A papok legyenek örömteliek, mint Don Bosco
2020-01-30 Csütörtök | #Egyház | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Don Bosco • Ferenc pápa • prédikáció •
Felidézzük Ferenc pápa szentbeszédét, amelyet 2019. január 31-én, Bosco Szent János ünnepén mondott a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén, amikor a pápa arra buzdított, hogy a papok ne funkcionáriusok legyenek, hanem legyen bátorságuk, hogy az ember és Isten szemével forduljanak a hívek felé.
A papok az atya és a mester szívével tekintsenek a valóságra, ahogy Bosco Szent János tette. Ez a tekintet jelölte ki számára az utat: meglátta az utcán a szegény fiatalokat, elérzékenyült és kitalált módszereket, amelyekkel segíthette felnőtté válásukat. Együtt haladt és együtt sírt velük.
A szabadkőművesség, az egyházellenesség, a bezárkózott arisztokrácia jellemezte korban Don Bosco meglátta a fiatalokat
Ferenc pápa emlékeztetett, hogy Don Bosco felszentelésének napján édesanyja, aki egyszerű földműves volt, nem tanult teológiát, azt mondta fiának: „Ma megkezdődik a szenvedésed”. Felhívta a figyelmét a valóságra és arra, hogy ha a szenvedést nem veszi észre, akkor valami nincs rendben vele. Egy anya próféciája ez, akinek szíve eltelt a Lélekkel. Egy pap számára a szenvedés tehát jel, hogy minden rendben van, nem azért, hogy fakír legyen, hanem azért, hogy azt tegye, amit Don Bosco, akinek volt bátorsága az ember és Isten szemével a valóságra tekinteni. A szabadkőművesség, az egyházellenesség, a bezárkózott arisztokrácia jellemezte korszakban, amikor a szegények valóban szegények és kiselejtezettek voltak, Don Bosco ugyanis meglátta a fiatalokat az utcán és azt mondta: "Ez így nem mehet tovább!"
Bátran elindulni
Elkezdett gondolkodni azon, milyen módon nevelhetné a fiatalokat, hogyan tehetné őket felnőtté. Emberi utakat keresett és volt bátorsága észre venni az igazságtalanságot és feltenni a kérdést, mit tegyek. Az atya szeretetével tekintve a valóságra – atya és mester, mondja a napi liturgia – és egy koldus szemével tekintve Istenre, világosságot kérve tőle, Don Bosco elindult előre. A pápa utalt egy másik torinói papra, Giuseppe Cafasso atyára, aki a XIX. században a börtönben vigasztalta a rabokat és gyakran a végsőkig elkísérte a halálra ítélteket. Bosco Szent János közeli barátja volt.
A pap töltsön sok időt az Oltáriszentség előtt
A pap rendelkezzen ezzel a polaritással: tekintsen a valóságra az ember és az Isten szemével. Ez azt jelenti, hogy töltsön sok időt az Oltáriszentség előtt. Don Bosco ezzel a polaritással látta meg, mi történik az utcán. Nemcsak a katekizmussal és a feszülettel indult el a fiatalokhoz, hogy "tegyétek ezt vagy azt". Erre azt válaszolták volna neki, hogy "viszlát holnap". Nem, ő közel lépett hozzájuk az ő életvidámságukkal. Játékra ösztönözte, csoportba rendezte őket, testvérként kezelte őket, velük haladt, együtt érzett velük és velük tekintett a valóságra, együtt sírt velük és ösztönözte őket az előre haladásra. Olyan pap volt, aki emberségesen tekintett a hívekre és mindig rendelkezésre állt.
Nem alkalmazottak vagy funkcionáriusok
A pápa kiemelte, hogy a papok ne legyenek funkcionáriusok vagy hivatalnokok, akik délután 3 és fél 6 között tartanak fogadóórát. Ha az ember szívével tekintenek a hívekre, ráéreznek és bölcsen megértik, hogy milyenek a gyermekeik és a testvéreik. Így bátorságra lelnek, hogy küzdjenek értük: a pap Istennel együtt küzd – fogalmazott Ferenc pápa. Felmerül a kockázat, hogy túlságosan emberi módon és egyáltalán nem isteni szemmel tekintünk a valóságra, vagy fordítva. Ha viszont nem kockáztatunk, nem jutunk semmire az életben. Egy apa kockázatot vállal gyermekéért, ahogy egy testvér is a testvérért, ha szeretik egymást. Ez természetesen szenvedéssel jár, megkezdődnek az üldözések, a pletykák. Megjegyzéseket tesznek rá, hogy „ez a pap az utcán tölti az időt a neveletlen gyerekekkel, akik a labdával betörik az ablaküveget”.
Don Bosco az öröm mestere
Ferenc pápa köszönetet mondott Istennek, hogy nekünk adta Bosco Szent Jánost, aki gyermekként már elkezdett dolgozni. Tudta, mit jelent, hogy megkeresse a betevő falatot és megértette, hogy mit jelent az irgalom és mi a valódi igazság. Ez az ember Istentől nagy atyai és mesteri szívet kapott. "Mi az a jel a pap számára, hogy rendben mennek a dolgok, amikor az ember és az Isten szemével tekint a valóságra?" – tette fel a kérdést a pápa. Az öröm. Amikor egy pap nem érez magában örömöt, azonnal tegye fel a kérdést magának, hogy miért nem. Don Bosco öröme ismert: a mester öröme volt az övé. Felvidított másokat és velük örült. Ő is szenvedett. Kérjük az Urat, hogy Don Bosco közbenjárásával adja meg a kegyelmet, hogy papjaink örömteliek legyenek és hogy az ember és az Isten szemével tekintsenek Isten népére és a lelkipásztori feladatokra – zárta homíliáját Ferenc pápa.
www.vaticannews.va/Szaléziak.HU
