Főoldal / Szalézi világ / Amikor egy nevelő megérinti gyermekei szívét – a rendfőnök júniusi üzenete
Amikor egy nevelő megérinti gyermekei szívét – a rendfőnök júniusi üzenete
2024-06-15 Szombat | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Annak a művészete, hogy olyanok legyünk, mint Don Bosco: „Ne feledjétek, hogy a nevelés a szív dolga, a szív ura pedig egyedül Isten. Nem leszünk semmiben sikeresek, hacsak Isten nem tanít meg minket a művészetére, és nem adja a kezünkbe a kulcsokat.” (MB XVI, 447)
Kedves Barátaim, kedves Don Bosco tisztelők! Mint egy „élő tudósítást” írom most ezt az üzenetet nektek, mert amiről beszámolok, mindössze négy órával ezelőtt történt.
Nemrég érkeztem Lubumbashiba (Kongói Demokratikus Köztársaság). Az elmúlt tíz napban nagyon sok szalézi házat látogattam végig, mint például a Palabekben élő menekülteket – akik ma sokkal emberibb körülmények között élhetnek, mint amikor hozzánk jöttek, hála Istennek -, majd Ugandából a Kongói Demokratikus Köztársaságba mentem, a sokat szenvedett Goma régióba.
Az ottani szalézi házak virágoznak. Többször mondtam, hogy „megérintette” a szívemet, vagyis meghatódtam, amikor láttam mindazt a jót, ami ott történik, amikor láttam Isten jelenlétét még a legnagyobb szegénységben is. De fájdalom és szomorúság járta át a szívemet, amikor azokkal találkoztam (főleg idősek, nők és gyermekek), akik a Don Bosco-Gangi szalézi jelenlét területén vannak elszállásolva, összesen 32 000-en.
De erről majd legközelebb mesélek, mert hagynom kell, hogy a szívem megpihenjen.
A gomai csibészek „apukája”
Most csak egy gyönyörű jelenetet szeretnék megemlíteni, amelynek szemtanúja voltam a Lubumbashiba tartó repülőn.
Ez nem kereskedelmi jellegű járat volt, közepes méretű géppel. A kapitányt ismerték a helyi szaléziak. Amikor felszálltam a repülőre és üdvözöltem a kapitányt, elmondta, hogy a mi szakiskolánkban tanult itt, Gomában (Kongói Demokratikus Köztársaság). Elmondta, hogy azok az évek megváltoztatták az életét, és azt is hozzátette, hogy itt van a gépen az is, aki az „apukánk” volt.
Az afrikai kultúrában, amikor azt mondod valakire, hogy „apa”, akkor valami hatalmas dolgot mondtál. Nem ritkán az „apa” nem az az ember, aki az adott fiú vagy lány vérszerinti apja, hanem az, aki ténylegesen gondoskodott róla, támogatta és mellette állt.
Akire utalt a parancsnok, az nem volt más, mint a mi szalézi testvérünk.
Onorato testvér, spanyol misszionárius, aki több mint 40 éve teljesít szolgálatot a Goma régióban. Mindent megtett azért, hogy ez a szakiskola létrejöhessen és működjön, természetesen a többi itt dolgozó szalézival együtt. Onorato testvér akkor ismerkedett meg a parancsnokkal és néhány barátjával, amikor még csak csellengő fiúk voltak a környéken (több száz és száz gyerek között). A parancsnok azt is elmesélte, hogy négy barátjának, akik azokban az években gyakorlatilag az utcán éltek, sikerült a „Don Bosco házban” mechanikát tanulniuk, mérnökök lettek, és most kisrepülők mechanikai és műszaki karbantartásával foglalkoznak.
A szalézi „szentség”
Nos, amikor hallottam, hogy a parancsnok, egy szalézi voltnövendék, azt mondta, hogy Onorato testvér volt az apja, mindannyiuk apja, mélyen meghatódtam, és azonnal Don Boscóra gondoltam, akit a fiúk apjuknak éreztek és tekintettek.
Don Rua és Cagliero bíboros leveleikben Don Boscót mindig „apának” szólították. 1887. december 7-én este, amikor Don Bosco egészségi állapota megromlott, Don Rua táviratozott Cagliero bíborosnak: „Apa aggasztó állapotban van.” Egy régi dal így végződött: „Éljen Don Bosco, a mi apánk!”
Akkor arra gondoltam, hogy mennyire igaz: a nevelés a szív dolga. És megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy a fiúk, lányok és fiatalok között jelen lenni számunkra szinte „szentség”, amelyen keresztül mi is eljutunk Istenhez. Ezért beszéltem az évek során olyan szenvedélyesen és meggyőződéssel szalézi testvéreimnek és a Szalézi Családnak a jelenlét szalézi „szentségéről”.
És tudom, hogy a szalézi világban, családunkban szerte a világon, testvéreink és nővéreink között nagyon sok „apa” és nagyon sok „anya” van, akik jelenlétükkel és szeretetükkel, nevelési tudásukkal elérik a fiatalok szívét, akiknek ma annyira nagy szükségük van, mondhatnám, egyre nagyobb szükségük van ezekre a jelenlétekre, amelyek jobbá tehetik az életet.
Üdvözlet Afrikából és kívánom az Úr minden áldását a szalézi karizma barátainak.
Isten áldjon meg benneteket!
Ángel Fernández Artime bíboros
infoans.org/Szaléziak.HU
