Főoldal / Magyar Tartomány / Elkészült a szalézi iskolák nevelési kultúráját vizsgáló kutatás összefoglalója
Elkészült a szalézi iskolák nevelési kultúráját vizsgáló kutatás összefoglalója
2022-12-16 Péntek | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Az MSZKI Emberi Méltóság Stratégiájának megbízásából idén elkészült az első átfogó kérdőíves felmérés a szalézi iskolák nevelési kultúrájáról.
Az adatfelvételre 2022 április-május során került sor, a kutatást dr. Kuslits Béla és Veér Zsófia szociológusok végezték a résztvevő intézmények aktív közreműködésével. Az adatok elemzése idén őszre készült el, a főbb eredményeket alább ismertetjük. A teljes kutatási jelentés bárki számára megismerhető, aki a sdb@sdb.hu e-mail címen a szalézi rend munkatársaitól azt elkéri.
A szalézi iskolákról készült kutatás az első olyan magyarországi kérdőíves kutatás, ami egyházi intézményekben kifejezetten azzal a céllal készül, hogy gyermekvédelmi perspektívából vizsgálja az iskola nevelési kultúráját. Kutatásunk egyben pilot program is volt: az első adatfelvétel módszertani és gyakorlati tapasztalataiból okulva szeretnénk más szerzetesi intézményekben is hasonló kutatásokat végezni a következő években. Bár a kutatás gyermekvédelmi fókuszú, alapvető célja nem a bántalmazás esetleg eddig ismeretlen eseteinek megtalálása volt (erre léteznek jóval hatékonyabb utak is), hanem annak megismerése, hogy egy iskola diákjai, tanárai és a diákok szülei általában milyennek látják az iskolai kultúrát, mit tekintenek a normalitás részének és mik a fő értékek számukra.
A kérdőív öt tématerületen tett fel kérdéseket:
- Az iskola értékei és identitása
- A diákok személyes védőhálója és egyéni jólléte
- Diák-diák kapcsolatok
- Tanár-diák kapcsolatok
- Bántalmazási esetek
A kérdőív és az elemzés célja az, hogy az Emberi Méltóság Stratégia, illetve az egyes rendek és intézmények gyermekvédelmi munkáját informálja, hogy azok minél inkább a valós oktatási-nevelési kultúrához igazodva folytathassák működésüket.
Az online kérdőívet az érintett iskolák diákjainak 50 százaléka, a tanárok 53 százaléka, a szülők 17 százaléka töltötte ki, a három bevont intézmény létszámával, nemi és életkori eloszlásával arányos mértékben. A kérdőív kitöltése mindenki számára önkéntes volt, a kitöltő diákok szülei előzetes írásbeli hozzájárulásukat adták az adatfelvételhez. A kérdőív anonim. Ezek a kitöltési arányok más kérdőíves vizsgálatokhoz képest magasak, így a jelentésben bemutatott eredményeket hitelesnek tekinthetjük.
Kiemelt eredmények
A diákok egy jelentős része számára a magány súlyos problémát jelent. A diákok több mint negyedének nincs olyan családtagja, akivel megoszthatja a nehézségeit, a diákok ötödének nincs ilyen személy a családján kívül, 7,5 százalékuk életében pedig egyáltalán nincs bizalmi személy.
A diákok átlagosan napi 4 órára becsülték saját közösségi média használatukat, a legnépszerűbb platformok a YouTube, a Facebook Messenger, az Instagram, a Facebook és a TikTok. A szülők és a tanárok egyaránt alulbecsülik a diákok közösségi médiában eltöltött idejét, és alulbecsülik az ide köthető kockázatos viselkedés gyakoriságát is (például ismeretlennel való kommunikáció, képek megosztása önmagukról vagy diáktársakról).
A szülők pozitívabban ítélik meg az iskola működését általában, fontosabb számukra a vallás, mint a diákok számára. A diákok elfogadóbb közösséget és erősebb beleszólást szeretnének az iskola mindennapjait meghatározó döntésekbe. A diákok az iskolák erősségének elsősorban az oktatási teljesítményt látják.
A diákok 52 százaléka semmilyen bántalmazásról nem számolt be, sem kortárstól, sem felnőttől. A bántalmazás elkövetői gyakrabban diákok (54 százalék).
A bántalmazás egyik fontos aspektusa az, hogy ki mit tart elfogadható határnak tanár és diák között. Számos lehetőségre rákérdezve kijelenthető, hogy alapvetően nincs konszenzus ezen a téren. A régebben széles körben elfogadott fegyelmezési módszerek (kiabálás, fizikai fenyítés, megalázás) ma is számos tanár, diák és szülő számára elfogadhatók. A klasszikus tanár-diák szerepek határait feszegető kapcsolatok (pl. személyes barátság tanár és diák között) megosztók, a komoly határátlépéseket a döntő többség elutasítja, de egy el nem hanyagolható kisebbség szerint például megengedhető a párkapcsolat tanár és diák között, akár a szexuális viszony is.
A konkrét helyzeteken túl a bántalmazási esetek nyilvánosságát, kommunikációját és kezelését illetően a szülők és a tanárok körében is általános az egyet-nem-értés. A kutatás egyik legfőbb tanulsága tehát az, hogy sem abban nincs konszenzus, hogy mit tekintünk bántalmazásnak, sem abban, hogy az esetleges bántalmazás esetén milyen elvek mentén kell cselekedni. A többségi vélemény az esetek nagy részében megnyugtató, a véleménykülönbségek segítenek megtalálni azokat a pontokat, ahol további reflexióra, képzésre van szükség.
A kutatási jelentéssel kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy összefoglalóan mennyire fest derűs vagy borús képet, más-e az eredménye, mint a várakozások, illetve, hogy hasonló intézményekhez képest milyennek látszik a szalézi iskolák kultúrája. Sajnos mivel ez az első ilyen kutatás, ezekre a kérdésekre nem tudunk válaszolni. Reméljük, hogy idővel egyre több hasonló kutatás születik, amelyek kiértékelése utólag hozzátesz majd az első kutatás kontextusához is.
Aki a teljes kutatási jelentést szeretné megismerni, az a szalézi rend munkatársaitól elkérheti azt az sdb@sdb.hu e-mail címen.
Dr. Kuslits Béla – emberimeltosag.hu/Szaléziak.HU
