Főoldal / Magyar Tartomány / Don Bosco névnapja – „…csak egy tücsök, aki hangosan ciripel…”
Don Bosco névnapja – „…csak egy tücsök, aki hangosan ciripel…”
2021-06-24 Csütörtök | #Magyar Tartomány
Keresztelő Szent János ünnepén, június 24-én, amikor Don Bosco hagyományosan a névnapját ünnepelte, utódait, a mindenkori rendfőnököket ünnepli a Szalézi Társaság.
Pontosan június 24-én a valdoccói oratórium Don Bosco névnapját ünnepelte, és ez mindig nagy ünnep volt, sok korábbi növendék visszatért, hogy köszönetet mondjanak neki mindazért, amit tőle kaptak.
- június 24-én is éppen Don Bosco névnapját ünnepelték. Részt vett rajta a két szalézi igazgató is, Mirabellóból és Lanzóból.
„Lement a nap, és szép telihold világította meg az eget – mondja Don Lemoyne, a lanzói igazgató. – Felmentem Don Bosco szobájába, és nála maradtam legalább két órán keresztül. Az udvarról felhallatszott az ünneplő gyerekek vidám hangja. Az erkélyen százával égtek színes kis pohárkákban a gyertyák; az oszlopokra zászlók voltak erősítve és fáklyák világították be az udvart. Középen számos fiatalból álló zenekar adott koncertet. Don Boscóval az ablakhoz léptünk. Lenyűgöző volt a látvány. Don Bosco mosolygott. Megszólítottam:
– Emlékszik a régi álmokra? Akiket a Szűzanya megígért, a fiatalok, a papok, papnövendékek, mindannyian itt vannak. Kis híján húsz év telt el azóta, és a mindennapi kenyér nem hiányzott senkinek sem.
– Óh, milyen jóságos az Úr! – felelte Don Bosco.
Ismét csendben maradtunk tele nemes érzelemmel. Másodszorra is én kezdtem el a társalgást:
– Nem gondolja Don Bosco, hogy hiányzik még valami, hogy a műve teljes legyen?
– Mi lehetne az?
– A lányok számára nem szándékozik szintén alapítani valamit? Ha lenne egy nővérközösség, amelyet szintén Ön alapított, milyen sok jót tehetnének a lányokkal, és az lehetne munkájának a megkoronázása.
Egy időre elgondolkodott, majd válaszolt:
– Igen, helyesen mondod. Ez is létre jön majd! Lesznek nővéreink is, de nem azonnal, hanem egy kicsit később.”
Don Pietro Stella szalézi történésznek az a véleménye, hogy Don Bosco egy ideig foglalkozott a gondolattal, hogy Maria Luisa Angelica Clarac nővér társaságát nyeri meg a Kongregációnak, akik a Szt. Luigi Oratórium közelében dolgoztak.
Ez a terv, még ha Don Bosco ki is dolgozta, nagyon rövid életű volt.
Azonban ezen a téren annál döntőbb volt Don Bosco találkozása Don Pestarinóval és Maria Domenica Mazzarellóval.
1884-ben Don Bosco teste már egyre hajlottabb és fáradtabb lett, lelke azonban egyre fényesebben világított. Névnapja alkalmából a volt növendékei szívélyes és meleg ünneplésben részesítették. Don Bosco meghatódottan csak ennyit tudott mondani:
– Én nem vagyok más, mint egy tücsök, aki hangosan ciripel, majd meghal.
Ha valaki látta őt hajlottan menni, és a segítségére sietett, és megkérdezte: „Hová menjünk, Don Bosco?”, ő így válaszolt mosolyogva és kedvesen: „Menjünk a mennyországba!”
Forrás: Teresio Bosco – Don Bosco új életrajza
Szaléziak.HU
