Erdő Péter bíboros, prímás hívására második alkalommal tartották meg az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területén működő katolikus oktatási intézmények közös Veni Sanctéját szeptember 3-án a Szent István-bazilika előtti téren.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatóságának (EKIF) tájékoztatása szerint az ünnepi szentmisén tíz egyházi intézményfenntartó harminc oktatási, nevelési intézményének összesen ötezer diákja, oktatója vett részt.
A tizenkilenc középiskolából hét az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, három a Szalézi Intézmény Fenntartó, egy-egy a Boldogasszony Iskolanővérek, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek, a Congregatio Jesu Szerzetesrend, a Piarista Rend Magyar Tartománya, a Zirci Ciszterci Apátság, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság, a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet és a Krisztus Légiója Kongregáció fenntartásában működik. A tizenegy általános iskola és óvodából tíz az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, egy a Szalézi Intézmény Fenntartó fenntartásában működik.
Erdő Péter szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Kedves Iskolások! Kedves Pedagógusok! Kedves Szülők!
- Nagy Szent Gergely pápa emléknapja van. Új tanévet kezdünk állami és egyházi iskoláinkban egyaránt. Katolikus iskoláink közös tanévnyitóján a Szentlélek Úristen különleges segítségét kérjük az idei tanévhez. Ezért is nevezzük a tanévnyitó szentmisét Veni Sancténak, hiszen ilyenkor azt énekeljük: Jöjj, Szentlélek Úristen.
- A mai evangéliumban Jézus is tanít, nem ugyan modern értelemben vett iskolában, de a názáreti zsinagógában. Márpedig a zsinagóga Krisztus korában, de később is inkább a Szentírás tanulmányozásának, mint a nagy liturgiáknak a színhelye volt. Nem templom, nem az áldozatbemutatás helye, hanem inkább iskola. Ezt őrizte meg a zsinagógák középkori elnevezése is, a sul vagy sül, ami éppen erre a sajátos feladatra utal. Ott és akkor, a názáreti zsinagógában Jézus volt a tanító, ő magyarázta Izaiás próféta szavait, amelyek a messiásról szóltak. A szent szakasz pedig úgy kezdődött, hogy „Az Úr lelke rajtam”. Hát ezért hívjuk mi is a Szentlelket segítségül minden tanév kezdetén.
- Nagy Szent Gergely pápa napját az egyház régen március 12-én ünnepelte. Akkor alakult ki a Gergely-járás szokása. A tavaszi félévhez toborozták a tanítványokat és adományokat gyűjtöttek a tanító számára. Hogy mi köze volt Gergely pápának a tanítókhoz, arról vitatkozhatnak a történészek. Annyi bizonyos, hogy az 500-as évek végére már egész Nyugat-Európában, sőt magában Rómában is összeomlott az oktatás egész rendszere. Barbár idők voltak azok. A pápa arra kényszerült, hogy a legelemibb ismereteket is saját iskolában oktassa azoknak a fiataloknak, akik később az oltárnál szolgáltak. Ehhez meg kellett tanulni legalábbis írni-olvasni és énekelni. Ezért alapította meg Nagy Szent Gergely pápa a kántoriskolát. Nem a választék bővítésére, nem a kifinomult igények kielégítésére, hanem a legelemibb ismeretek átadására. A pápa maga még kitűnő műveket írt latinul, sőt görögül is kiválóan tudott, de nyitott szemmel járt a világban, helyesen mérte fel az őt körülvevő valóságot. Ő volt az, aki megtervezte az angolszászok keresztény hitre térítést. Ő támogatta a kolostori iskolák kifejlődését is.
- Mire jó az iskola? Főleg arra, hogy a kultúrát közvetítse! Mire való a kultúra? Arra, hogy megmagyarázza, értelmes, kerek egészként rendezze be körülöttünk a világot. Szóval, hogy derűsen, bizalommal, értékes célokat kitűzve éljük az életünket. Végső soron arra jó, hogy boldogok legyünk. Az a kultúra, amit a katolikus iskolák átadnak, megmutatja, hogy a világ nem a véletlen szüleménye, hanem az Isten alkotása. Hogy értéke, érelme, célja van az életünknek. Hogy ebben az életben pedig szeretnünk kell egymást. Szóval beleállítja a mindennapjainkat a teljes valóság nagyobb összefüggésébe.
- Ezzel a nagyobb összefüggéssel volt nekem bajom harmadik osztályos koromban. Az egyik osztálytársam kibírhatatlanul viselkedett az órán. Erre a tanár egy teljes órára bezárta az osztályt a terembe, egy órával később mehettünk haza. Mindenki haragudott arra, aki miatt a büntetést kaptuk. Ahogy tódultunk ki az iskola kapuján, könnyebb volt a lelkemnek, hogy rásózzak a táskámmal ennek a gyereknek a fejére. Éppen akkor léptünk ki a kapun. Arra persze nem gondoltam, hogy őt már türelmetlenül várja az iskola előtt az édesapja. Amint meglátta, hogy verem a fiát, szegénykét, rögtön odarohant és jól felpofozott. Hát igen, nem látta a nagyobb összefüggést. Én pedig örültem, hogy hazasomfordálhatok. Dehogy akartam én már magyarázkodni. Az a nagyobb összefüggés persze, amit a hitünk megmutat nekünk, nem ilyen egyszerű és nem arra való, hogy minket magunkat igazoljon. De arra igen, hogy a harag, a félelem vagy a bosszú érzése helyett, szeretetet és okosságot tanítson nekünk.
Mert Isten világában élünk, érte tanulunk, érte élünk. Érte tudunk magunkon uralkodni és másoknak megbocsátani. Ő segít a tanulásban, Ő igazít el az életben. Ő legyen velünk az új tanév minden napján. Ámen.
* * *
A szentmise végén Erdő Péter bíboros kilenc igazgató részére ünnepélyesen átadta az intézményvezetői kinevezéseket.
Az ünnepi Veni Sanctén a zenei szolgálatot az új egyházi iskola, az ország egyetlen Prima Primissima díjas zenei intézménye, a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium adta, melyet Csonka Szabina Babett egyházzenész-karnagy vezetett.
Az olvasmányokat és könyörgéseket az új bajóti egyházi óvoda és az új budapesti zenei középiskola tanulói és vezetői olvasták fel. A rendezői feladatokat – az EKIF munkatársain kívül – a Pál Apostol Katolikus Általános Iskola és Gimnázium középiskolás diákjai és tanárai, valamint a bazilika munkatársai látták el.
A szentmisén jelen volt és együtt ünnepelt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára.
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír/Szaléziak.HU
