Főoldal / Magyar Tartomány / Boldog Sándor István élete: a „különleges” hivatás szépsége
Boldog Sándor István élete: a „különleges” hivatás szépsége
2023-06-04 Vasárnap | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Ferenc pápa szinódusi egyházról álmodik, melyben a keresztség által Isten egész népe közös méltóságban, hivatásban és küldetésben osztozik. Az egyház azért tartja fontosnak a világiak szerepét, mert a szinodalitás felé halad: a klerikusok nem központi szerepet töltenek be, hanem a világiak között tevékenykednek. A világiak, illetve a laikusok jelentősen támogatják az egyház lelkipásztori munkáját, különösen az olyan világi területeken, mint az oktatás, az evangelizálás és az emberi méltóság előmozdítása.
A szalézi szerzetesrendben vannak megszentelt életet élő férfiak, akik a világiakkal osztoznak a munka világán. Őket laikus testvéreknek nevezik. Boldog Sándor István is így élte meg megszentelt életét Don Bosco Szalézi Társaságában.
Vannak megszentelt életet élő szaléziak, akik papi tevékenységet végeznek ebben a Társaságban, nevezetesen a szentségeket szolgáltatják ki. Ők a szalézi atyák. A szaléziaknál, akiket a szolgálati papságra hívott meg a Jóisten, a papszentelési privilégium uralja a szerzetesi megszentelődést. Sándor István sem a laikusokhoz, sem a szolgálati papsághoz nem tartozott a Szalézi Családban, hanem olyan szalézi volt, aki laikus testvérként osztozott a világiakkal és segítő testvérként a szalézi atyákat segítette a lelkipásztori munkában. Tehát olyan hivatást élvezett, amely „különleges” volt és épp ezért szép.
„Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek! Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére. Olyan ez, mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp, mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre.” (Zsolt 133,1-3)
Az ifjú Sándor István semmiből sem volt kitűnő tanuló, csak hittanból. Manapság egy szalézi laikus testvérnek többet kell tanulnia, mint régen - legalább két idegen nyelvet kell elsajátítania. Mivel most a noviciátus Olaszországban van, az olasz nyelv tanulása és a specifikus formáció más országban van: a Fülöp-szigeteken vagy Barcelonában, ezért az olasz nyelvtudáson kívül angol vagy spanyol nyelv tudása szükséges. Sándor István Magyarországon teljesítette kezdeti formációját. De két dolgot tökéletesen megtanult: az Isten iránti szeretetet és az együttműködés készségét. Mint megszentelt személy napról napra Jézushoz akart hasonló lenni, olyannyira, hogy szalézi szerzetesként 1953. június 8-án bitófán fejezte be életét, hasonlóan a Jó Pásztorhoz, aki a keresztfán adta életét másokért.
Élete során Sándor István együttműködött az Isten országa építésén. Fiatal korától kezdve rendszeresen járt a ferences közösség által vezetett plébániára. A lelki feltöltődés mellett szívélyes kapcsolatot ápolt a ferences közösséggel. Kollár Kázmér OFM lett a lelki kísérője. Később szalézi testvérként 1940-ben a Katolikus Iparos- és Munkásifjak Országos Egyesületében kulcsszerepet játszott a szervezet támogatójaként a Clarisseumban. A második világháborúban a hadseregben távirdászként szolgálva mint hitvalló szerzetes a fronton kis csoportot szervezett katonákból, hogy imára bátorítsa őket és arra, hogy ne használjanak trágár szavakat. Amikor 1950-ben a többi renddel együtt a szalézi rend működését is betiltották, Sándor István szalézi testvér a törvényi tiltás ellenére továbbra is titokban szervezte az ifjúsági tevékenységeket. Hat aktív ifjúsági csoportot vezetett, amelyek a vallásos nevelés és az imádkozás érdekében jöttek létre, nem pedig politikai tevékenységre. 1952 júliusában letartóztatták. A börtönben sem adta fel Isten iránti szeretetét és a vallásos közösség iránti buzgóságát. Szabó János atya ezt vallja: "Sándor István gyakran imádkozott és vigasztalta a többi foglyot, és még a halálbüntetés után is vigasztalta a többi foglyot, és megosztotta velük kevés ételét a nagy éhség idején." "Sándor István gyakran engedélyt kért, hogy a rabtársaihoz menjen el, hogy meghallgassa őket. A halálra ítéltek is lelki vigaszt leltek István tanácsában és jelenlétében."
Sándor István nem tartott prédikációt, konferenciabeszédeket, előadásokat, nem írt dogmatikus vagy akadémikus cikkeket sem, hanem közreműködött az evangélium terjesztésében nyomdászként a rákospalotai szalézi nyomdában. Milyen szép hivatás a szalézi laikus testvéri hivatás! Sándor István nem mutatott be szentmiséket, de a munka, a fáradság, az idő és élet felajánlása lett az ő liturgiája.
Állandó lelki kapcsolatot ápolt a családjával, rendtársaival, novíciusmesterével, lelkivezetőjével és a tartományfőnökkel, ez segített abban, hogy hű maradjon a hivatásához. Egy szalézi laikus testvér olyan a Szalézi Családban, mint a kovász. A szalézi testvérek laikus és megszentelt mivoltukban a szalézi papokkal együtt szerzetesi életet élve és a világiak között laikusokként tevékenykedve élik meg a hivatásukat, amely olyan különleges, hogy nem igényli, hogy a „középpontban” legyen, hanem a világiak és a klerikusok „között”, így lehet megtalálni az életszentséget. Boldog Sándor István élete csodálatos példa, amelyben a szalézi testvérek „különleges” hivatásának szépsége és életszentsége rejlik.
P. Derosi Raja SDB
Szaléziak.HU
