Főoldal / Magyar Tartomány / Az Eucharisztikus Kongresszus mottója szalézi szemmel
Az Eucharisztikus Kongresszus mottója szalézi szemmel
2020-06-18 Csütörtök | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
A Szalézi Szent Ferenc Társaság alapszabályának rögtön az első cikkelye felhívja a figyelmet: a Szentléleknek köszönhető, hogy támasztotta Bosco Szent Jánost, hogy közreműködjék a fiatalok megmentésében. A Szentlélek adta neki az atyai és tanítói szívet. A Szentlélek ösztönözte őt, hogy feláldozza önmagát a fiatalok neveléséért: „Megígértem Istennek, hogy utolsó leheletemig szegény fiaimé leszek.” A Szentlélek készítette fel arra, hogy létrehozza a Szalézi Társaságot. „Mi pedig a Szentléleknek ebből a tevékeny jelenlétéből merítünk erőt hűségünkhöz és reménységünk megőrzéséhez.”
Vajon ki a Szentlélek? A szeretet ajándéka: az Atya és a Fiú közötti kölcsönös szeretet ajándéka a Szentlélek. Az ajándékozó Istenünk a mi szentháromságos Egy Istenünk: Az Atya ajándékozza a Fiút a Szentlélek (a szeretet) által.
Az Istennek ajándékozó, illetve odaadó természete van úgy, hogy mindig ajándékoz, és folyton ad mindent. A tékozló fiúról szóló példabeszédben Jézus felvázolja az Atya odaadó szeretetét: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára.” „Fiam! Te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.”
A szalézi lelkiség valójában odaajándékozó lelkiség, és Szalézi Szent Ferenc teológiája is odaajándékozó teológiát tartalmaz. Szalézi Szent Ferenc azt tanítja, hogy ha Isten nem lett volna emberré Jézus személyében, az ember árva maradt volna Isten nélkül. Tehát az Atya a megtestesülés titka által odaajándékozta Önmagát az embereknek: az Istenség egyesülhetett az emberséggel Jézus születése által. Isten először Szűz Mária méhében látogatta meg az esendő embereket.
A Szűz Mária Látogatásáról nevezett (Vizitációs) rendet Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Johanna Franciska alapította. Szalézi Szent Ferenc Szűz Mária odaadó szeretetére emlékezve adta a „vizitációs” nevet az újonnan alapított rendnek, hogy a rendtagok gyakorolják az odaadó szeretetet a szegények, a rászorulók és betegek körében. Ez a fajta lelkipásztori szeretet, Szalézi Szent Ferenc jósága, buzgósága ösztönözte Bosco Szent Jánost, hogy Szalézi Szent Ferencről nevezze el a társaságunkat.
Szalézi Szent Ferenc Istennel kapcsolatban két vizitációt (látogatást) emel ki. Az első: Isten látogatása a Földön, miután megteremtette a világot. A második: Isten látogatása a Földön a megtestesült Jézus személye által. Szalézi Szent Ferenc bölcsen látta a teremtés, a megtestesülés és a megváltás közötti szoros kapcsolatot: az Atya a Fiút küldi az emberekhez, hogy a Fiú a Szentlélek által nyerje vissza az embereket az Atyának. Isten azért lett emberré Jézus személyében, hogy a bűn miatt elveszett embert keresse, és az Istenhez vezesse. A szalézi misszió a fiatalok között végzett nevelő- lelkipásztori szolgálatban nyilvánul meg: „Elég, hogy fiatalok vagytok, hogy nagyon szeresselek benneteket” – mondta Don Bosco.
Az Atya odaadó szeretete valójában felemelő szeretet. Jézus „Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez”. Bosco Szent János megkülönböztetett szeretettel fordult a szegény és a rászoruló fiatalok felé és felemelte őket: „Akár a vakmerőségig is elmegyek mindabban, ami a veszélyben forgó ifjúság javát, vagy a lelkek Istennek való megnyerését szolgálja.”
Az Eucharisztia is Isten odaadó szeretetéről szól. Az utolsó vacsorán Jézus „megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak”. Jézus az Eucharisztiában Önmagát adta értünk. Ezért egy szalézi számára „az Eucharisztia mindennapi központi cselekménye, amelyet ünnepként él meg, az Eucharisztiában újítja meg apostoli elkötelezettségét, az Eucharisztia jelenléte házainkban számunkra indoka annak, hogy gyakran találkozunk Krisztussal, Őbelőle merítünk tetterőt és állhatatosságot az ifjakért végzett tevékenységünkben”.
Hogyan imádkozik a szalézi? Egy szalézi számára imádkozni azt jelenti, egyesülni Istennel: azzal, hogy „az ifjúság üdvözítésén dolgozik, a szalézi megtapasztalja Isten atyaságát és állandóan újra éli isteni dimenzióit. Ápolja az Istennel való egyesülést, minthogy észreveszi annak szükségességét, hogy szakadatlanul imádkozzék, egyszerűen és szívélyesen beszélgetve az élő Krisztussal és az Atyával, akit maga mellett érez. Minthogy figyel a Szentlélek jelenlétére és mindent Isten iránti szeretetből tesz, Don Boscóhoz hasonlóan a cselekvésben válik szemlélődővé.”
Meg vagyok győződve arról, hogy a szalézi közösség, amely együtt imádkozik, együtt fog maradni. „A szalézi imádság örömteli és teremtő erejű, egyszerű és mély; megnyílik a közösségi részvétel előtt, tartozéka az életnek és végéig kíséri azt.” Nem elég, hogy megvan a tudásunk Istenről, nem csak erről kellene beszélnünk, hanem Istennel való beszélgetésünkről, illetve Istennel való személyes kapcsolatunkról kellene tanúságot tennünk. Érdemes megérdezni: Milyen a kapcsolatunk Istennel? Aki Istennel beszél, az tud hitelesen kommunikálni Istenről. Imádság nélkül nincs Istennel való kapcsolat. „Nélkülem semmit sem tehettek.” „Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak.”
P. De Rossi Raja SDB/Szaléziak.HU
