Mint Don Bosco - Az árral szemben pedagógiája 5. – „Touch” generáció
2023-06-03 Szombat | #Aktuális
pedagógia • nevelés • kommunikáció • digitális •
A digitális kommunikáció (más szóval: a mobiltelefonok, táblagépek, okostelefonok…) előretörése megállíthatatlan. Mára a digitális invázió tény. Gyermekeink számára az élet elektronikus kütyük nélkül nem élet! Felsorolunk öt stratégiát, amelyek segíthetik őket az érés folyamatában.
Az „touch generáció” korszakát éljük: a kis szakértők az összes lehetséges billentyűzeten zsonglőrködnek, de még tízévesen sem tudnak ollót használni.
A tizenévesek havonta átlagosan 3400 szöveges üzenetet küldenek, és több időt töltenek a médiával, mint a szülőkkel vagy a tanáraikkal. „C6, xké, sake…” egy új, gyorsan fejlődő nyelvi kód születőben.
Egy egyszerű kérdésben szinte mindannyian nagyjából egyetértünk: a digitális kommunikáció sok szempontból pozitív dolog. A technológia jelenléte az otthonokban annyira általánossá vált, hogy sok szülő nem látja veszélyeztetve a szilárd családi kapcsolatokat.
A világméretű digitális hálózat forradalma még csak most kezdődik, és mint mindenben, minél fényesebb valami, annál mélyebb árnyékot vet. A bölcs régi közmondás azt mondja: „Nem a bor az, ami megrészegíti az embert. Hanem az ember az, aki megrészegül.”
Főleg a nagyon fiatalok azok, akik „berúgnak”. Hogyan tanul meg egy felnövekvő gyermek "hús-vér" kapcsolatot teremteni másokkal, amikor ideje nagy részét a képernyő előtt tölti?
Első stratégia: értékeld a család digitális életét
Gary Chapman ezt írja: „Ne mondj le szülői befolyásodról csak azért, mert nem ismersz egy bizonyos eszközt vagy internetes oldalt. Érdeklődj a gyermekeid által használt alkalmazások iránt, kérj segítséget más szülőktől, vagy iratkozz be egy tanfolyamra, hogy legalább az alapokat elsajátítsd ebben az univerzumban. Nem maradhatsz le, míg ők egyedül utaznak a gyorsan változó digitális világban. Mert szülői tekintély nélkül a Google lesz a válasz az élet minden kérdésére."
A jó tudásról van szó, hogy megvédjen és neveljen. Mostanra egy gyerek figyelmének felkeltéséhez már egy mobiltelefonnal kell versenyezni.
Második stratégia: Hagyd őket megérinteni a való világot
Szomorú, hogy a mai gyerekek arra kényszerülnek, hogy egyik dobozból a másikba költözzenek. A hálószoba dobozából a liftes dobozba; a liftes dobozból az autós dobozba; az autós dobozból az osztálytermi dobozba… Határozottan itt az ideje, hogy eltörjük a dobozokat!
Mindenki tudja, hogy a gyerekek klausztrofóbiában szenvednek: a bezártság annyira elviselhetetlen számukra, hogy ha kiszabadulnak, az életet ad nekik. Őrülten vágyódnak a cselekvésre, mozgásra, futásra…
Egy biztos: a kicsik nem szeretik a pszichológiai munkanélküliséget. Ha szeretik a virtuális világot, az azért van, mert nem tudják élvezni az igazit.
Harmadik stratégia: Kínálj nekik vonzó alternatívákat
Így például hagyjuk, hogy a barátaik meglátogassák őket otthon. Időnként menjünk el egy pizzériába enni. Ha tehetjük, töltsük a hétvégét otthontól távol…
A leglenyűgözőbb alternatíva azonban mindig kettő: a vakáció és a játék.
A vakáció alatt a gyermek meggyőződhet arról, hogy a való világ végtelenül gazdagabb, mint a mesterséges világ és a média virtuális világa. Ma már vannak olyan gyerekek, akik soha nem láttak élő lovat, pillangót, szitakötőt, tehenet... Nyaraláskor a gyerek megérinthetik a virágot, a füvet, érezheti a föld csiklandozását a lába alatt... Megérintheti a valódi világot!
Negyedik stratégia : védjük meg a könyvet
Az olvasás a lélek autogrillje: táplálja az intelligenciát, táplálja a szellemet, megmenti a képzeletet, megszabadítja az embert a szellemi béklyóktól. Míg az internet függőséget okoz, az olvasás függetlenséget teremt!
Ötödik stratégia : együnk együtt (naponta legalább egyszer)
Az ok egyszerű és egyben erős: az "együtt" (és nem csak a "közelben"), az egész család együtt evése mindig nagyon kellemes találkozás, főleg ha este történik.
Valamikor az udvariasság jelének tekintették, ha valaki szemébe néztek. És ha gyermeked megtanulja ezt az alapvető készséget, biztosan kitűnik majd a többiek közül. Amikor két ember egymás szemébe néz, valami történik. Azok a szülők és gyerekek, akik tudják, hogyan kell egymás szemébe nézni, a kommunikáció legmélyebb formáját tapasztalják meg. Beszélgethetünk egymással a szoba másik feléből, de amikor egymás szemébe nézünk, sokkal erősebb kötelék alakul ki közöttünk. Az egymásra nézés gazdagítja a vizuális és érzelmi köteléket.
És milyen történeteket tudsz megosztani a vacsoraasztalnál a gyermekeiddel? Mesélhetsz nekik az első munkahelyedről, a legjobb barátodról az általános iskolában vagy a kedvenc gyerekkori filmedről. A történetek megosztása elmélyíti a családi kapcsolatokat. Ne engedd, hogy a technológia ellopja azt az időt, amit a mesélésre fordíthatsz, mert ezek a történetek gyökeret vernek gyermekeid irántad érzett szeretetében.
Pino Pellegrino
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
