Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco: a digitális és virtuális valóság - Egy nagyszerű kommunikátor gyökerei
Don Bosco: a digitális és virtuális valóság - Egy nagyszerű kommunikátor gyökerei
2021-09-22 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A következő tizenkét hónapban Gildasio Mendes atya, a tömegtájékoztatás felelőse rendi szinten cikksorozatban mutatja be Don Boscót a digitális és virtuális valóság szemszögéből. A sorozat első része: „Bosco János: víziója és nevelése gyermekkorától kezdve - egy nagyszerű kommunikátor gyökerei."
Ebben az első cikkben arra összpontosítunk, hogy a művészetek és a játékok, amelyeket játszott gyermek- és ifjú korában, milyen döntő és fontos szerepet játszottak Bosco János nevelésében.
Mivel Don Bosco, a kommunikátor számára nagyon fontos volt a művészet és a játékok, úgy vélem, hogy a digitális média és a közösségi hálózatok révén ez továbbra is központi szerepet játszik a fiatalok életében.
Nézzük meg együtt, hogy Don Bosco mikor és hogyan kezdett részt venni a művészetekben és a játékokban, és hogyan fejlesztette kommunikációs készségeit.
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához szükséges kulcs, hogy visszatérjünk gyermek- és serdülőkorába. Kommunikációs képességei a művészetekben és a kapcsolatokban gyökereznek, amelyeket ifjúként fejlesztett szülővárosában, a Torino melletti Castelnuovo d Asti városában.
Bosco János úgy nőtt fel, hogy édesanyja, Margit volt az útmutatója és mentora. Szeretetén, törődésén és mély hitén keresztül arra tanította, hogy fejezze ki magát teljes mértékben, és tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy irányítsa az életét, a művészetekben és szellemileg is teljes emberként fejlődjön.
Először is szeretném hangsúlyozni, hogy gyermekkorában a művészetek és a kapcsolatok nagyban hozzájárultak Bosco János kommunikációs képességeinek fejlesztéséhez.
Élete történetében, amelyet az Oratóriumi emlékiratokból ismerhetünk meg, Don Bosco nagyon egyszerű és átlátható módon ír arról, hogy mit szeret csinálni, és hogyan fejlesztette képességeit a zene, a játékok, a színház, a szabás-varrás területén, valamint a társas kapcsolatokra és a barátok közötti vezetésre való képességét.
Egyszerű szavakkal írta le, hogy mennyire szereti a zenét, még az éneklés ajándékát is!
„És miután nekem is jó hangom volt, egész szívvel belevetettem magam a zenetanulásba, mígnem néhány hónap múlva már felmehettem a kórusba, és szépen tudtam énekelni a közös szólamokat.” (MO 49. o.)
A zene és az előadóművészet egy igazi iskola, ahol az egyén megnyílik és egy belső útra indul. A gyermek Bosco Jancsi zenével válaszolt arra a nagy vágyára, hogy kifejezze magát, kövesse a szíve hangját, teret engedjen a képzeletének és a kreativitásnak.
Amikor szembesült a zene tanulásának szükségességével, rájött a fegyelem fontosságára: az éneklés elkötelezettséget igényelt, akárcsak a zongorázás megtanulása. Kezdte megérteni, hogy a dolgok lépésről lépésre történnek, a tanulás a belső szenvedély és a fegyelem, az intuíció és a szabályok, a tehetség és az új tanulás során szükséges lépések találkozása.
Ez az implicit oktatási felismerés fontos volt Bosco János számára. Ekkor kezdte megtanulni, hogy az életben mindenhez tehetség, kreativitás, elkötelezettség és képzettség szükséges.
A zene mellett beszél arról is, milyen ügyes a játékokban. Érdekes, ahogy leírja, hogy a zene, a játékok, a színjátszás olyan dolgok voltak, amelyeket tanulmányai során, a tanulás mellett tett. Bemutatja, hogyan kezdte el fejleszteni a fegyelmezettséget és tudatosítani a fizikai, művészeti, szellemi és tanulmányi tevékenységek együttes fejlesztésének fontosságát. Azt mondja, hogy:
„Tanulmányaim és különböző elfoglaltságaim - ének, zene, szónoklás, színjátszás, amikben teljes szívvel vettem részt – mellett egy csomó más új játékot is megtanultam. Kártya, tarokk, golyózás, karikadobás, gólyalábon járás, futás, ugrás – mindent nagy kedvvel űztem, és ha kiváló nem is, de bízvást mondhatom, hogy a közepesnél mindegyikben jobb voltam.” (MO 66. o.)
Don Bosco nagy érdeklődése és elkötelezettsége a játékok iránt valami nagyobbra mutat rá képességeivel és nevelési módjával kapcsolatban.
Arthur J. Lenti (2014) a Bosco Jánosról írt könyvében a játékok fontosságáról írva ezt mondja:
"Don Bosco nemcsak felismerte a játék hasznosságát a szabadidős tevékenységek során, hanem a fiatal integrált fejlődése szempontjából is. Számára nevelni azt jelentette, hogy segíteni a fiatalt az érési folyamat során. A játék a fiatal számára egy szükséges tevékenység az érettség eléréséhez. Segíteni őket bizonyos hajlamok szublimálásában, egymás megismerése a másikkal folytatott verseny útján, valamint a saját impulzusok felismerése és ellenőrzése. ”(Don Bosco, History and Spirit, 1. kötet, 99. o.)
Zene, színjátszás, éneklés és játékok tanulásával megtanulta szabadon és hitelesen kifejezni magát. Azáltal, hogy kitette magát a zene ismeretlenségének és a játékokkal, futással és ugrással járó kockázatoknak, reális és erős belső érzéket kapott arról, hogy mit tehet vagy mit nem. Bosco János kifejlesztette az érzést, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy valamit elérjen, valamit megvalósítson, ami arra ösztönözte, hogy folytassa, hogy többet tanuljon, hogy jobb legyen.
Az olyan művészetek, mint a zene, a színjátszás és az ének, megkövetelik, hogy az egyének felfedjék valódi önmagukat, különösen akkor, ha ezeket mások előtt adják elő. Ezek alkalmak az értékelésre, az elismerésre, a kritikára és a dicséretre. A művészetek nem nyitnak teret az eltitkolásnak, rejtegetésnek, vagy annak, hogy olyasvalamit fedjenek fel önmagunkról, ami nem igaz. Ha az emberek azt mondják, hogy tudnak hangszeren játszani, akkor tudniuk kell játszani, meg kell mutatniuk, hogy tudják, mit csinálnak, különben azonnal helyet adnak a kritikára. A művészetek valóban felfedik az igazi személyt.
A művészetek és a játékok is lehetővé teszik az egyén számára, hogy megtapasztalja a szabályokhoz kötött szabadságot. A zene tanulásához például követni kell a zene szabályait, a zene „matematikáját”, a játékok logikáját, azokat a lépéseket, amelyeket minden művészet és sport megkövetel.
A művészetek és a játékok révén az egyének kifejezik kreatív fantáziájukat. Don Bosco művészi képességei sokat elárulnak kommunikációs képességeiről. Pietro Broccardo azt mondja (2005):
„Ki lehet emelni Don Bosco merész, bátor és kreatív fantáziáját.” (Don Bosco deeply holly, deeply human, 7. o.).
A gyermek Bosco Jancsi azáltal, hogy kifejlesztette termékeny képzeletét, összhangban az inspirációjával, a fegyelemmel és különböző művészetek szabályaival, értékes útra lépett, hogy más területeken, például a tanulmányokban és az emberi kapcsolatokban fejlődjön.
Miközben folytatta számos készségének ismertetését, fontos motivációt tár fel a zene, a művészet és a játékok előadásában:
„Becchiben volt egy mező, elég sok fával; közülük még most is megvan az a körtefa, ami annak idején nagy segítségemre volt. Erre hurkoltam a kötél egyik végét, a másikat egy másik, közeli fához erősítettem. Volt még egy asztalkám egy tarisznyával és egy gyékényem leterítve a tornamutatványokhoz. Mikor minden készen állt, és a hallgatóság már türelmetlenül várta, miféle csudát fog látni, felszólítottam őket, hogy mondjuk el a rózsafüzér harmadik szakaszát és énekeljünk el egy szent éneket.” (MO 39. o.)
Bosco János egy nyílt, társaságkedvelő személy volt. Szerette elérni az embereket, megismerni őket, kapcsolatot létesíteni velük. A művészetek és a játékok így fontos utakká váltak számára, hogy magával ragadja a közönséget és nevelje barátait.
Korábban az életében kezdte megérteni a nyelv fontosságát a keresztény üzenet közvetítésében. A művészet is egy nyelv lett számára. A játékok kommunikációs módszerré váltak. Az interakció a megosztás és a tanítás módjává vált. Végül, Don Bosco kommunikációjában az interperszonális kapcsolat alapvető szerepet játszott.
Emellett azzal, hogy a barátaival kapcsolatokat alakított ki, úgy nőtt fel, hogy megismerte önmagát és másokat, megtapasztalta, hogyan alkudozhat mások véleményével, hogyan tud öntudatosan meggyőzni és vezetni, kezdeményezni, tanulni a saját hibáiból, értékelni dolgokat és megtapasztalni az örömöt mások társaságában.
Azzal, hogy nyitott volt a művészetek és a kapcsolatok iránt, Bosco János kisfiúként játszani kezdett a szavakkal, értelmet adott nekik, a jelképeikhez rendelte a szavakat, fejlesztette a nyelvtudást, összekapcsolta az érzelmeket a szavakkal, elképzeléseit művészi cselekvésekkel fejezte ki, mozgásba hozta gondolatait és ötleteit, bátorságot nyert a kapcsolattartáshoz a társaival, és még kockázatot is vállalt annak érdekében, hogy jól teljesítsen bármiben, amit művészileg tett. Ezeken a lépéseken keresztül a gyermek Bosco Jancsi elindult azon a hosszú úton, amely során eredeti és hiteles kommunikátorrá lett.
Don Bosco művészetek és játékok segítségével tanult meg kommunikálni. Gyorsan megértette, hogy a nyelv a kommunikáció kulcsa. Beleadta a szívét a szavaiba. Amikor mindezt megtette, megtapasztalta a szépség és az öröm érzését. Volt egy víziója a misztériumról, ami irányította. Ez lett az indíték, ami belülről inspirálta.
A digitális világban ezek a szempontok elengedhetetlenek. A fiatalok ezt mindig tudják.
P. Gildasio Mendes SDB,
a szalézi rend egyetemes tömegtájékoztatási tanácsosa
ANS-Róma/Szaléziak.HU
