbal vártak bennünket, majd a jóllakott bendőnket és sajgó testrészeinket elraktuk holnapra.

Az utolsó előtti nap reggelén 9 óráig aludhattunk és sokan ki is használták ezt a lehetőséget. Ez a nap elvileg könnyed napnak szánták. 30 kilométer összesen! … DE NEM MA! … senki nem számított arra, hogy hatalmas dombokon, völgyeken kell majd feltornáznunk magunkat, majd arra sem, hogy térdig érő homokban biciklizzünk. Igaz, hogy csak ez a kisebb túra volt több mint 30 kilométer, de megérte. Elértünk Ságvárig és ott hűtött dinnyékkel vártak minket. Kellő pihenés után visszaindultunk, de nem azon az úton, amin jöttünk, hanem a fő úton, ami megint csak plusz 15 kilométert jelentett. Végülis ezt a túrát is teljesítettük, visszatértünk Kőröshegyre, jóllaktunk a gulyás levessel és mint minden nap, lementünk a partra. Este mikor visszaértünk ráhangolódtunk a szentmisére. Andrásfalvy János atya elmesélte, hogy annak idején ő is járt vándortáborokba és azok neki is nagy élményt jelentettek. A mise után még megvacsoráztunk, és aki szeretett volna az elment aludni, aki szeretett volna az még beszélgethetett.

Hihetetlen gyorsan eltelt ez a hét. Mikor megálltunk mindig a part mentén csodálkoztunk, hogy „ Te jó ég! Már ennyit lebicikliztünk? Már ennyi a hátunk mögött van?” Alig hittük el, hogy megcsináltuk., de megcsináltuk. Kicsit korábban keltünk az előző napokhoz képest, mert össze kellett pakolnunk. Elindultunk, hogy megtegyük azt a pár km-t, ami még hiányzott. Balatonvilágoson álltunk meg pihenni és dinnyét enni, majd tovább indultunk Akarattya felé. Mikor megérkeztünk a kezdő és végponthoz mindenki boldogan mondhatta: MEGCSINÁLTAM! MEGCSINÁLTUK! Ez hatalmas dolog, nem volt könnyű, de sikerült. A sok domb, a sok lejtő, a sok völgy és a sok fájdalom meghozta gyümölcsét. Erre a kalandos kis túrára sok év múltán is emlékezni fogunk.