Főoldal / Szalézi világ / A fiataljainkat meg kell hallgatni – interjú a rendfőnökkel
A fiataljainkat meg kell hallgatni – interjú a rendfőnökkel
2022-10-21 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A La Repubblica palermói szereksztőségében interjút készítettek a rendfőnökkel a város szalézi műveibean tett látogatása alkalmával.
„Már rég elmúltak azok az idők, amikor csak azt ismételgettük a fiataloknak: »Ez azért van így, mert én mondom«. Ez már nem érvényes a családban, és nem érvényes a társadalomban." Ángel Fernández Artime atya nyers szavakat fűz a témához: "Meg kell hallgatni a fiataljainkat. Az egyre szélesebb körben elterjedt rossz közérzet kezelésének fő módja pedig a párbeszéd." A szaléziak rendfőnöke éppen most fejezte be a beszélgetést a Don Bosco Ranchibile Intézet növendékeivel; megkapta Palermo díszpolgári címét, majd az egyetemen díszoklevelet pedagógiai tudományokból. „Többet kell befektetnünk a fiatalokba, megelőzni a szorongást és az erőszakot” – ismétli az atya. Sajnos az ifjúság kérdése semmiképpen sem állt a legutóbbi olasz országos választási kampány középpontjában.
Ön szerint miért?
Tudod, mit mondott Don Bosco a kormányzóknak, uralkodóknak 150 évvel ezelőtt? "Ha a politika ma nem foglalkozik az utcagyerekekkel, holnap a társadalom komoly problémákkal fog szembesülni. Fegyverrel a kezében fogja találni magát." Nagyon aktuális szavak ezek, amelyek mindenkit egyetlen irányba, a fiatalok iránti rendkívüli elkötelezettségre kell hívniuk.
Az elmúlt hónapokban Palermóban fiatal bandák által elkövetett erőszakos cselekményeket fedeztek fel. Hogyan lehet megbirkózni vele?
Ez sok országban vészhelyzet, összetett probléma. El Salvadorban a maras razziák aggasztó szintet értek el. Csak az intézmények és a társadalom közös fellépése adhat választ. Mert nem elég csak letartóztatni a tetteseket; mélyebb hatást kell gyakorolnunk a társadalomra.
Mit fejez ki az ifjúsági bandák erőszakossága?
Fel kell tudni fogni azt a nagyfokú bizalmatlanságot, amelyet a mai fiatalok a jövőjük iránt éreznek. Valóban kényes pillanat, de nevelőként csak az általam ismert egyetlen úthoz, a párbeszédhez tudok ragaszkodni.
Mindenki a saját szférájában, majd szervezetten is véghez kell vinni. Például egyre több kerekasztal beszélgetést kellene létrehozni, amelyek köré le lehetne ülni, hogy megoldjuk a népünket sújtó problémákat.
Mik legyenek ma a prioritások?
Vannak családok, akik a közelmúltig méltóságteljesen éltek: most az élelmiszerbankhoz mennek segítséget kérni. Felelősségünk, hogy mindig éberek és figyelmesek legyünk a körülöttünk zajló eseményekre.
Mennyire érinti a családok válsága a fiatalok törékenységét?
A törékenység elsősorban a családokat érinti, akiket minden módon támogatni kell abban a történelmi szakaszban, amelyet átélünk, és amelyet a világjárvány bonyolulttá tett.
Ön szerint az ebben az időszakban a szorongás, kényelmetlenség különböző aspektusaiban végzett beavatkozások eredményesek voltak?
Mindig gondot okoz a vészhelyzet hullámában a beavatkozás. Inkább mélyen be kell fektetnünk a holnapba. Mindenekelőtt az oktatásba és a kultúrába. Csak így érhetünk el jelentős eredményeket.
Mi az az iskolamodell, amely igazán megszólítja a fiatalokat még a globális déli országok legnehezebb területein is?
Don Bosco nevelési módszere és a szaléziak elkötelezettsége 140 országban azt sugallja, hogy egyetlen út van: mindig a gyerekek között lenni.
ANS-Palermo/Szaléziak.HU
