Don Bosco és a szentmise végén mondott Üdvözlégy Mária
2023-07-20 Csütörtök | #Aktuális
Don Bosco • ima • Szűz Mária •
Közismert Don Bosco odaadása a Szűzanya iránt. A Segítő Szűz Máriától kapott kegyelmek, még a rendkívüli, csodás kegyelmek is talán részben ismertek. Valószínűleg kevésbé ismert a Szűzanyának tett ígérete, hogy a Paradicsomba viszi azokat, akik egész életükben ötvözik az Üdvözlégyet a szentmisével.
Köztudott, hogy a szent imái előtt mindig nyitva állt a mennyország kapuja. Már papnövendékként a szemináriumban is meghallgatást nyertek imái, és hogy ezt a mennyei beavatkozást álcázza, egy ideig azt a trükköt alkalmazta, hogy csodák helyett kenyérpirulákat adott gyógyszer gyanánt, mígnem egy igazi gyógyszerész rá nem jött a turpisságra. Az életrajzírói által bőségesen elbeszélt számos közbenjárási kérés és az életében történt sok csoda megerősíti ezt a hathatós közbenjárást.
A Boldogságos Szűztől kapott ígéretet, hogy több ezer fiatal lesz vele a Paradicsomban, megerősíti két szeminarista is, akik hallották erről beszélni a bergamói püspöki szemináriumban tartott lelkigyakorlaton. Egyikük Angelo Cattaneo, aki később a kínai Dél-Honan apostoli vikárius lett, egy Michael Rua atyának címzett írásban tett tanúságot, egy másik pedig, Stefano Scaini, aki később jezsuita lett; ő is tanúvallomást hagyott egy, a szaléziaknak címzett iratban. Íme az első tanúságtétel:
„D. Bosco beszélt azokról a csapdákról, amelyeket az ördög állított a fiataloknak, hogy elvonja a őket a gyónástól, és elmondta, hogy szívesen feltárta volna az őt kérdező egyéneknek lelkük lelki állapotát. […]
Amikor egy [bergamói] szeminaristáknak tartott prédikáció után egyikük [Angelo Cattaneo] a bűnök listájával a kezében Don Boscóhoz fordult, a szent a tűzre dobta a listát, majd felsorolta az összes bűnt, mintha olvasná azokat. Ezután figyelmes hallgatóinak elmondta, hogy ígéretet kapott a Szűzanyától, hogy több ezer fiatal lesz vele a Paradicsomban, azzal a feltétellel, hogy földi életük során minden nap a szentmise alatt elmondanak egy Üdvözlégy Máriát.” (Pilla Eugenio, I sogni di Don Bosco , 207. o.)
És a második:
„Nagytiszteletű Uram!
Egy bizonyos alkalommal azt a kegyelmet kérhettem a Szűzanyától, hogy több ezer fiú legyen velem a mennyben (azt hiszem, a számot is megadta, de arra nem emlékszem), és a Boldogságos Szűz meg is adta nekem ezt a kegyelmet. Ha te is szeretnél benne lenni, szívesen fogadlak. Az egyetlen feltétel az, hogy életed hátralévő részében minden nap mondj el egy Üdvözlégyet – lehetőleg a szentmisén és lehetőleg áldozáskor.”
„Nem tudom, hogy a többiek mit szóltak ehhez a javaslathoz, de én magam is örömmel fogadtam el, mert akkoriban nagyon nagyra becsültem Don Boscót. Amennyire emlékszem, soha nem hagytam ki a napi Üdvözlégy Máriát erre a szándékra. Az évek múlásával azonban felmerült bennem egy kétely, amelynek tisztázására egyszer megkértem Don Boscót.
1882. január 3-án, amikor Torinón áthaladva a chieri jezsuita noviciátusba tartottam, audienciát kaptam Don Boscónál, aki nagyon szívélyesen fogadott. Amikor elmondtam neki, hogy jezsuita leszek, azt mondta: „Örömmel hallom! Amikor megtudom, hogy valaki belép ebbe a Társaságba, olyan boldog vagyok, mintha a szaléziakhoz csatlakozna. Aztán azt mondtam neki: – Engedelmével szeretném megkérni, hogy tisztázzon egy olyan dolgot, ami nagyon a szívügyem. Atyám, emlékszik arra, hogy a bergamói szemináriumban lelkigyakorlaton prédikált? – Természetesen emlékszem! – Emlékszik-e arra, hogy mesélt nekünk egy kegyelemről, amelyet a Szűzanyától kért? – Emlékeztettem a szavaira és az általa kikötött feltételre. - Igen. – Nos, én mindig elmondtam és mindig el is fogom mondani az Üdvözlégyet, de ön több ezer fiúról beszélt! Attól tartok, én már nem tartozom a szerencsések közé!
Don Bosco habozás nélkül válaszolt: – Mondd továbbra is az Üdvözlégy Máriát, és együtt leszünk a mennyben. – Miután megkaptam szent áldását, és szeretettel kezet csókoltam neki, örömmel és azzal a reménnyel távoztam, hogy egyszer tényleg vele lehetek a mennyben.
Ha ez dicsőséget szerezhet Istennek és becsületet Don Boscónak, ígérem, hogy kész vagyok esküvel megerősíteni.
Lomello, 1891. március 4.
Leg alázatosabb odaadó szolgája V. Stefano Scaini SI” [ MB VI,846].
Ezek a tanúságtételek világossá teszik, mennyi szívügye volt Don Boscónak az örök üdvösség. Valamennyi nevelési szociális kezdeményezésében, amire nagyon is szükség volt, nem tévesztette szem elől az emberi élet végső célját, a Paradicsomot. Mindenkit fel akart készíteni erre az utolsó próbára, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy a fiatalokat is hozzászoktassa a jó halál gyakorlatához minden hónap végén, megemlékezve az utolsó dolgokról, amelyeket novissimónak (az utolsó dolgoknak) is neveznek: halál, ítélet, mennyország és pokol. És ezért kérte és kapta meg ezt a különleges kegyelmet Máriától, a Keresztények Segítőjétől.
Persze ma már furcsának tűnik számunkra, hogy ez az ima a szentmise alatt hangzott el, ráadásul pont a szentáldozás pillanatában. De hogy ezt megértsük, nem szabad elfelejtenünk, hogy Don Bosco idejében a misét teljes egészében latinul celebrálták, és mivel a hívek nagy többsége nem ismerte ezt a nyelvet, könnyen el lehetett terelni a figyelmüket az imádkozás helyett. Hogy orvoslást találjon erre az emberi hajlamra, különböző imákat ajánlott a szentmise alatt.
Elmondhatjuk-e ma is ezt az Üdvözlégy Máriát a szentmise végén? Maga Don Bosco érteti meg ezt velünk: „ Ha lehetséges, a szentmise hallgatása közben…”. Ráadásul a mai liturgikus normák nem javasolják a Misekönyvön kívül más imák beiktatását a szentmise alatt.
Remélhetjük, hogy ez az Üdvözlégy Mária minket is hozzásorol az ígéret kedvezményezettjeinek számához? Ha Isten kegyelmében élünk, egész életünkben ezt tesszük, és ha Don Bosco válasza Stefano Scaininak: "Mondd el továbbra is ezt az Üdvözlégy Máriát, és együtt leszünk a mennyben", akkor igenlő választ adhatunk.
donbosco.press/Szaléziak.HU
