Főoldal / Magyar Tartomány / „Tovább kell építeni!”
„Tovább kell építeni!”
2020-02-02 Vasárnap | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Don Bosco • ünnep • prédikáció •
Andrásfalvy János tartományfőnök atyának 2020. február 1-jén, a tartományi Don Bosco ünnep alkalmából Nyergesújfalun, a Szent Mihály-templomban bemutatott szentmisén elhangzott prédikációja.
Kedves Don Bosco Tisztelők, kedves Magyar Szalézi Család Tagjai!
Eljöttünk találkozni, imádkozni, ünnepelni. Ünnepelni Don Bosco egyik találmányát is, a Szalézi Családot!
Farkas Eleonóra, Don Bosco nagy tisztelőjének kedves versei közül egy versszakot idézek, ami rámutat, hogy Don Bosco nem csupán egy szent, hanem korszakalkotó szent, aki megtanított milliókat ünnepelni:
„Korszakalkotó Szent, Téged ünnepelni
nem más, mint egymással közösségben lenni,
követni minden nap óriás lelkedet,
tisztulva tisztítni világot s életet.”
(Könyörgés Don Bosco születésének 200. évfordulóján)
És valóban, a mi közös lelki atyánk és szentünk nemcsak az ünneplésre tanít, hanem arra, hogy egymással és Istennel közösségben legyünk. Tegnap döbbentem rá, hogy Don Bosco egy FELTALÁLÓ!
Erről szól jórészt a 2020-as STRENNA is: „Jó keresztények és becsületes állampolgárok…” A Miatyánk politikáját szeretném folytatni - mondta Don Bosco. Akkora szíve volt, mint az óceán fövenye…, mindenkit meghívott az evangélium országa szerinti keresztényibb társadalom építésére. És ez a Szalézi Családban jól megvalósítható.
És mit mond a mai rendfőnök, Don Bosco mostani tizedik utódja?
1.
„Egy új Országot akarunk építeni a fiataloknak és a fiatalokkal. Isten Országát a Földön. Ma.
Belefáradtunk a várakozásba. A fiatalok türelme fogytán van. Don Bosco sietve segített. Már kora ifjúságától fogva volt jövő a fejében és a szívében.
Don Bosco ezt tette és ezzel bűvölt el engem is 40 éve, de néhány éve is elbűvölt sokakat, és 10-20-30-40-50-60-70-80 éve is valakiket, sokunkat – AZÉRT IS VAGYUNK ITT! Köszönöm, hogy közel 100 évesen itt van köztünk Hollai Ferenc bácsi, a szent életű szalézi vértanú testvér, Boldog Sándor Istvánunk egykori barátja, a KIOE titkára!
Egy új országot építeni kicsiben kell kezdeni. Havasi atya azt mondta 2015-ben az itteni, nyergesi iskolánkról, főként az épületéről: „Aztán visszakaptuk Nyergesújfalut, ott is rettenetes állapotok voltak, és meg kell nézni: most egy gyönyörű iskola.” És építkezett fáradhatatlanul.
2.
Tovább idézem a rendfőnök atya, Don Angel szavait: A fiatalok nevelői és evangelizálói vagyunk. Ez megkívánja, hogy mindenekelőtt mi magunk rendelkezzünk személyes tapasztalattal, hogy elmondjuk a fiataloknak szavakban, gesztusokban és Istennek tetsző tettekben, hogy „az Úr számára valóban értékes vagy, nem vagy jelentéktelen. Fontos vagy Neki, akart téged, szeret és veled járja utadat.”
Ezt Havasi atya a 90-es években sokszor mondta, valahogy így: „DRÁGA TESTVÉREK: az Isten szeret minket! Isten szereti a fiatalokat, ezt vigyük hírül nekik! Ne csak szeressük őket, hanem érezzék is, hogy szeretjük őket” – idézte Don Boscót Havasi atya.
EZ MA az evangelizáció - ökológiai vagy erkölcsi válság ide vagy oda -, hogy Isten szeretetéből ma is lehet építkezni, egy keresztényibb, becsületesebb társadalmat építeni, mint Don Bosco idejében is lehetett az ipari forradalom válsága idején. Ma is el lehet érni a fiatalokat, éltető közösséget lehet alkotni. Havasi atya ezt így fejezte ki az újjáépítés kezdetére, 1990-re visszatekintve: „Nem sok minden volt, amit át lehetett volna venni: nem volt semmink. Egyetlen egy házunk sem volt. De azért megkezdtük a munkát. Az volt a legnagyobb meglepetés számomra, hogy a rendtársak - idősek és fiatalok egyaránt - nagy lelkesedéssel kimondták: újra építjük a tartományt!”
Ma mit mondanának a régi szaléziak, akik előttünk jártak? Valami ilyesmit: Havasi atya: „Drága testvérek!” Tímár atya: „Jó testvérek!” (Pál atya: „Öregem!”) Tehát megpróbálom egybe fogalmazni azt, amit Don Boscóval együtt mondanának: „DRÁGA (JÓ) TESTVÉREK, ma nem kell újra építeni, de tovább kell építeni a tartományt!” Csak TOVÁBB KELL ÉPÍTENI, mert azért új kihívások folyamatosan vannak. Hála a korábbi tartományfőnököknek, legutóbb Béla atya nyolc évének, és mindenkinek, aki vele együtt fáradozott: csak TOVÁBB kell építeni.
És mit üzen a rendfőnök atya a 28. Egyetemes Káptalanra való készület során? Hogy EGYÜTT kell tovább építeni, a Szalézi Családdal együtt.
3.
Folytassuk a rendfőnök strennáját: Jó keresztények, akiknek hitük megélése igehirdetéssé válik a többiek számára. Ez a legértékesebb ajándék, amit egymásnak adhatunk.
Jó keresztények Isten hallgatásában, aki beszél hozzánk.
Jó keresztények, igazi nevelők, akik élik a szalézi lelkiséget.
„DRÁGA TESTVÉREK: BÍZZUNK ISTENBEN!” – idézem most is Havasi atyát. Mert a jó keresztény bízik Istenben! Ezt a bizalmat fejezte ki, ezt éreztük benne, amikor újra kellett építenünk a tartományt harminc éve. Amikor 1990-ben visszajött a Don Bosco ünnepre a pesti Szent Család-templomba, a beiktatására, akkor így szólt: „Negyvenegy év telt el, mióta a pártállam szétzavart bennünket, s otthonunk nekünk most sincs” – jelentette ki. Hadd idézzem tovább beiktatási szavait:
„Úgy érzem magam – mondta többek között –, mint Don Bosco atyánk 1841. december 8-án, amikor befogadta első növendékét, az árva Garelli Bertalant. Aztán jöttek a többiek, tízen, százan, ezren, s ő mindig más templomban kért helyet nekik, hiszen nem volt saját otthonuk.”
ÉS MA? Elmondhatjuk, hogy már valóban több ezren vagyunk, akik ismerjük és szeretjük Don Boscót hazánkban is. Ott vagyunk a rászoruló fiatalok között, akik Don Bosco kincsei, ott vagyunk a szakképzésben érettségi előtt és után, szolgálhatjuk a családokat óvodában, általános iskolában, tanodában, szakgimnáziumban, gimnáziumban, lehetőséget és távlatokat nyújthatunk a fiataloknak kollégiumban, animátorkodásban, missziós önkéntességben. És felkínálhatjuk a szalézi szerzetesi és a Don Bosco nővéri pompás hivatást, a titokzatos VDB hivatást, a világban élő szalézi, többnyire családos hivatást, mint a szalézi munkatársi hivatást. És mindennek az alapjánál Don Bosco világra szóló találmányát: a szalézi oratóriumot, hogy ma is megtapasztalható legyen Don Bosco mondata: „Mindent megtettem, hogy bebizonyítsam: lehet szórakozni az Isten megbántása nélkül is.” Kedves Bosco Szent János, caro San Giovanni Bosco: köszönjük Neked! Tudjuk, hogy hallasz minket, szeretnénk Veled tovább lépkedni az élet rögös útján.
4.
A rendfőnök atya így folytatja: Becsületes állampolgárok a társadalmi és politikai – közjóért - felelősségvállalásra nevelésben, akik mentesek a korrupciótól.
Becsületes állampolgárok, akik érzékenyek és felelősséget vállalnak egy folyton változó világban.
Don Bosco világra szóló álma: érzékeny, együttérző szívű és felelősségteljes állampolgárként élni a saját korunk világában. És mit jelent ez? Lelki apaságot, anyaságot. 1988-ban Don Boscónak Szent II. János Pál az ifjúság Atyja és Mestere címet adományozta, és megszületett az „Atyánk, te oly sok gyermek atyja” kezdetű Don Bosco himnusz. Manapság talán mindennél jobban hiányoznak a lelki apák és lelki édesanyák. Párizsban nemrég tüntettek a jelszóval: „Szabadság, egyenlőség, apaság!” Mert veszélyben az apaság, az anyaság, a felelősségvállalás. Engedjétek meg, hogy Don Boscót idézzem: „Fiacskáim, ha azt akarjuk, hogy meglássák rajtunk az emberek, hogy mi a növendékeink örök boldogságáért fáradozunk, és őket a sajátos feladataik teljesítésére tanítjuk meg, akkor mindenekelőtt szükséges, hogy sohase feledkezzetek meg arról, hogy ti e szeretett ifjak szüleit helyettesítitek”. Hozzáteszem, hogy akkor helyettesítitek, amikor a fiatalokat hallgatjátok, elkíséritek, segítitek az intézményekben vagy oratóriumokban.
Don Bosco ma megkérdezi tőletek, kedves előbb vagy utóbb született felnőttek: Mertek-e együtt érezni, és felelősséget vállalni a bajba jutottakért, különösen a fiatalokért? Azokért, akik támaszra várnak? És ha igent mondotok, akkor ez egy gyönyörű HIVATÁS, a hivatás megtalálása és követése pedig boldogság – itt a földön és majd odaát. És ezt a hivatást éljük meg Don Bosco lelkülete szerint.
Kedves Szalézi Család! A közelgő 28. Egyetemes Káptalan legfőbb felhívása, hogy egy nagy lelki családban, EGYÜTT tudjuk megvalósítani Don Bosco álmainak, hivatásokról elgondolt tarka virágos mezejét, ahol mindenki – felnőtt és fiatal - megtalálja a hivatását és boldogságát.
Befejezésképpen egy kedves munkatárs családapa, Groszmann Dezső költeménye nyomán szabadon, hadd tekintsünk Don Boscónak, mint Szalézi Családunk alapítójának lelkületére:
„Útját egyengetjük zsenge ifjúságnak,
…tisztogatjuk az ösvényt, amerre járnak,
Ha letérnek az útról, utánuk megyünk,
hogy megkeressük őket: mindent megteszünk.
Pont úgy, mint a Jó Pásztor a bárányt, és Don Bosco atyánk az övéit hajdanán, és ahogy tették elődeink, köztük boldog Sándor István.
Ünnepeljük Don Boscót, és vegyünk részt boldogító találmányában a mi Urunk, Jézus Krisztus, és égi Édesanyánk, Szűz Mária körül a Szalézi Családban!
Szaléziak.HU
