Főoldal / Magyar Tartomány / A Don Bosco Szaléziak megkapták a Clarisseumot!
A Don Bosco Szaléziak megkapták a Clarisseumot!
2021-12-14 Kedd | #Magyar Tartomány | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Clarisseum • történelem •
„Felujjongott ma délután a mennyország magyar szalézi szekciója, hiszen az Országgyűlés egy mai módosító határozattal átadta a szalézi rendnek a Clarisseumot, a magyar szalézi élet egykori szívét, központját és történelmének egy darabját!” – olvashattuk december 14-én a Facebookon az MTI híradása után.
A nemzeti vagyonnal kapcsolatos törvények módosulnak, így ingyenesen jutnak állami ingatlanokhoz egyházakhoz kötődő civil szervezetek a vagyongazdálkodási törvény módosítása révén - hangzik a hír. A szervezetek közfeladat-ellátásuk érdekében kapják az ingatlanokat.
A fenti módosítás értelmében Don Bosco Szalézi Társasága megkapja a Budapest IV. kerület, Árpád út 199. szám alatti, állami tulajdonban levő ingatlant oktatási, nevelési és ifjúsági feladatai ellátásának elősegítésére.
Végre a szaléziak birtokába került tehát a Clarisseum épülete!
Idézzük fel röviden a Clarisseum történetét, hogy megtudjuk, miért is ilyen fontos ez a jelentős múlttal rendelkező, patinás épület a szaléziak számára:
Gróf Károlyi Sándorné született Göncruszkai Korniss Clarissa grófnő még 1870-ben alapította az Első Budapesti Gyermekmenhely Egyletet, elhagyott gyermekek megmentésére. Pártfogoltjainak valamely intézetben szándékozott kiképzést adni a kertészetben, a földművelésben, a mezőgazdasággal kapcsolatos iparágakban. 1861-ben Károlyi István gróf a Budapest-Vác vasútvonal mellett az Országos Magyar Gazdasági Egyesület céljaira 150 hold területet ajánlott fel, amelyet róla neveztek el Istvánteleknek. Itt először kertészet, 1875-ben agráriskola is nyílt. Európa akkori legmodernebb módszereit alkalmazva egész Magyarországra szállítottak primőröket és dísznövényeket
1882-ben Károlyi Sándor gróf és felesége, Clarissa Istvántelek északi részén Szent István Király tiszteletére kápolnát, a Gyermekmenhely Egyesület pártfogoltjai számára nevelőotthont és kertészképző szakiskolát alapított. Az épületegyüttest Ybl Miklós tervezte, a kivitelezést is ő ellenőrizte. Az intézet működéséről 1884 júliusától vannak adataink.
1903-ban létesültek az Állami Gyermekmenhelyek, az otthon ilyen minőségben tehát, a kertésziskolával együtt megszűnt, az Egylet feloszlott, Károlyi Sándor, pedig 500.000 K-ért az épületet a hozzátartozó kerttel visszaváltotta, s hat hold meghagyásával, a terület többi részét az istvántelki MÁV főműhely céljaira ajánlotta fel, illetve házhelyeknek parcelláztatta. Mindezt előre látva, Károlyi Sándor szerette volna intézményesen biztosítani a nevelőmunka folytonosságát, ezért 1902-ben levélben kérte Don Ruát, küldjön szalézi papokat Rákospalotára. Magyar szalézi papok még nem voltak, s így a rendfőnök a kérelem teljesítését későbbi időre halasztotta.
1924-ben az Országos Katolikus Patronázs Egyesület a Clarisseumot eszmei díjért 20 évre bérbe vette gróf Károlyi Lászlótól, és az alapító család tulajdonosi és hitbizományi jogának fenntartásával a szaléziakra bízta. Az internátusban lakó árva vagy veszélyeztetett 60 fiú innen járt iskolába, majd szakmát tanultak. Kiemelkedő volt az intézet hátsó telekrészén 1926-ban üzembe helyezett Don Bosco Nyomda tevékenysége. Don Bosco fiainak áldásos lelkipásztori munkáját a templom zsúfoltsága bizonyította. Újpest-Rákospalota ipari negyedeinek lakossága, sőt távolabbról is számos fiatal járt a lelkigyakorlatokra, előadásokra, egyházi és nemzeti ünnepi megemlékezésekre, családi összejövetelekre, cserkész-programokra.
1942-ben a Károlyi család értékesíteni kívánta a már 6 holdra lecsökkent területet a Clarisseum tartozékaival, műhelyeivel együtt. A szalézi rend anyagi okból nem élhetett elővételi jogával, ezért a 20 éves szerződés hosszabbítását kérték. 1944 elején a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI) megvette az intézményt Károlyi Istvántól; Antal János szalézi tartományfőnök ekkor a nyomda telekrészeinek megvásárlására és a főépület bérletének megújítására tett javaslatot, de az egyezkedés abbamaradt, Antal Jánost 1944 őszén zsidók bújtatásáért a nyilasok elhurcolták.
A szaléziak továbbra is üldözötteket, kibombázottakat, később átmenő hadifoglyokat fogadtak be.
A háború pusztításai megkímélték az épületegyüttest. A MABI azonban 1946. május 1-i hatállyal a teljes terület kiürítését követelte. A Clarisseum megmaradása érdekében az igazgató Molnár Erik népjóléti miniszterhez, majd Nagy Ferenc miniszterelnökhöz és a közvéleményhez fordult. Az Újpesti Járásbíróságon megindult per 1947. június 16-án tartott utolsó tárgyalásán újra elnapolták a döntést, az intézet szalézi vezetés alatt maradt 1948-ig, az iskolák, nevelőintézetek államosításáig.
A Clarisseum - Szent István király Plébánia - Pétery József váci megyéspüspök 1948 október 25-én kelt leiratában foglaltak szerint - 1949. január 1-i hatállyal vált le az újpesti Egek Királynéja főplébániától. Megalakult a Clarisseum egyházközség; a püspök Bánhidai János szalézi atyát, az intézet utolsó igazgatóját nevezte ki plébánossá. Az atyák csak lelkipásztori vagy iskolai hitoktatói tevékenységet végezhettek 1949. február 11-én azonban egy 12 tagú bizottság a rendház birtokbavételét is megkezdte. Az erőszakos, azonnali kiköltöztetést nehéz volt kivédeni; december 1-re azonban a templom kivételével valamennyi helyiséget át kellett adni. Csak a személyi és vallási ingóságokat vihették ki az épületből.
Bánhidai plébános két atyával a nyomdai alkalmazottak épületébe költözött. 1951-ben Szepesi Jenő váltotta fel, aki a koncepciós perek idején távozásra kényszerült. Sándor István szalézi testvért, aki a Clarisseum nyomdájában oktatta a fiatalokat, letartóztatták, és az 1953-ban lefolytatott koncepciós perben az állam megdöntésére irányuló összeesküvés szervezésével vádolták. Május 23-án két társával együtt kötél általi halálra ítélték; a kivégzést június 8-án végrehajtották. Boldoggá avatásának ügye 2005-ben kezdődött, 2013-ban boldoggá avatták.
2018-ban a szaléziak ismét használatba vehették a Clarisseum épületének egy részét. Nem csak azért kiemelkedően fontos ez az épület a szaléziak számára, mert a szétszóratás előtt itt volt a tartomány központja, hanem azért is, mert azt mondhatjuk róla, hogy vérrel váltották meg: annak a Sándor István szalézi testvérnek a vérével, akit immár boldogként tisztelhetünk.
„Boldog Sándor István, Ádám László, Bíró Lóránt, Havasi József csak az eleje a hosszú névsornak akik odaát folyamatosan kieszközölték az utókornak ezt a csodás bizalmat! Nagy nap ez a mai! DEO GRATIAS"
Szaléziak.HU
