Főoldal / Magyar Tartomány / Boldog Sándor István ereklyetartója
Boldog Sándor István ereklyetartója
2022-06-08 Szerda | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Sándor István • ereklye • művészet •
Ángel Fernández Artime rendfőnök 2022. június 4-én, szombaton Budapesten ünnepélyesen megáldotta Sándor István (1914-1953) szalézi testvérnek, a kommunizmus mártírjának szentelt új ereklyetartót; majd körmenetben vitték a Clarisseum-Szent István király-templomba, ahol a Segítő Szűz Mária oltáron fogják őrizni, azon a helyen, ahol a fiatal szalézi testvér szerzetesi életének nagy részét leélte a fiatalok szolgálatában, mint rendtársai és a fiatalok által szeretett és megbecsült nyomdász és pedagógus.
Az ereklyetartót Szabó János ötvös-restaurátor művész tervezte és kivitelezte. A művész, aki 1998 óta tevékenykedik az ötvös szakmában, 2010-től pedig restaurátorként is dolgozik, számos liturgikus tárgy újult már meg a kezei között. A fémek és drágakövek világával már gyermekként találkozott édesapja révén. Eddig is dolgozott már kisebb ereklyetartókon, de ekkora önálló munkája még nem volt. Sándor Istvánt korábban nem ismerte, de a családja kapcsolatban volt a szaléziakkal, gyerekként ő is eljárt az óbudai oratóriumba. Hívő embernek vallja magát, akinek külön ajándékot jelent, ha liturgikus tárgyakon dolgozhat.
Az ereklyetartóban a Boldogság néhány csontja található, amelyeket történeti kutatások és tudományos vizsgálatok eredményeként találtak meg és azonosítottak 2018-2019-ben. A kommunista rezsim gyakorlatának megfelelően az áldozatokat, miután koncepciós perekben elítélték és kivégezték, eltüntették, mindenféle azonosítás nélkül temették el.
Az ereklyetartó vörösréz és rozsdamentes acél részekből készült, amelyet egy fém keretbe foglalt, kupolás üvegbúra zár. Az előlapon Sándor István látható, amint a Szalézi Értesítőt olvassa, ami felidézi, hogyan ismerte meg Don Boscót és a szalézi világot, valamint a nyomdászat terén végzett oktatási küldetését, mint nyomdász mester. A hátoldalon a Boldog két szalézival együtt látható: Ádám László atya (1892-1977), az akkori tartományfőnök, aki rabtársa volt; valamint Dániel Tibor (1925-1956) szalézi szerzetes, István társa a bujdosás idején, aki a fogvatartása alatt elszenvedett kínzások és verések következményeitől halt meg. Mindketten a Boldog vállára teszik a kezüket, a testvéri közösség jeleként a szalézi karizmában és az üldözés órájában. A mennyből Don Bosco tárja áldóan föléjük karjait. A háttérben a Clarisseum épülete látható, ahol Sándor István szerzetesi életének legnagyobb részét leélte és ahol akkoriban a magyarországi szaléziak tartományi székhelye volt.
Az ereklyetartó oldalain a szalézi fogadalmas kereszt a Jó Pásztorral és a „Tanuld meg megszerettetni magad” szalézi mottóval. A kereszt szimbolikusan áttöri a börtönrácsokat, amelyeket az ateista kommunista rezsim jelképei kereteznek, amely letartóztatta, megkínozta, igazságtalanul elítélte és kivégeztette Sándor Istvánt, és vele együtt a diktatórikus rezsim sok más áldozatát. Krisztus keresztje legyőzte és legyőzi a gonosz minden formáját és minden ideológiát és rendszert, amely Krisztus, az Egyház és az ember méltósága ellen harcol.
Az oldalak sarkain néhány oldal található, amelyek a szalézi Alapszabály cikkelyeit reprodukálják, jelezve, hogy az ifjú mártír hogyan élte meg radikális módon Jézus követését Don Bosco szellemében, egészen az élete odaajándékozásáig, megerősítve, amit a szalézi Alapszabály kimond: "Amikor pedig egy szalézi a lelkekért végzett munka közben hal meg, a Társaság nagy győzelmet arat" (54. cikkely).
A felső borítón Angelo Amato bíboros által 2013. október 19-én, Sándor István boldoggá avatása alkalmából Budapesten kimondott gondolat egy része olvasható: „A vértanúk csillagok a sötét égen, hogy megvilágítsák a szeretet útjait."
Szaléziak.HU
