Főoldal / Szalézi világ / Annak az erőtlen gyermeknek az ereje legyőzi a világ összes hatalmasságát - decemberi üzenet
Annak az erőtlen gyermeknek az ereje legyőzi a világ összes hatalmasságát - decemberi üzenet
2022-12-17 Szombat | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Ebben az évben Izajás szavai igazabban csengenek, mint valaha: „A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál árnyékában laknak, azoknak világosság támad.”
Kedves Barátaim, az évnek ebben az időszakban több fényt látni az utcákon. Csillagok és kirakatok hirdetik karácsony ünnepének közeledtét. A Mikulások, rénszarvasok és hóemberek áradatában ritkán tűnik fel a Kisjézus, bár Ő az ünnep királya. Ahogy XVI. Benedek pápa emlékeztetett: „Isten dicsősége nem a király diadalában és hatalmában nyilvánul meg, nem egy híres városban ragyog fel vagy egy pompás palotában, hanem egy szűz méhébe költözik, egy gyermek szegénységében nyilvánul meg. Isten mindenhatósága - a mi életünkben is - gyakran az igazság és a szeretet csendes erejével működik. A hit azt mondja nekünk, hogy annak a Gyermeknek a védtelen ereje végre legyőzi a világ hatalmasságainak a hangját. És a világ éjszakájában engedjük, hogy újra meglepjen és világossággal töltsön el Istennek ez a teljesen váratlan tette: Isten gyermekké lesz. Engedjük, hogy újra meglepjen és világossággal töltsön el a csillag, amely örömmel árasztotta el az univerzumot. Azért, hogy a Kisjézus, amikor eljön hozzánk, ne találjon felkészületlenül, ne legyünk olyanok, akik csak a külső környezetüket kívánják feldíszíteni.”
A karácsonyi készülődést legtöbben a várakozás izgalmával éljük meg. Vannak, akik nem tudják szívük mélyén átérezni, mit jelent Isten – aki maga a szeretet – jelenlétének ez a csodálatos misztériuma. Vannak, akik igen. Mindenesetre, mindig az emberiség, a kegyelem, a békevágy, a remény gyönyörű pillanata ez.
Nem titkolhatjuk el magunk elől, hogy a világ jelenleg sötét napjait éli. Az éjszakában élünk, a fájdalmak, a reménytelenség, a háború, a halál idejében.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a háborút Ukrajnában.
Nem feledkezhetünk meg az ezernyi háború által tönkretett életről és a halálról, mely a nyomában jár.
Ne hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy Ukrajnában emberek ezrei kényszerültek lakóhelyük elhagyására, és hogy több százezer ember él emberhez méltatlan körülmények között bujkálva, világítás, fűtés és szinte élelem nélkül.
Ukrajnán kívül huszonkilenc háborús tűzfészek van még a világban, hasonló hatással az emberek életére.
Latin-Amerikában vannak országok, ahol minden évben 35 000 embert gyilkolnak meg.
Európában (közülünk, akik azt hitték biztonságban vannak minden bajtól) a szegények száma megduplázódott a két-három évvel ezelőttihez képest.
Nem sikerült megszüntetni az éhínséget a világban, sőt növekedett.
A tűz- és árvízkatasztrófák, melyek az éghajlatváltozás következményei egy beteg bolygón, egyre gyakrabban küldenek intő jeleket számunkra.
A legutóbbi klímacsúcson azok a nemzetek, amelyek a leginkább szennyezik a környezetet még csak meg sem jelentek, mintha ez a probléma őket nem is érintené.
Nem nevezhetjük ezt az „emberiség éjszakájának”? Ferenc pápa azt mondta: „Idén imánk »kiáltássá« vált, mert ma a békét súlyosan megsértették, megsebezték, lábbal tiporták: és ez Európában, vagyis azon a kontinensen történik, amely a múlt században két világháború tragédiáját élte át, most pedig a harmadik világháborúban vagyunk.”
Isten jóságának megnyilvánulása Jézus Krisztusban és az ő szeretete az emberek iránt kivontak minket ebből a helyzetből. Isten megmentett minket, miként a Tituszhoz írt levél is mondja. Megszabadított bennünket a láncoktól, amelyek gúzsba kötöttek. Véget vetett megosztottságunknak és eltévelyedésünknek, valamint visszavezetett a helyes útra. Megszabadított bennünket a gyűlölethez való ragaszkodástól. Amikor embersége megnyilvánult Krisztusban, ez az igaz emberkép megváltoztatott bennünk is valamit. Összekötött minket azzal az eredeti képpel, amit Isten alkotott rólunk, és új szépséggel árasztotta el az eredeti képet.
Ferenc pápa ebben az időszakban többször is visszatért a remény témájához, és arra buzdított minket, hogy új szemmel tekintsünk létezésünkre, főleg most, amikor kemény próbákon megyünk keresztül. Kiemelte, hogy tekintsünk a reményre Jézus szemével, aki a „remény szerzője”, hogy segítsen átvészelni ezeket a nehéz napokat, azzal a bizonyossággal, hogy a sötétségből világosság lesz. A remény „egy olyan erény, amely soha nem okoz csalódást: ha rálelsz, soha nem fogsz csalódni” mondta Ferenc pápa. Egy erény, amely Charles Peguy elismert francia katolikus költő versében meglepi még Istent is, mert a költő ezt mondatja vele: „A hit, amit a legjobban szeretek, mondja Isten, a remény. Ami meglep engem... a remény.”
Hol találhatjuk meg, fedezhetjük fel, érinthetjük meg a 2000 évvel ezelőtti megtestesülés, a karácsony gyümölcseit, valamint az Úr feltámadása által kapott élet gyümölcseit? Van okunk reménykedni vagy a sötét éjszaka nem engedi, hogy megtaláljuk ezeket?
A Gyermeknek üres a keze, mert Isten ajándéka, a legbecsesebb ajándék az emberiség számára, Ő maga. Nem egy szuperhős, hanem egy kicsiny, törékeny, védtelen lény, mint mi. És ezzel azt üzeni nekünk: induljunk ki ebből, kezdjük újra a gyengédségből. Nézzünk a szemébe és fedezzük fel benne ugyanazt az életet, amely bennünk is lüktet. Lehet, hogy vannak, akik számára nevetségesnek, agyontaposhatónak, kiiktathatónak tűnhet, de mi tudjuk, hogy olyan erővel rendelkezünk, amely szétzúzhatja sötétséget. Jézus a ránk bízott kicsiny fény.
Most rajtunk a sor.
Egy ajándék csak akkor értékes, ha használod! Mint minden esetben, itt is van lehetőség, hogy „újrahasznosítsuk” Isten ajándékát: továbbadni az életet! Kétségtelenül, ez így van: a sok éjszakával szemben van sok élet is. Az élet, amit Názáreti Mária hoz el nekünk újszülött Fiában és oly sok gyermek élete, akiket anyjuk végtelen szeretettel a világra hoz Isten nevében. Milliónyi névtelen fordul nap mint nap a felebarát, a szükséget szenvedők, a magányos idősek felé. Az élet az, amit ezek a névtelen emberek továbbadnak, akik csendesen harcolnak a sötétség és a pesszimizmus ellen. Az élet szerintem az, amit napról napra elvetnek a szalézi házakban a világon, ahol egy gesztus, egy mosoly, egy szelet kenyér vagy egy tál rizs, egy találkozás elülteti a fényt és a reményt. Mindez, úgy hiszem, a karácsony, a megtestesülés, a feltámadás és az élet Istenének a gyümölcse, mert mindig az övé az utolsó szó.
Áldott karácsonyt!
Don Ángel
Szaléziak.HU
