Főoldal / Szalézi világ / Azerbajdzsán – Ferenc pápa a szalézi templomban
Azerbajdzsán – Ferenc pápa a szalézi templomban
2016-10-03 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Ázsia • látogatás • prédikáció • Ferenc pápa •
Ferenc pápa október 2-án, vasárnap reggel Bakuban, a hivatalos fogadtatás után szentmisét mutatott be a szalézi központ Szeplőtelen Fogantatás templomában. Ez a 2007-ben felszentelt, mintegy 300 férőhelyes templom valójában az azeri katolikus egyház rendszerváltás utáni nyilvános újjáéledésének koronája. A szentmisét négy nyelven ünnepelték: latinul, angolul, oroszul és természetesen azeri nyelven.
Isten a világot szívünk megváltoztatásával alakítja át
A Szentatya vasárnapi homíliájában a keresztény élet két elengedhetetlen eleméről beszélt: a hitről és a szolgálatról. A hitet a liturgia első olvasmánya (Hab 1,2-3; 2,2-4) alapján magyarázta: Habakuk próféta fohászkodik az Úrhoz, hogy visszaállítsa az igazságosságot és a békét. „Meddig kell még Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál?” (Hab 1,2) Isten azonban nem cselekszik rögtön, nem lép közbe nagy erejével, hanem reménnyel teli türelemre hív. Mert „az igaz élni fog hűségéért” (Hab 2,4b). „Isten velünk is így tesz: nem mindig elégíti ki vágyunkat, hogy azonnal megváltozzon a világ és a többiek, hanem arra törekszik, hogy meggyógyítsa szívünket – az enyémet, a tiedet és mindenki szívét. Isten szívünk megváltoztatásával változtatja meg a világot. Ezt nélkülünk nem tudja megtenni. Az Úr azt szeretné, hogy megnyissuk számára szívünk kapuját, hogy beléphessen életünkbe. Ez a nyitottság «győzelem a világ fölött, a mi hitünk» (1Jn 5,4). Hiszen, ahol Isten nyitott és bizalommal teli szívekre talál, ott csodákat képes tenni” – mondta a pápa.
A hit nem szupererő a mindennapok gondjaihoz, hanem élő kapcsolat Istennel
Nem egyszerű dolog, hogy valakinek élő hite legyen – folytatta a Szentatya –, azonban az apostoloknak a napi evangéliumban (Lk 17,5-10) hallott kérése segít minket a hit útján: „Növeld bennünk a hitet.” (Lk 17,5b) Az Úr válasza azonban meglepő, ugyanis ő az, aki hitet kér tőlünk: „Ha csak akkora hitetek lesz is…” Igaz ugyan – fejtette ki Ferenc pápa –, hogy a hit Isten ajándéka és mindig kérnünk kell ezt az ajándékot, azonban nekünk is ápolnunk kell ezt az isteni adományt. A hit „nem egy mágikus erő, amely alászáll az égből, nem olyan ajándék, amelyet az ember egyszer s mindenkorra megkap, nem is szupererő, amellyel megoldhatjuk az élet gondjait. Hiszen a hit, amely csupán saját szükségleteink kielégítésére szolgál, önző, önmagunk körül forgó hit. A hitet nem szabad összetéveszteni a jóléttel, azzal, hogy éppen jól érezzük-e magunkat vagy a lelki vigasz időszakával, amikor egy kis béke van a szívünkben. A hit az az aranyfonal, amely összeköt minket az Úrral, az a tiszta öröm, hogy vele lehetünk, egy életre szóló ajándék, de csak akkor terem gyümölcsöt, ha mi is megtesszük a magunkét” – tanította Ferenc pápa.
A mi részünk a szolgálat
Joggal tehető fel a kérdés, hogy mi a mi feladatunk a hitben – folytatta a Szentatya. Jézus elénk tárja a választ: a szolgálat. A hit és a szolgálat szorosan összetartozik. Ennek szemléltetésére Ferenc pápa a szőnyeg hasonlatát alkalmazta, amelyet a helyiek, akik valódi szőnyeg-mesterműveket készítenek ókori idők óta, jól értenek. A hit és a szolgálat úgy kapcsolódik össze, mint a szőnyeg láncszövése és vetüléke: harmonikusan egyik a másikba fonódik, és megtartják egymást. A keresztény élet is ehhez hasonló: azt is nap mint nap türelmesen kell szőni, hogy a hit vetüléke és a szolgálat láncszövése egymást megtartva összekapcsolódjanak. „Ha a hithez szolgálat társul, a szív fiatal, nyitott marad, és kitágul a jócselekedetek által” – mondta a Szentatya.
Meghívásunk, hogy szolgálva éljünk
„De mi a szolgálat?” – tette fel a kérdést a pápa. A szolgálat teljes odaadást jelent, ahogyan azt Jézus is tette értünk: ő mindig velünk van, közénk jön az Eucharisztiában, mindig ő szeret minket és szolgál nekünk előbb, mégpedig olyan mértékben, amit el sem tudunk képzelni és meg sem érdemlünk. Ő saját életével ajándékoz meg minket, és erre hív minket is. Nem azért kell szolgálatot teljesítenünk, hogy megkapjuk jutalmunkat, hanem hogy az Urat imitáljuk. „Nem arra kaptunk meghívást, hogy néha-néha szolgáljunk, hanem hogy szolgálva éljünk” – figyelmeztetett Ferenc pápa, és hozzátette, hogy a szolgálat életstílus, sőt mi több, egész keresztény életünk, imádságunk, nyitottságunk, emberszeretetünk és a közjó iránti elkötelezettségünk összefoglalása.
A szolgálat két nagy kísértése
A keresztények élete sem mentes a kísértésektől, amelyek eltávolítanak minket a szolgálattól. Ferenc pápa ezt egy olasz szójátékkal fejezte ki: eltávolodni a szolgálattól, a servizio-tól életünket inservibile-vé, azaz hasznavehetetlenné teszi. „Ahol nincs szolgálat, az élet haszontalan” – mondta. Ezután a pápa két konkrét kísértésről beszélt: a szív ellangyosodásáról és a túlságosan buzgó szolgálatról.
A langyos ember olyan, mint egy hideg tea: élvezhetetlen
„Egy langyos szív lustaságba zárkózik és elfojtja a szeretet tüzét. A langyos ember saját kényelmét akarja szolgálni, de kényelmének sosem elég, így ő sem lesz elégedett, boldog soha, és lassan-lassan megelégszik egy középszerű élettel. A langyos ember idejéből és szívéből bizonyos százalékokat tart fenn Isten és mások számára – csakis úgy, hogy túlzásba ne essen, sőt mi több, hogy mindig takarékoskodhasson. Így pedig élete olyanná lesz, mint egy tea, ami valamikor nagyon finom volt, de ha kihűl, meg nem lehet inni” – figyelmeztetett Ferenc pápa, és elmondta továbbá, hogy nem félti a grúz egyházat, hiszen, ha hitbeli elődeikre tekintenek, nem langyosodhat meg a szívük. „Az egész egyház különleges szimpátiával tekint rátok és bátorít titeket: nagyon értékes kis nyáj vagytok Isten szemében!” – biztatta a pápa a grúz egyházat.
Selyemfonalak vagyunk mindnyájan, de egyedül mit sem érünk
A Szentatya aztán rátért a szolgálat másik nagy kísértésére, amely a langyos szív túlzott ellentéte: amikor az ember túlzottan aktív, amikor úrnak érzi magát, ha valaki csak azért munkálkodik, hogy tekintélyt szerezzen magának, hogy ő valaki legyen. Ebben az esetben a szolgálat eszközzé válik, a cél pedig a hírnév lesz, aztán pedig jön a hatalomvágy. A pápa Jézus evangéliumi szavára emlékeztetett: „A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok.” (Mt 20,26) „Így épül és lesz szebbé az egyház. Újra a szőnyeg képével tudom ezt szemléltetni: mindenki olyan, mint egy gyönyörű selyemfonal, de csak ha jól összeszövődnek a fonalak lesz belőlük szép alkotás, önmagukban nem jók semmire. Maradjatok tehát mindig egyek, éljetek alázatosan, szeretetben és örömben. Az Úr, aki egyetértést teremt a véleménykülönbségben, megóv titeket” – mondta a pápa, majd a Szeplőtelen Szűz és a szentek, különösen is Kalkuttai Szent Teréz anya közbenjárását kérve, egy tőle származó idézettel zárta homíliáját: „A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. A szolgálat gyümölcse a béke.” (Az egyszerű ösvény, Bevezetés)
Vatikáni Rádió/Szaléziak.HU
