A római Szent Szív templom története meglehetősen ismert és nagyon népszerű azok körében, akik sietve haladnak át a szomszédos Termini pályaudvaron. A falakba sok kemény munka és sok bizonytalanság is beépült, és ott rokkant meg Don Bosco egészsége is. Mindenféle problémákkal és nehézségekkel teli történet ez, ami a templom építése közben (1880-1887) merült fel, de öröm és elégedettség forrása is, miután elkészült (1887). Kevésbé ismert azonban "a keletkezéstörténete a szeretet és jótékonyság ama házának, melyet Don Bosco a templom mellett akart fölépíteni": Azt akarta, hogy legalább 500 fiatal befogadására legyen alkalmas. Egy rendkívül időszerű mű, egy gondolat... amely 140 évvel ezelőtt született!
Don Bosco maga mutatja be nekünk ezt a művet a Szalézi Értesítő 1884. januári számában: "Ma több száz és ezer szegény gyerek van, akik hitüket és erkölcsüket veszélyeztetve járnak Róma utcáin és terein. Amint arra már más alkalmakkor rámutattam, sok fiatal egyedül, vagy családjával együtt jön ebbe a városba nemcsak Olaszország különböző részeiről, hanem más országokból is, abban a reményben, hogy itt munkát és pénzt talál; de elvárásaikban csalódottan hamar nyomorúságba esnek, áldozataivá válnak a rossz cselekedetek kockázatának, ebből pedig az következik, hogy a börtönök lakóivá válnak.”
Az ifjúság állapotának elemzése az "örök városban" nem volt nehéz: az olasz vagy nem olasz "utcagyerekek" a "faragatlanok" és külföldiek sokaságának aggasztó helyzete a civil és egyházi hatóságok, a római polgárok és mindenki számára látható volt, akik az Olasz Királyság fővárosává nyilvánított (1871) városba érkeztek. A nehézség adott volt, így miután beazonosították, valamiféle megoldást kellett keresni rá.
Don Bosco, akire ráadásul piemonti származása miatt nem mindig tekintettek jó szemmel a városban, a munkatársainak a saját megoldását javasolta: "A Jézus Szent Szíve menedékházának az lenne a célja, hogy itt gondját viseljék a szegény és elhagyott fiataloknak, akik Olaszország bármely városából vagy a világ bármely más országából érkeznek, tudományra és vallásra neveljék őket, iskoláztassák, valamilyen mesterségre vagy szakmára oktassák őket és távolítsák el őket a börtönök előteréből, adják vissza családjaiknak és a civil társadalomnak, mint jó keresztényeket és becsületes állampolgárokat, akik képesek saját munkájukkal becsületes megélhetést szerezni maguknak.”
A saját kora előtt járt
Befogadás, oktatás, képzés, integráció és társadalmi befogadás: de vajon nem ez az elsődleges célja a mai bevándorlókról szóló ifjúságpolitikának is? Don Bosco a maga részéről tapasztalatokat szerzett ebben a tekintetben: 30 évig Valdoccóban üdvözölték az Olaszország különböző részeiből származó gyerekeket, néhány évig a francia szalézi házakban olasz bevándorlók gyermekeit fogadták és nemcsak ezt, 1875 óta Buenos Airesben a szaléziak látták el az Olaszország különböző régióiból érkező olasz bevándorlók lelki gondozását (évtizedekkel később a piemonti bevándorlók fia, Jorge Mario Bergoglio, a leendő Ferenc pápa iránt is érdeklődtek volna).
A vallási dimenzió
Természetesen Don Boscót különösen érdekelte a fiatalok lelkének üdvössége, ami megkövetelte a katolikus hit megvallását: „Extra ecclesia nulla salus” (Az egyházon kívül nincs üdvösség), mint mondják. És tulajdonképpen ezt írja: "Mások, akik idegenek, más városból származnak és a nyomorúságuk miatt naponta ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a protestánsok kezébe kerülhetnek, akik úgymond megtámadták Szent Péter városát, és hajlanak rá, hogy rajtaüssenek különösen a szegény és rászoruló fiatalokon, ételt és ruházatot adva nekik a tévedés és a hitetlenség mérgét ontják a lelkükbe.”
Ezután elmagyarázza, hogy római oktatási projektjében, vagy mondhatjuk, hogy „a globális oktatási kompaktumában” Don Bosco nem hanyagolja el a hitet. Az "új" civil társadalomba való valódi integráció útja nem zárhatja ki a lakosság vallási dimenzióját. A pápai támogatás jól jön: egy további ösztönzés "a vallást és a társadalmat szerető emberek számára": "Ez a menedékház nagyon kedves XIII. Leó pápának, aki ugyan apostoli buzgalommal azon munkálkodik, hogy a világ minden részén terjessze a hitet és az erkölcsöt, de semmit sem kezdeményez a veszélyeknek leginkább kitett gyermekek javára. Ennek a menedéknek tehát minden olyan ember szívének középpontjában kell állnia, akik szeretik a vallást és a társadalmat; mindenekelőtt minden munkatársunk és munkatársnőnk szívében, akikre Jézus Krisztus földi helytartója különleges módon rábízta ezt a nemes feladatot, és magát a menedékházat a templom mellett."
Végül Don Bosco a befogadó menedék építésével foglalkozó jótevők nagylelkűségére irányuló felhívásban nem hagyhatta el a kifejezett utalást Jézus Szent Szívére, amelynek a menedéházzal szomszédos templomot szentelték: "Bizton hihetjük azt is, hogy ezt a menedékházat Jézus Szíve jól értékeli majd... A közeli templomban az isteni Szív a felnőttek mentsvára lesz, a szomszédos menedékházban pedig mint szerető barát, a csibészek gyengéd atyja jelenik meg. Rómában minden nap egy 500 gyermekből álló csoport fogja feltenni az ájtatosság koronáját, imádkozni hozzá, hozsannát énekelni és szent áldást kérni tőle.”
Új idők, új külvárosok
A szalézi menedék, szakmai és kézműves iskola és oratórium a város szélén alakult ki - amely annak idején a Piazza della Repubblicán kezdődött - később elnyelte ugyanazon bővülő város. A szegény és árva gyermekek egyszerű iskoláját 1930-ban egy új külvárosba költöztették, és egymást követő szakaszokban különböző típusú iskolák váltották fel (általános iskola, középiskola, gimnázium, szakiskola). Egy ideig lakhatást kínált a szalézi hallgatóknak, akik a Gergely-egyetemre és a Szalézi Egyetem néhány karára jártak. Mindig megmaradt plébániának és oratóriumnak, valamint a Római Szalézi Tartomány központjának. Hosszú ideig otthont adott néhány országos irodának, három éve pedig a Szalézi Társaság székhelye: ezek a struktúrák animálták és animálják a szalézi házakat, amelyek többnyire több száz város külterületén, vagy a világ „földrajzi és egzisztenciális peremvidékeim” születtek és nőttek fel, hogy Ferenc pápát idézzük. Úgy, ahogy a róma Szent Szív, amely még mindig őrzi Don Bosco nagy "álmának" egy kis jelét: egyik első hely, ahol segítséget nyújtanak az EU-n kívülről érkező bevándorlóknak, a „Talentumok bankja” Ifjúsági Központtal együtt étellel, ruházattal és alapvető cikkekkel látja el a Termini állomás hajléktalanjait.
biesseonline.sdb.org/Szaléziak.HU
