Főoldal / Szalézi világ / A rendfőnök szeptemberi üzenete - Sándor István hazatért
A rendfőnök szeptemberi üzenete - Sándor István hazatért
2022-09-14 Szerda | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
rendfőnök • Ángel Fernández Artime • üzenet • Sándor István • ereklye •
Csodálatos véletlenek sorozata vette körül és ékesítette fel azt az ünnepélyes szentmisét, amelyet Boldog Sándor István mártír vértanú relikviáinak megáldása kapcsán mutattam be, akinek az volt a „bűne”, hogy szalézi volt.
Don Bosco kedves barátai, szeretettel köszöntelek benneteket! Üzenetem főszereplője ezúttal nem egy fiatal, akivel utazásaim során találkoztam, hanem egy fiatal szalézi, aki mártírhalált halt, és boldoggá avatták Magyarországon.
Csodálatos találkozás volt ez számomra Sándor Istvánnal.
Soha sem egyszerű a múlt eseményeiről és ideológiai álláspontokról szólni, mert különböző az érzékenységünk és különböző kulturális környezetben élünk. De napjaink drámai, vérrel és szenvedéssel teli eseményei feltépnek olyan régi sebeket, amelyekről már azt hittük, örökre eltűntek. Sándor István egy fiatal szalézi laikus testvér volt (tehát nem pap, hanem megszentelt életű szalézi testvér), akit 39 évesen halálra ítéltek a kommunista rezsim sötét évei alatt Magyarországon. A bűne az volt, hogy szalézi volt: összegyűjtötte a fiatalokat, hogy „fiatalos” dolgokat csináljanak: sport, hittan, beszélgetések. Az akkori rezsimnek ez hazaárulásnak számított.
Abszurdnak tűnhet, de a világ számos részén a szaléziak még mindig zavarják a „nagykutyákat”, csak azért, mert jobbá akarják tenni a világot, kezdve a kicsinyekkel és a fiatalokkal.
De István története nagyon különleges, mind a büntetése tekintetében, és hogy miként mentette meg hat vele együtt letartóztatott fiatalember életét, mind a kivégzését és a temetését illetően egy ismeretlen tömegsírba, mind a sír megtalálását illetően 70 évvel később, egy fiatalnak és három szakértőnek (történész és antropológus) köszönhetően.
Őszintén hiszem, hogy a nehézségek ellenére, amelyekkel napjainkban is találkozunk Európában és az egész világon, mindig Istené az utolsó szó, a döntő szó, életről és halálról. Így volt ez az ifjú szalézi Sándor István számára is. Minden a Gondviselés irányítása alatt áll.
Minderre Magyarországon jöttem rá, Budapesten, 2022. június 4-én.
A Clarisseum újra nyitva
Néhány héttel ezelőtt került vissza a szaléziak tulajdonába a Clarisseum elegáns épülete, ahol a tartományfőnökség székhelye volt azelőtt, valamint itt működött a nyomda is, ahol Sándor István dolgozott, és amit 72 évvel ezelőtt a kommunista rezsim államosított.
Ezen a fotón az a pillanat lett megörökítve, amikor belépünk a külső nagykapun keresztül: az utóbbi 70 évben ez nem volt lehetséges, egészen mostanáig.
De most beléphettünk arra az udvarra, ahol Sándor István maga is tevékenykedett, és ahol egy eucharisztikus ünnep keretében, amelyen magam is nagy örömmel vettem részt, megtörtént Boldog Sándor István ereklyéinek megáldása és az ereklyetartó elhelyezése.
„Én neki köszönhetem az életem”
Egy újabb csodálatos és megható pillanat. Sándor István megakadályozta, hogy hat fiatalt kivégezzenek vele együtt. Ezen a fotón láttok velem egy kerekesszékes férfit. A felesége sajnos nem tudott eljönni, mert nagyon beteg. Ő egyike volt annak a hat fiatalnak, akit 22 éves korában letartóztattak Istvánnal együtt, mert a rendszer árulónak tartotta őket.
Egy nagyon kemény, kínzásokkal tarkított kihallgatás után a fiatal szalézinak sikerült egy pillanatra beszélnie a többi hat fiatallal, és azt kérte tőlük, hogy nyugodtan fogjanak rá mindent, amivel vádolni akarják őket. A fiatalok ebbe nem akartak beleegyezni, de ő azt mondta nekik, hogy a barátságuk miatt és Jézusba vetett hitük miatt meg kell ezt tenniük, hogy megmentsék az életüket. És így is történt. Ezt mesélte el nekem ez a clarisseumi voltnövendék és egykori animátor. Végül Istvánt halálra, őket pedig 8 év börtönre ítélték. Szerencsére, mesélte nekem a barátunk, három évvel később az a kommunista vezetés, amely őket elítélte, megbukott, így ítéletüket hatályon kívül helyezték.
DNS a bélyegen
Van egy másik részlet is, amely feltárja előttünk a Gondviselés eleganciáját. 1952 júliusában Sándor Istvánt a munkahelyén tartóztatták le, a rendtársai többet nem is látták. 70 éven keresztül nem lehetett tudni, hova lett eltemetve. A kivégzése után közös sírba temették másik öt emberrel együtt Budapest egy külső, erdős részén, jeltelen, névtelen sírba. Az éjszakai, jeltelen temetés is az őt kivégzők tervének a része volt. Hosszú évtizedeken keresztül az volt a meggyőződés, hogy lehetetlen lesz megtalálni a maradványokat. De egy fiatal voltnövendék kitartása, és a kutatómunkában résztvevők nagyon magas szintű szaktudása és tapasztalata lehetővé tette, hogy a hat elítélt maradványait – nem olyan régen – megtalálják. Szinte hihetetlennek tűnt, ugyanakkor még meg kellett bizonyosodni arról, hogy közöttük van Boldog Sándor István is.
Sikerült DNS-t kinyerni egy István által lezárt és egy, a testvére által lezárt levélborítékról és annak bélyegéről. (A testvére három évvel ezelőtt halt meg, és az utolsó pillanatig remélte, hogy bátyját egyszer megtalálja.) A borítékokról származó minták lehetővé tették a szakértőknek, akikkel találkoztam és köszönetet is mondtam nekik, hogy azonosítsák Sándor István földi maradványait. A maradványokat ebben a kecses urnában helyezték el. Sándor Istvánt láthatjuk rajta, amint a Szalézi Értesítőt olvassa, hogy emlékeztessen minket, miként ismerte meg Don Boscót és a szalézi világot, és hogy emlékeztessen arra, hogy ő nyomdász mesterként élte meg nevelői küldetését.
Mindezekért és még sok minden másért is egészen különleges, amit átéltünk. Tanúsíthatom, hogy azok az érzelmek, az a meghatódottság, amit aznap reggel a szentmise alatt, majd később a nap folyamán átéltünk, leírhatatlan. Tanúsíthatom annak a fiatalnak (ma már idős) a meghatottságát, amikor kezét az urnára tehette, ahol ott nyugodtak szalézi barátjának, nevelőnek és mártírnak a maradványai, azé az emberé, aki megmentette az életét, és aki feláldozta az életét érte. Tanúsíthatom, személyes tapasztalatból, hogy mindez nem véletlen. Sokkal több annál. Isten jelenléte a történelem eseményeiben, együtt az emberi szabadsággal.
Ezért mondhatom azt, amivel kezdtem: Boldog Sándor István hazatért. Ahogy a mostani szaléziak is a fiatalokkal együtt hazatérnek az otthonukba, a Clarisseumba Budapesten, Magyarországon.
Don Ángel Fernández Artime, szalézi rendfőnök
Szaléziak.HU
